Irodalom
Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső (1908–1984) művészetében. Szerk.: Kolozsváry Marianna, Magyar Nemzeti Galéria, 2018.
Korniss Dezső 1908–1984. Szerk.: Kolozsváry Marianna, PMMI, Szentendre, 2008.
Hegyi Lóránd: Kalligráfia, absztrakt expresszionizmus, informel Magyarországon 1958–1970. Ars Hungarica, 1991/1., 3–14.
Hegyi Lóránd: Korniss Dezső. Képzőművészeti, Budapest, 1982.
Körner Éva: Korniss Dezső. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1971.
Pollock Szentendrén
A fekete alapon vibrál a friss, üde zöld zománcfesték szálak dzsungele. Korniss Dezsőnek 1959-es Out back című képére Jackson Pollock-i elementaritással locsolta-csöpögtette a csillogó felületű ipari festéket. Az amerikai absztrakt expresszionistáknak megvolt a lehetősége a hatalmas méretű képek megalkotására, a szovjet szocreál árnyékában élő szentendrei remetének, Kornissnak a szerényebb léptékű művek létrehozásához is aszketikus szigorra és önfegyelemre volt szüksége. Míg Pollockot 1950-ben ünnepelte Amerika, Kornisst elnémított a szocreál doktrína Magyarországon. Korniss 1960 körül született, csurgatásos, kalligrafikus festményeiből a legnagyobbakat a 20. század második felének legnagyobb gyűjtői vásárolták meg. A most előbukkanó, ritka nagy léptékű, kivételes élénk koloritú Korniss-mű a nemrég elhunyt Tandori Dezső hagyatékából került elő. A neoavantgárd költészet legendás, zárkózott figurája közeli barátságot ápolt a szintén belső világába burkolózó Kornissal, közös műveket is készítettek. A két marginalizált alkotó rendhagyó művészbarátságának emléke a most vizsgált kalligrafikus absztrakt alkotás, ami a Korniss-féle absztrakt expresszionizmus múzeumok által irigyelt kivételes remekműve.
Jackson Pollock (és a New York-i iskola többsége) az Európából importált szürrealizmuson nőtt fel, és csak meglett alkotóként fejlesztette ki saját absztrakt expresszionista nyelvezetét. A fiatal Pollock a mexikói muralisták és a jungi archetípusok mellett az észak-amerikai indiánok törzsi művészetét is tanulmányozta. Tulajdonképpen hasonló utat járt be Korniss Dezső is, csak az ő pályáját nemcsak a második világháború, de a szovjet megszállás nyomán hazánkra erőltetett szocialista realizmus is hátráltatta. Korniss a szentendrei iskolának, vagyis a szürrealizmus magyaros, bartóki utat követő interpretálójának körében kísérletezett az 1940-es évek második felében a képek felületére csurgatott zománcfestékekkel. Az automatikus írás sajátos változatának segítségével különféle archetipikus, illetve népi figurákat jelenített meg, ahogy a szétfolyó foltokból kirajzolódtak az állatok (Csodaszarvas, 1949) vagy az emberalakok (Laokoon, 1948). Ez ugyanaz az időszak, mint amikor Pollock elkezdett kísérletezni a csurgatás (dripping) módszerével földre terített vásznain. Korniss ekkor a kiöntött festékből véletlenszerűen formálódó alakzatokat érlelte művészi motívummá, majd az 50-es évek végén már absztrakt kalligráfiaként hagyta érvényesülni őket eredendő nonfigurativitásukban. Ez az ő „pollocki” korszaka.
