Az 1920-as évek egyik legprogresszívebb kiállítóhelyén, a Fónagy Béla által vezetett Váci utcai Belvederében, közvetlenül Kmetty János és Csorba Géza tárlata után került sor Patkó Károly első nagyobb szabású kiállításának megrendezésére 1922 februárjában. A művész Schönbauer Henrik szobrainak társaságában 1919-1922 között készült alkotásaiból 24 festményt és 38 rajzot mutatott be. A kiállított művek nagyrésze többalakos aktkompozíció volt, a hozzájuk kapcsolódó kisebb-nagyobb olajvázlatokat, grafikai tanulmányokat is láthatta a közönség. Az aktábrázolások mellett számos tájképet is bemutattak, az anyagot néhány arckép és önarckép tette teljessé.
A Kieselbach Galéria jelen aukcióján hosszú idő után újra a nyilvánosság elé kerülő közepes méretű, datálása szerint 1921-ben készült aktkompozíció csaknem teljes bizonyossággal azonosítható az 1922-es tárlat katalógusában a 7. tételszám alatt feltüntetett Száműzöttek című képpel, melynek vázlata is szerepelt (21. tétel) a kiállításon.
A festmény előterének közepén két ülő, illetve térdeplő női aktot jobb oldalon kontraposztba állított monumentális női hátakt, a másik oldalon felmagasodó, lombos fatörzs fogja közre. Közöttük kilátás nyílik - a fákkal, jegenyékkel tagolt középtéren keresztül - a háttér ritmikusan felfűzött, szélesen elnyúló dombvonulatára. A kompozíció követi a klasszicizáló nemzedék tagjai által igen kedvelt megoldást: Szőnyi István (Aktok a szabadban 1921, mgt., Danaidák 1923, MNG Festészeti Osztály), Korb Erzsébet (Ígéret földje 1921 k., mgt., Áhitat 1923, MNG Festészeti Osztály) és Aba-Novák Vilmos (Fürdőzők 1922, MNG Grafikai Osztály, Fürdőző nők 1922-23, mgt.) árkádiai jelenetein szintén alacsony horizontú, mélybe nyúló tájháttérrel keretezett, színpadszerű előtérben jelennek meg a pózóló aktfigurák.
Képünkön a művész szinte minden motívumra kiterjedően - tükörképes változatban - megismétli Tavasz/Aktok szabadban (1920, mgt.) című művének kompozícionális megoldását. A két festmény egymás mellé helyezésével lehetőségünk nyílik arra, hogy részletesen tanulmányozzuk azokat a stiláris változásokat, melyek 1920-21 folyamán Patkó művészetében végbe mentek.
Az 1920-ban készült alkotásokon - a vele együtt dolgozó Aba-Novák képeihez (Női akt 1921, Érsekújvári Galéria, Hátakt 1921, mgt.) hasonlóan - a szerkezetet hangsúlyozó, szinte kubisztikus alakítású, fémes csillogású aktok váltak a formakísérletek színtereivé. A Tavasz/Aktok szabadban
reprezentatív darabja ezeknek az aktkompozícióknak (Ádám és Éva, Hátakt, mgt.), melyek kékes-zöldes, monokróm színezésükkel a legkorábbi időszak meghatározó csoportját alkotják. Ezzel szemben az egy esztendővel később, 1921-ben készült Száműzöttek című képét a plasztikus értékek megtartása mellett lágyabb formák, kevéssé éles fény-árnyék hatások jellemzik. Az előtérben megjelenő, a kézmozdulatok és tekintetek által csoportkompozícióba fűzött, manierisztikus beállítású, szinte belülről sugárzó aranybarna aktok - melyek közül a merész hátakt analógiáit Korb (Női hátakt 1920 k., Herman Ottó Múzeum, Miskolc) és Gábor Jenő (Férfi hátakt 1920, mgt.) rajzai között is megtalálhatjuk - még kapcsolódnak a korai aktábrázolásokhoz, másrészt az 1923-ban készült "klasszikus" kompozíciók (Fürdőzők/Aktok 1923, MNG Festészeti Osztály) előkészítőivé válnak.
A korábbi, kissé sematikusan ábrázolt, alapformákig egyszerűsített, általános megfogalmazású tájhátterekkel szemben reálisan megfestett tájban valódi száműzöttekként jelennek meg a mesterséges fényben, műtermi beállításban ábrázolt figurák. A Száműzöttek (1921) tájhátteréhez hasonló jellegű tájak jelennek meg ezidőben Aba-Novák Bodajkon, illetve Komárom-Tarjánban készült festményein is (Dombok 1921 k., Komárom-Tarján 1922, mgt.). Patkó zöldek és mályva reflexek kontrasztjára építő hátterének hosszan elnyúló, hullámzó dombvonulata feltehetően Aba-Novák meghívására Bodajkon tett látogatásának emlékét idézi.
A Belvederében kiállított Patkó-festményeknek és grafikáknak csupán a töredékét ismerjük. Többségük feltételezhetően megsemmisült, esetleg ismeretlen helyen lappang. Ez megnehezíti az életmű korai időszakának értékelését, hiszen csupán azokra a darabokra támaszkodhatunk, melyek véletlenszerűen bukkantak fel az utóbbi esztendők aukciós kiállításain. Ezért nagy jelentőségű a művész Száműzöttek (1921) című alkotásának előkerülése, mely harmadikként csatlakozik az 1922-es tárlat már ismert (Ádám és Éva, Tavasz/Aktok szabadban 1920,mgt.), összefoglaló igényű aktkompozícióihoz.
Zs. F.