A 70-es évek szárnyán
A nyugati geometrikus absztrakció esztétikai keretrendszerében értelmezhető, 60–70-es évekbeli magyar festőket (Maurer Dóra, Bak Imre, Keserü Ilona stb.) övező intenzív külföldi érdeklődés olyan nagy, hogy a hazai közönség figyelmét elfeledésre ítélt művészekre is felhívja. Joláthy Attila is azok közé a nonfiguratív, geometrizáló festők közé tartozik, akire az elmúlt évtized neoavantgárd felfedezési hulláma irányította rá a reflektorfényt. Hard-edge esztétika retró színekkel, tekeredő formákkal, a konkrét művészet és az emblémákra redukált absztrakció közötti határterületen. Sík Csaba elemezte 1993-ban művészetét, rávilágítva az életmű belső törvényszerűségeire: „Joláthy Attila a megközelíthetetlenek közé tartozik, az új divat nem érdekli, a propagandasóderre oda sem figyel. Művészete nem társasjáték, hanem egy ember küzdelme, hogy megértse és megértesse önmagát és a felfoghatatlanul változatos, mégis elképesztően egységes törvényszerűségekre épülő világot. Festészete vallomás, s az elemző stúdiumok eredményeit logikus világossággal közlő értekezés. Joláthy Attila megpróbál rendet teremteni a zűrzavarban.”
Felfedezett életmű
Joláthy pályaíve szokatlan: fiatalon élte át az első világháborút (hadifogságba is került Németországban), majd címfestőként és műszaki rajzolóként helyezkedett el a Standard gyárban. Márffy Ödön képzőművészeti körében sajátította el az École de Paris festői nyelvezetét az 50-es (!) években, 1956 után pedig már el is hagyta az országot. Párizsban folytatta tanulmányait, és itt talált rá a geometrikus kifejezésmódra. A nagy világsztárok közül a szintén párizsi iskolába tartozó, de argentin születésű Julio Le Parc tekeredő op art kígyói kínálkoznak párhuzamként. Ígéretes pályakezdés után 1974-ben Joláthy hazatért, részt vett a legendás Józsefvárosi Kiállítóterem körüli munkákban, ahol a konkrét-geometrikus festészet olyan kiváló képviselői tevékenykedtek, mint Fajó János vagy Bak Imre. Bár több kiállításon is szerepelt, nem küzdött azért, hogy méltó helyet könyököljön ki a maga számára a hazai művészeti közéletben. A közelmúltban a Viltin Galéria karolta fel stabilan magas minőséget képviselő, mégis kallódó életművet, beillesztve a neoavantgárd absztrakt festészet széles termésébe.
Rieder Gábor