Kalligráfia és absztrakt expresszionizmus
Korniss visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy milyen irányokba tapogatózott saját csurgatott képeinek kísérletei közben: „Új anyagot kerestem és találtam (akkor még új volt) egyfajta zománcfestékben. Csurgattam, írtam a formákat, színeket egyre szabadabban, egyre jobban kikerülve a tárgyak, motívumok bűvköréből, egészen az egyszínig, Keleteurópáig, sőt, Keletig tágítottam a határt, az arab »egy-hangúságig« és írásmotívumokig. (…) Így jutottam el a kalligráfiáig (amit itt tasizmusnak neveznek), nem nyugati hatások alatt, hanem (…) követve Bartókot”. Vagyis Korniss nem nyugati trendeket másolt le, mint a 60-as évek útlevéllel utazni tudó fiatal „ipartervesei”, hanem a magyaros népi hímzett terítőket vetette össze az ornamentális művészet nagy hagyományfolyamával, különös tekintettel a műfaj koronázatlan királyára, a nem-ábrázoló iszlám kalligráfia-dekorációra. Ebből az összetett forrásból nőtt ki az a hihetetlenül modern, rövid periódus az 50-es évek végén, amit az absztrakt expresszionizmus magyar változatának tarthatunk. Ezzel a különleges műtárgy-csoporttal ért fel Korniss a modern művészet csúcsára – Pollock mellé.
„Az absztrakt expresszionizmus egyik hazai vonulatának valóban a kalligrafikus festészet, illetve a gesztusfestészet tekinthető. A Korniss által művelt kalligráfia mellett előképül szolgálnak a hatvanas évek elejétől nálunk is ismertté váló amerikai és nyugat-európai akciófestők, elsősorban Pollock, Kline, Kooning, Motherwell, illetve Härtung és Mathieu. A kalligrafikus és akciófestészeti vonulat természetesen önmagában is differenciált képet mutat: az artisztikus, elegáns, kiegyensúlyozott és fegyelmezett, szervezett kalligráfiától a szenvedélyes, vagdalkozó, nyers és drámai gesztusfestészetig, és az ezek közötti átmenetek egyéni útjaiig sokféle megnyilatkozás megfigyelhető. Ebbe a csoportba sorolható maga Korniss, valamint a hozzá legközelebb álló két művész, Hencze Tamás és Tót Endre” – írta Korniss jó ismerője, a legbefolyásosabb nemzetközi múzeumigazgatóvá váló magyar művészettörténész, Hegyi Lóránd híres tanulmányában (Kalligráfia, absztrakt expresszionizmus, informel Magyarországon 1958–1970) 1991-ben. Hegyi nemcsak a nemzetközi háború utáni művészetet ismerte nagyon alaposan, hanem Korniss életművét is, hiszen őt tisztelete legnagyobb mestereként, számtalan tanulmányt és könyvet írt munkásságáról.
Tandori, a gyűjtő
A Nemzeti Galériában rendezett 1980-as kiállítása kapcsán Miklós Pál írta a Kritika hasábjain: „Hogy közgyűjteményeink modernben legjobbjait – Székesfehérvár, Pécs, Szentendre – s néhány köztudottan kiváló magángyűjteményt nemcsak gazdagítanak, hanem – legalább a szakma szerint – fémjeleznek is Korniss-művek, éppoly kevéssé közismert mint az, hogy olyan költőket vonzottak művei, mint Weöres Sándor, Nagy László és Tandori Dezső, olyan muzsikust ihlettek meg, mint Kurtág György.” Bár az öreg Korniss ünneplése ekkor már – amennyire az állampárti keretek engedték – elkezdődött, mind a mai napig nagyon kevés műve szerepel a műtárgypiacon. A legnagyobb kortárs gyűjtők évtizedek óta őrzik ritka műgonddal alkotott remekeit; a pollocki magasságokba repítő korszakának főműveit zárt kollekciók rejtik. A múzeumok mellett az Antal-Lusztig Gyűjtemény, illetve Nudelman László kollekciója (a híres, kapitális méretű Sárga kalligráfia a közelmúltban került MNB-s tulajdonba), valamint a Kolozsváry Gyűjtemény rejti a legnagyobb léptékű főműveket. A Tandori–Korniss kapcsolat köztudott volt bennfentes értelmiségi körökben, a magán mikrokozmoszában élő költő sok művében említi is festő barátját, de a csigaházába zárt Korniss-kollekciót senki nem láthatta. Ritka szenzáció és kivételes alkalom, hogy az izzó smaragdzöld pollocki remek most napfényre került és elérhetővé vált.
Rieder Gábor