Eladó Bálint Rezső - Párizsi műteremben, 1910 körül festménye

Címlap
>>
Bálint Rezső
>>
Párizsi műteremben, 1910 körül

Bálint Rezső (1885 - 1945)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Bálint Rezső képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

49x75,5 cm
Olaj, karton
Jelezve balra lent: Bálint

17 220 000 Ft
41 550 EUR / 43 714 USD / 38 700 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: festő Műterem Párizs kilátás az ablakból festőállvány műteremben

Kategória: Emberábrázolás Életkép

Reprodukálva: Modern magyar festészet 1892–1919. Szerk.: Kieselbach Tamás, Budapest, 2003, 651.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Bálint Rezső: Formák, foltok, vonalak. Tizenegy litografia. Kosztolányi Dezső előszavával. Budapest, 1918 [1919].

A 60. csoportkiállítás katalógusa: Bálint Lajos Rezső, Bolmányi Ferenc, Boromisza Tibor, ifj. Gaár Vilmos, Káplár Miklós, Vitéz Leidenfrost Pál, Pogány Ferenc. Nemzeti Szalon, Budapest, 1928.

Bálint Rezső: Művészek Párizsban. Magánkiadás, 1941.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Párizs–Budapest 1890–1960. Képzőművészeti kapcsolatok Párizs és Budapest között. Szerk.: Kaszás Gábor – Kelen Anna – Szeredi Merse Pál – Virág Judit, Virág Judit Galéria, Budapest, 2017.

Barki Gergely: „Anyád, Cyla, ez tényleg egy kubista Csáky!” Avagy egy pszeudoceleb adalékai a művészettörténet-írás számára. Artmagazin, 2020/2., 16–31.

Montparnasse-i művészromantika. Mintha egy Balzac-regény lapjai öltenének testet: látjuk magunk előtt a filléres párizsi szobácskát nyikorgó parkettával és virágmintás zöld tapétával. Körben a franciás lakáskultúra nyomai, a metszett üveges ajtajú ruhásszekrény, a zománclavór, a rózsaszín takaróval lefedett vaságy – akár egy vidám művésztársaság által fennhangon énekelt bolondos sanzon dalamfoszlányai is beszűrődhetnének a nyitott ablakon. Középen maga a művész áll, előtte frissen fehérre alapozott vásznat tartó festőállvány, mellette a kis asztalra kipakolt eszközök, elnagyolt tubusok és egy ecsetekkel teli fehér váza. A hátsó falnak támasztva, a fehér drapéria alatt vakrámák sorakoznak. Oldalt tágra nyitott ablak néz a kertes házakra és messzi bérpalotákra a friss tavaszi levegőben. A főszereplő alkotó, Bálint Rezső az avantgárd primitivizmus által megihletett naiv, nyers, fauve-os modorban fogalmazta meg a témát, belecsempészve valamit meseszerű bohém karakteréből. A festmény párdarabja az 1910 körül készült Párizsi enteriőr (Vaságyon alvó férfi), amely feltűnően hasonló tavaszi kertre nyújt kilátást, a távolban az Eiffel-torony jellegzetes sziluettjével.

Barki Gergely legújabb kutatásaiból – amelyhez a forrást a család fiatal celeb leszármazottja, Cyla (Kajdi Csaba) szolgáltatta – tudunk most már több információt Bálint meglehetősen hiányos életrajzából, beleértve a rokonság szerteágazó, Franciaországhoz és a modern magyar művészek legjobbjaihoz fűződő szerelmi viszonyairól. Bálint 1912-ben a kecskeméti művésztelepen ismerkedett meg későbbi feleségével, Windt Juliskával, aki aztán három leánygyermeket is szült neki. Egyik testvére, a zsidó család eredeti nevét megőrző Berger Béla – Adalbert Berger néven – komoly párizsi műkereskedést vitt 1938-as haláláig. Előbb a dúsgazdag Farkas István festőnél titkárkodott, majd a Szajna-parton nyitott saját galériát, olyan művészekkel, mint a kubista Albert Gleizes, az orfizmus vezéralakja, Robert Delaunay vagy a geometrikus absztrakt nagymestere, Auguste Herbin. Gyűjteményében Modigliani és Braque egy-egy műve mellett a magyar fauve, Czóbel is szerepelt. (A harmadik fivér, Bálint Jenő jelentős művészeti íróvá vált a pesti értelmiségi körökben.)

Kosztolányi Dezső szép szavakkal méltatta Bálint művészetét 1919-ben kiadott litográfiai mappájának előszavában: „Figyelte az embereket, vagy külföldön, átkozott utcákon kóborolt, vagy olvasott, nyugtalankodott, annyira szerelmese volt az egyedülvaló életnek, hogy évekig szinte közönyösnek rémlett előtte, vajjon ez a sok teremtő nyugtalanság milyen formát ölt magára.” Talán ennek a magányos karakternek köszönhető, hogy a művészettörténet-írás egy ilyen avantgárd kapcsolatokkal rendelkező modern franciás festőről így elfeledkezhetett. Bálint – rövid nyomdászati és magániskolai tanulmányok után – 1906-től Nagybányán képezte magát, megismerkedve a neósok modern szellemiségével. Barki Gergely Magyar vadak katalógusában közölt életrajza szerint „sok más Nagybányán megfordult művészhez hasonlóan Bálint is csupán néhány alkotás erejéig kísérletezett az új stílussal, fauve-os, neós periódusa tehát legfeljebb 1907–1908-ra tehető.”

Bálint 1909 és 1913 között járt Párizsban, ahol Modiglianival is osztozott egy ideig műtermén a Montparnasse-szal szomszédos Cité-Falguière 14. számú műteremházban. Emlékeiről 1941-ben jelentetett meg érzékeny leírásokkal teli visszaemlékezést Művészek Párizsban címmel. Bálint akkor élt a régi Montparnasse-on, amikor még nem fedezték fel maguknak a turisták, szemben a külföldieket „kasírozott díszletként” kiszolgáló Montmartre-ral. A művészek az itteni néhány kávéházat látogatták. Egymás mellett szorongtak az École de Paris mindenfelől ideszármazott, név nélküli tehetségei, francia írók, emigráns orosz grófnők, virágárusok és masamódok. És itt volt a legendás kávéház, a Rotonde, ahol a fauve-ok exkluzív társasága tanyázott, a teljesen ismeretlen kubistákkal együtt. „Picasso, Matisse, Braque, Derain mellett Vlaminck, Friesz, Renault, Segonzac, Mangin, Marquet, Puy – még páran alkották a társaságot. Ami művészi forradalmi mozgalom később keletkezett, mind tőlük indult, hozzájuk igazodott” – írta Bálint azokról a meghatározó párizsi esztendőkről, amikor most vizsgált főműve is megszületett.