Irodalom
Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső (1908–1984) művészetében. Szerk.: Kolozsváry Marianna, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2018.
Korniss Dezső 1908–1984. Szerk.: Kolozsváry Marianna, PMMI, Szentendre, 2008.
Hegyi Lóránd: Korniss Dezső. Képzőművészeti, Budapest, 1982.
Körner Éva: Korniss Dezső. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1971.
Szatirikus szürrealizmus
A magyar festészetben senki nem mert 1953-ban – a legsötétebb szocreál barnás-szürkés világának közepén – egymás mellé tenni tiszta püspöklilát, harsány pirosat, mélykéket és világoszöldet. Kivételt jelentett a szentendrei magányába zárkózó, belső emigrációban élő Korniss Dezső, akinek precíz ecsetje alatt sorra születtek a kis méretű, ékszerként tündöklő modern apró remekművek. Orvvadász című festménye – a horizont felett billegő robotbogárral és a fűben legelésző, mit sem sejtő nyulakkal – a rá jellemző szatirikus szürrealista rovarvilág ritka kis csodája. Mivel a másik nagy művészremete, Tandori Dezső falán lógott évtizedekig, a 2018-as nagy Korniss-kiállítás katalógusában még lappangóként utaltak rá. A szentendrei mester biztos kézzel rajzolta fel egyszínű képmezőit, szerzetesi alázattal figyelve az olajfesték titkos belső működését. „Azt mondta – emlékezett vissza a tőle sokat tanuló Keserü Ilona –, ha biztosítani akarjuk egy homogén színfelület tartós, intenzív ragyogását, legalább két, de inkább három rétegben fessük egymás fölé ugyanazt az árnyalatot.”
Nyugati modernség itthon
Korniss Dezső kivételesen fiatalon ismerkedhetett meg a holland De Stijl csoport geometrikus modernizmusával. Egy Budapestre települt erdélyi polgárcsalád nagy szegénységben felnőtt sarjaként a Gyermekvédő Liga jóvoltából töltött el egy évet Hollandiában a 20-as évek derekán. Avantgárd irányultságát itthon nem nézték jó szemmel, főiskolás társai új szellemiségű, a munkássággal szimpatizáló műveiből politikai botrány kerekedett 1928-ban, többen így inkább külföldre távoztak. Az itthon maradtak – Vajda Lajos és Korniss – művészeti programja a bartóki szintézis jegyében született: összekapcsolták a nemzetközi modernséget a hazai népművészet kincseivel. A „konstruktív szürrealista tematikának” elkeresztelt koncepció Szentendrén öltött művészi formát a 30-as években, de a háború megakasztotta kiteljesedését. Korniss – a hadifogságból visszatérve – 1945 után pár évig részt vehetett az Európai Iskola megszervezésében, ekkor elevenítette fel a bartóki programot, többek között a Tücsöklakodalom című nagyméretű vásznán (1948).
„Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri”
Korniss leghíresebb művének, a Tücsöklakodalomnak jól ismert kiindulópontja a Házasodik a tücsök című magyar népdal, amely egy tücsök botrányos lagzijának humoros történetét meséli el. Az egyszerű dalocskát Bartók Béla gyűjtötte, majd fel is dolgozta 1909-es Gyermekeknek című, oktatási céllal komponált zongoraciklusában. Bartók a banális nyersanyagból, a legegyszerűbb gyerekdalokból és mindenki által ismert rigmusokból egy nyugtalanító harmóniákkal operáló ritmusos, modern darabot komponált. Korniss nem illusztrációként dolgozta fel a zeneművet, hanem humoros-groteszk hangulatát ültette át az absztrahált bogárlények szatirikus univerzumára. (Ugyanakkor – mint ezt visszaemlékezéseiből tudjuk – a világháborús csatamező drámai látványa is ihlető forrásként szolgált a kompozícióhoz.) A képen szereplő antropomorfizált állatfigurákhoz hasonló lények rendszeresen feltűnnek Korniss alkotásain a 40-es évek végén és az 50-es évek elején: arcszerű bodobácsok, táncoló tücskök, bumfordi szörnyecskék, együgyű pacák, ördögfiak, tündérsellők és miskakancsók. Ezek a szatirikus karakterek – illetve festmények – alkotják az Orvvadász közvetlen rokonságát az életművön belül.
Megelőlegezett hard-edge
Etikai tartása és esztétikai következetessége a fiatal iparterves nemzedék számára Kornisst a nagyon kevés hiteles példakép egyikévé avatta a 60-as években. A Magyar Nemzeti Galériában 2018-ban rendezett nagy Korniss-kiállításon a már idős iparterves generáció kiválóságai rótták le tiszteletüket a mester előtt. Bak Imre visszaemlékezését így kezdte: „»Bartók legyen a példa« – mondta Korniss Dezső, amikor a művészetről beszélgettünk.” A bartóki modernista program és az etikus pozíció mellett a fiatal neoavantgárd nemzedékre Korniss formai síkon is erősen hatott. Homogén – akár évtizedekkel korábban festett! – képmezőit összevetették a minimalista amerikai festészet 60-as évekbeli tendenciáival, a hard-edge-dzsel. Ahogy Csiky Tibor megfogalmazta, Korniss művészete számukra a modern geometrikus absztrakció korai párhuzama volt: „A hard-edge, a formák éles és tiszta elhatárolása a hatvanas évek egyik legerősebb felfedezése volt az egyetemes művészetben. Korniss Tücsöklakodalmán a hard-edge jelen van 1948-ban.” Ahogy az Orvvadászon is.
Rieder Gábor