Irodalom
Zoltán Márai Flóra. Szerk.: Mayer Mariann, Budapest, 2014.
Zoltán Márai Flóra. Az avignoni hálószoba. Szerk.: Zöldi Anna, Műcsarnok, Budapest, 2016.
Mayer Marianna: Házúszás közben is szoktam fejben festeni... Interjú Zoltán Mária Flórával. Artmagazin, 2016/6., 42–47.
Tragédia árnyékában
Zoltán Mária Flóra a sötét 50-es években végezte művészeti tanulmányait Budapesten. Gyerekkora Andrássy úti idilljét darabokra törte a Holokauszt, híres gégeprofesszor apja meghalt a világégésben. A család értékeit és festményeit – köztük Koszta-, Mednyánszky- és Rippl-képeket – a „felszabadító” szovjet katonák teherautói vitték el. A kisemmizett, árván maradt lánynak osztályellenségként kellett megküzdenie a szocialista realizmus doktrínájával előbb a prágai Képzőművészeti Akadémián, majd Budapesten. Főiskolai mestereinek természetelvű képei helyett inkább Ámos Imre és Anna Margit expresszív ecsetvonásai és szürreális világa varázsolta el. Olyan évfolyamtársai voltak, mint Maurer Dóra, Nádler István vagy Bak Imre, de Zoltán Mária Flóra, családalapítás miatt csak 1970-ben jutott először kiállításhoz. Novák Zsuzsa írja 2014-es katalógusában, hogy „érdes felületek és a rájuk ragasztott tükördarabkák, kagylók, kavicsok, fénykép- és kártyatöredékek, kézírásos szövegrészletek jellemzik az első korszak munkáit, amelyek még irónia és idézőjel nélkül, komolyan és ártatlanul parafrazeálják az európai kultúrtörténetet, a mitológia, néhol a népművészeti hagyomány elemeit.”
Trapézon hintázva
A most vizsgált nagy méretű alkotás ennek az időszaknak az egyik főműve. Zoltán Mária Flóra – röviden csak ZMF – önmagát az Anna Margit-i hagyományhoz hűen ábrázolta expresszíven torzított népmesei formában, széles abroncsos szoknyában, pruszlikos ujjakkal. A figura egy falécekből applikált cirkuszi trapézon hintázik, kezei fehér gömbformában oldódnak fel, homlokára csillogó gyöngyök gyűlnek, mellkasából egy nőstényoroszlán hatalmas feje emelkedik ki, a sors felett diadalmaskodó lelki akarat szimbólumaként. A helyenként rusztikus, vakolatszerű anyaggal alapozott farostlemezen vad, expresszív gesztusok tekerednek, graffitiszerű tört hullámokkal írva felül a kép felületét. Zoltán Mária Flóra életben is hasonló mutatványokat valósított meg, a kép befejezésének évében disszidált Svédországba. Mikor visszatért Magyarországra, művészete illeszkedett az új festészet zabolátlan, posztmodern eszköztárához, de 2014-től nagy váltás következett: Helen Frankenthaler kompozícióit idéző lírai, absztrakt expresszionista korszakkal újította meg művészetét.