AZ ELFELEDETT FAUVE
A magyar művészettörténet a modern festészet nagy alakjai köré – egy-egy apró anekdotából kiindulva – teljes legendáriumot épített az elmúlt évtizedekben. Azt gondolhatnánk, hogy mindenki sorra került már, pedig itt van Bálint Rezső, egy teljesen elfeledett avantgardista, aki nemcsak találkozott egy híres festővel Párizsban, hanem egész pontosan együtt lakott Modiglianival! A fauvizmus egyik legnagyobb amerikai kutatója, Jack Flam a Magyar Vadak katalógusban az „első számú” magyar fauve-ok között említi, Czóbel, Berény, Kernstok, Márffy és Nemes Lampérth előkelő társaságában. Bármennyire is töredékesen ismerjük munkásságát, azt biztos, hogy ő képviseli a magyar vadak klubjában és a két világháború közötti magyar avantgárdban az oroszosan naiv, a primitimizmussal, Chagall és Larionov művészetével rokon, meseszerű karaktert.
PÁRIZSI ATELIER
A festmény Bálint kedves toposzát, a sikeres párizsi művész műteremlakását mutatja: a hajópadlós szobába óriási üvegablak ereszti be a természetes fényt. A hatalmas ablakon át tavaszi domboldalra látunk, ahol rügyező zöld fák és lila vonallal felskiccelt házak váltogatják egymást. A félig kitárt kétszárnyú ajtón túl a szomszédos szoba szekrénye látszik, absztrakt vonalakkal tágítva ki a kép terét. A műterem polgári bútorokkal van berendezve: a kép bal szélén egy karosszék, előtte üres vakráma, mögötte szekrény, rajta Tiffany lámpa, az ablakhoz közel rokokó vonalvezetésű komód simul a falhoz. A festő egy ívelt támlájú széken ül az állvány előtt (kezében paletta), szemüveges fejét a barna mintás kárpittal letakart franciaágyon könyöklő aktmodell felé fordítja.
MODIGLIANI MŰTERMÉBEN
Bálint Rezső rövid nyomdászati és magániskolai tanulmányok után 1906-től Nagybányán képezte magát, megismerkedve a neósok modern szellemiségével. Barki Gergely életrajza szerint „sok más Nagybányán megfordult művészhez hasonlóan Bálint is csupán néhány alkotás erejéig kísérletezett az új stílussal, fauve-os, neós periódusa tehát legfeljebb 1907–1908-ra tehető.” A következő években rendszeresen megfordult Párizsban, ekkor került Modiglianival és Archipenkóval közelebbi kapcsolatba. 1909-ben a Montparnasse-szal szomszédos Cité-Falguière 14. számú műteremházba költözött, ahol egy rövid ideig Modiglianival osztozott a műtermén, miközben szívélyes barátságba került a párizsi iskola több kiváló alkotójával.
ARCHAIKUS LÉNYEGLÁTÁS
A később jellegzetes portréiról híressé vált Modigliani ekkor még – Brancusi hatása alatt – archaikus ízű kőfejeket faragott. Nem sokkal később tovább költözött, bár művei még sokáig az épületben maradtak. Bálint Rezső és a hamarosan világhírűvé váló sztárportretista között a jó viszony megmaradt: a következő évben egy sikeres közös kiállításon is szerepeltek Párizsban. (Bálint később magyar nyelvű monográfiát is szentelt a neves kollégának.) A magyar festőt is megérintette a Párizson végigsöprő „néger divat”, az az archaikus művészetből táplálkozó modern nézőpont, amely nem pozitivista ceruzával veszi lajstromba a műterem tárgyait, hanem elvont, sematikus, absztrakt portét rajzol róluk, és persze saját magáról, a művészről, amint színekkel telenyomott palettáját pajzsként maga elé tartva nekilát megfesteni az igéző meztelen női szépséget.
Irodalom:
- Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.