Eladó Czóbel Béla - Párizsi városrészlet (Rue Vital), 1930-as évek festménye

Címlap
>>
Czóbel Béla
>>
Párizsi városrészlet (Rue Vital), 1930-as évek

Czóbel Béla (1883 - 1976)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Czóbel Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

80 x 65 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra fent: Czóbel

19 680 000 Ft
47 539 EUR / 49 359 USD / 44 196 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: épület-ingatlan Utca Nagyváros Város Párizs városkép utcakép

Kategória: Tájkép

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Kállai Ernő: Czóbel Béla. Ars Hungarica művészeti könyvsorozat 7. Bisztrai Farkas Ferenc, Budapest, 1934.

Genthon István: Czóbel. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1961.

Papp Tibor: A jó festők megmaradnak. Czóbel Béla nyilatkozata az Irodalmi Újságnak. Irodalmi Újság, 1964/7., 3.

Kratochwill Mimi: Peintre Hongrois (1883–1976). Magyar Képek, Veszprém–Budapest, 2001.

Kratochwill Mimi: Czóbel Béla élete és művészete. Veszprém–Budapest, 2001.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Czóbel, egy francia magyar. Szerk.: Barki Gergely – Bodonyi Emőke, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2014.

Kéklő városi látkép átírva Czóbel Béla jellegzetes ecsetjárású világára: a sokemeletes házak és a térben összefutó nyüzsgő párizsi utcák egynemű festői szőttessé alakulnak át. Az ablakok expresszív, sötét vonásai ritmizálják a képteret. Czóbel újabb és újabb színekkel festette felül a formákat, légies ködbe burkolva a kontúrokat. Legfelül a francia trikolór tiszta színei, az ultramarinkék és a piros tündököl a tetők felett kinyíló égbolt fehérlő foltjával társítva. A tipikusan czóbeles, vattás ecsetkezelés simogatóan expresszív puha takarója szinte beborítja a felülnézeti városi látképet. Kállai Ernő magyarázta értő szavakkal – 1934-es kis monográfiájában – a festő érett képépítésének belső logikáját: „Czóbel úgy alkalmazza a színt a maga nyers anyagi voltában, akár a szőnyegszövő a színes fonalat. Színeinek dús anyagi lerakódása nem kendőzi, hanem plasztikus valósággá telíti a vászon síkfelületét. A kép ennek a lerakódásnak síkszerű, színes mintázata. De minél dúsabban halmozódik a síkfelület színmatériás mintázata a kép homlokterében, széltében-hosszában, annál rejtélyesebb a dolgok lélekjárása, melyet a festői meglátás kelt életre a színek sokrétű leple alatt.”

Egyre pontosabban látjuk már, hogy a 20. század első évtizedében Párizs mennyit adott a magyar festészetnek. Minden modernebb felfogású művész, miután trenírozta magát a nagybányai lankák és a pesti szalonok világában, ellátogatott az avantgárd forrongó fővárosába. Az Őszi Szalonon és a Függetlenek Szalonjában állítottak ki, Matisse szabadiskolájában képezték magukat, majd visszatértek hazájukba – és a francia főváros elfelejtette őket örökre. Egyetlen olyan modern festőnk van, aki úgy tudott kétlaki életet élni Budapest és Párizs között, hogy nemcsak a magyar, de a francia értelmiség is kiemelkedő modern festőként tartotta számon. Ritka következetes és szerencsés életmű Czóbelé: fiatalon a neósok nagybányai forradalmának volt a vezéralakja, öregen a modernista művészet Szentendrén élő világítótornya a diktatúráktól beárnyékolt hazai művészeti közéletben. Amikor egy magyar újságíró 1964-ben a neves párizsi Zak galériában leült beszélgetni Czóbel Bélával, az ünnepelt öreg mester összevetette Szentendrét a francia metropolisszal: „Ott folyik a Duna, ott vannak a hegyek, […] a sok kis utca, megkapók, hangulatosak, nekem igazán örömöm telik benne, akárcsak Párizsban, itt persze egészen más a helyzet, az idejövetel nekem mindig felfrissülést jelent. Itt igazán magas nívójú szellemi élet folyik és mindig van valami új. Manapság minden innen indul ki, főleg a festészetben.”

Czóbel évtizedeken át járt vissza Franciaországba, így a fővárosból sem csak a Montparnasse művésztanyáit látogatta. De sokszor itt szállásolta el magát, főként a rue Vavin környékén, a Hôtel du Danmarkban. Jól ismerjük azokat a programadó, emeleti felülnézetből ábrázolt városi látképeit is, amelyek a kései fauve festészet legszebb magyar gyöngyszemei az 1920-as évekből. A Hotel Notre Dame ablakából készített, 20-as évekbeli párizsi látképeihez hasonlítanak a rue Vital kereszteződését megjelenítő festmények. A pontos helyszínt a kései, kisebb méretű, egykor Mme Francoise Thurin gyűjteményében őrzött, több Czóbel-kiállításon is bemutatott változat (Rue Vital, 1954) alapján tudjuk beazonosítani. A most kalapács alá kerülő kép ugyanazt a témát jeleníti meg, valamivel szűkebb képkivágásban, nagyobb méretben. Jellegzetes 16. kerületi kereszteződést látunk, a Haussmann-féle elegáns, 19. századi manzárdtetős bérházakkal. Ebben az utcában lakott Anna Margit is, amikor emlékezetes látogatását tette a közelben dolgozó Chagall műtermében, de itt élt Henri Bergson, az idő legnagyobb filozófusa. Czóbel olvasatában a rue Vital látványa: a bérpaloták, üvegportálok, kapualjak, utcákon siető emberek – a Trocadero környéki, egyszerre elegáns és modern Párizs festői víziója. De akár a bohém negyedeket festette, akár az előkelő belvárost, Czóbel esetében a téma inkább apropó, hogy ecsetjét szabadjára engedhesse. „Nem beszélek realitásról – írta már a 90. évében járva –, mert maga a tárgy, a motívum, mit festünk, ha nem is tűnik el a képen, de feloldódik a színek, vonalak egymáshoz való vonatkozásaiban, miáltal visszaadjuk a dolog mystériumát, ez, ami felemel bennünket egy képben.” Ez a czóbeli misztérium szervezi komplex látvánnyá a most vizsgált párizsi festményt is.