Eladó Czóbel Béla - Szobában (Festőnő állvány előtt) festménye

Címlap
>>
Czóbel Béla
>>
Szobában (Festőnő állvány előtt)

Czóbel Béla (1883 - 1976)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Czóbel Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

65 x 81 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Czóbel

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: festő Enteriőr festőállvány szobában

Kategória: Emberábrázolás Életkép

Stílus: Nyolcak

Proveniencia: Korábban amerikai magántulajdonban.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900–1925. Amicus, Budapest, 1925.

Kállai Ernő: Czóbel Béla. Bisztrai Farkas Ferenc, Budapest, 1934.

Genthon István: Czóbel. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1961.

Frank János: Alapélményem: Czóbel. Élet és Irodalom. 1975. augusztus 23.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Kratochwill Mimi: Czóbel Béla. Kossuth – Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest–Szentendre, 2009.

Czóbel. Egy francia magyar. Szerk.: Barki Gergely – Bodonyi Emőke, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2014.

„Azt mondják – vallotta meg az öreg Czóbel Béla Frank Jánosnak –, szűk a témám: intérieur, tájkép, figura. Lehet. Én minden egyes képnél, minden egyes motívumban is új problémákat találok. Mindig a valóság alapján, modell után dolgozom, de a modell csak eszköz, amibe az ember belekapaszkodhatik.” A párizsi fauve-ok között tanult Czóbel nem ment messzire a témáért, a 20. század eleji avantgárdon edződött festészete sokszor megelégedett az őt körbevevő tárgyakkal és személyekkel. A most vizsgált képen is a műtermi otthonról készít leltárt: karcsú nyakú nőalak – feltehetően leánya, Lisa – csendes magányában üldögél a széken. Előtte festőállványnak döntött képek, asztalka és egy karosszék. A szürke padlóra terítve mintás szőnyeg fekszik, távolabb egy elhúzott sárga függöny, mögüle ágy kandikál ki. A falon vastag aranyrámába keretezett fekvő női akt nagy méretű kompozíciója rántja vissza a szemlélőt a művészet univerzumába. Ideillenek Kállai Ernőnek az Új magyar piktúrában megjelent korabeli sorai: „Míg az expresszionizmus és kubizmus számára a mai világváros hősies pátoszt, illetőleg racionális tárgyszerűséget jelentett, addig Czóbel Béla, kinek művészi kibontakozása színhely és idő dolgában szorosan összefügg ezeknek az irányoknak a küzdelmeivel, semmi mással nem törődött, minthogy a körülötte lévő tárgyakról nyugodt, jó képet fessen. Ezért is hat olyan vonzó, emberi pihenőnek. […] Czóbel tónusbeli elmélyedése a színek rendkívül sokrétű és bonyolult egymásra festésén át köti le a szemet. Az alkonyati homályba süllyedt színek intenzitása úgy lappang a felület lefogott tónusaiban, mint izzó parázs a szürke, de meleg hamu alatt. Nagy, puha hullámokban ömlik el a képeken a tónusok sötét, vörösesbarna, zöld és liláskék melegsége. Alóluk csak helyenként villog ki a tűzvörösnek, rózsaszínnek vagy aranysárgának egy-egy hirtelen, rövid felcsillanása.” Ilyen felcsillanó modern színpárosítás az asztalterítő narancs-zöld kontrasztja vagy a bal felső sarok lila-sötétnarancs kettőse. Az érett Czóbel legjobb fajta kolorizmusából tartott bemutatót ezen a korábban nem ismert, az Egyesült Államokból hazaszármazott vásznon.

Stílusvilága a datálatlan képet a 20-as évek közepére helyezi el az életművön belül, amikor Czóbel visszatért nagy sikerei színhelyére, Párizsba, de még megőrzött valamit a berlini korszak darabosan expresszív, naiv komponálásmódjából. Legközelebbi párhuzamai az olyan bonyolult téri rendszereket megmozgató, mégis nagy összegző színfoltokkal operáló kompozíciók, mint a Magyar Nemzeti Galériában őrzött 1922-es Műteremben vagy a dülöngélő ajtókeretbe foglalt Normandiai enteriőr (1926, magántulajdon). Itt is hangsúlyosak a széles színfoltokat keretező, torzított, szerkezetes elemek, lásd a halvány rózsaszín ruhás női hátára kirajzolódó széktámlát vagy a festőállvány sárga „ablakos” mintázatát. De a czóbeli piktúra nem a mesélő, rajzos részletekről szól, hanem a tömény, zamatos festékmatériáról. 1948-as kiállítása kapcsán a fiatal párizsi műkritikus, Jean Bouret érzékletes cikket írt a francia Arts folyóiratba (magyarul a Magyar Művészetben jelent meg), kifejtve festőiségének „testi” eredetét: „Czóbel elszántan ragaszkodott a nagy hagyományokhoz, Rouault és Bonnard hagyományához, a kifejezés festészetéhez, amely túlélte a fauvizmust. Ragaszkodott ehhez a gazdag festészethez, amelyben az anyag szerepet játszik, amelyben a tragikus az örömmel változik, a hús megtartja húsértékét, megtelik napfénnyel, megdagad az esőtől és nemcsak felület, amit össze lehet kenni, mint a kifestő füzetek ábráit, lilával, pisztáciazölddel vagy nyers rózsaszínnel. […] Czóbel festészetének olyan illata van, mint a meleg kenyérnek, amelyet lassan dagasztanak és sütnek kőrisfa és venyigék tüzén, világít, mint a jó kövér petróleumlámpák, amelyek rózsásra festik a serény varrónők arcát Vuillard képein. Nem fitymálja az embert, a fát, a sziklát, az eget, az almát, a virágot, hanem felmagasztosítja, átadja, mint a természet üzenetét a mohó és mindent befogadó szemnek: maga a kifejezés és nyelv, nem titkos nyelv, mint a háborús jelentéseké, hanem egy nyelv, amelyben világosan csengenek a barátság, a melegség, az öröm, a művészet szavai, egy gyönyörű emberi nyelvezet, ami Czóbelt a modern Magyarország legelső festőjévé avatja.”