Proveniencia:
Rippl-Rónainak a magántulajdonban lévő műveiről vezett jegyzékén a harmadik "Nyitrai festő- kritikus pasztell portréja" (M.N.G. Adattár Ltsz. 4895) eszerint az U.S.A.-ba való kivándorlásáig Nyitrai Józsefé, majd a katalógus adatok alapján valószínűleg 1941-ig a családé, azóta legalább kétszer cserélt gazdát.
Nyitrai József a Kiss József által szerkesztett A HÉT-ben leggyakrabban vezetékneve anagrammjával, Yartin, olykor Y. J. monogrammal jegyezte írásait, de néha a Pamacs álnevet is használta. Nevének a Rippl által is használt, nemesi származásra utaló ipszilonos változatával nyomtatásban nem, csupán a magánszférában, Lyka Rétinek küldött levelében, illetve Nyitrainak Koronghy Lippich Elekhez intézett kérelmében találkozunk.
A Hét mellett munkatársa lett a Lyka Károly által szerkesztett Művészetnek, majd Lázár Béla rövid életű Modern Művészetének. A progresszív magyar művészet szószólója volt a napilapokban is. Megalakulásától, 1903-tól rendszeresen tudósította Az Ujság olvasóit a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatairól. Levelezője volt az 1899 októberében indult Magyar Nemzetnek, amelynek jog-elődjénél már hosszú évek óta dolgozott.
Magáról Nyitrai Józsefről, aki "a modern magyar műkritikaírás legelső kíváló képviselője volt" (Bernáth i.m.) szinte semmit sem tudunk. Még születési adataiban sem lehetünk biztosak. A Petőfi Irodalmi Múzeum adattárában fellelhető gyér információk szerint Nyitrai József újságíró, műkritikus, festő 1874-ben született Pápán és 1946 január 14.-én halt meg az U.S.A.-ban, közelebbről nem ismert helyen. Emigrációs éveiben az Amerikai Magyar Népszavában és Az Ember című lapban jelentek meg írásai.
A születési év helyessége iránt azonban kétség merül fel, ha a Rippl által festett portréra nézünk, mely nem egy húszas éveinek közepén járó, hanem egy javakorabeli embert ábrázol.
Lyka Károly 1893. október 20.-án Réti Istvánnak Rómából küldött leveléből kiderül, hogy ekkor már házas ember volt..."Nem is kell Önnek megírnom, hogy Nyitrayék megérkezte uj életet jelez itt. Most együtt csinálunk egy bohéma familiát, mindnyájunk csak éppen írással, festéssel fogja tengetni magát... (M.N.G. Adattár Ltsz. 7937/1955. Publikálatlan)
Jelentős újságírói múlttal a háta mögött 1899 őszétől ismét Rómában találjuk. A Scuola Libera élő modelles osztályában folytat festészeti tanulmányokat. Innen fordul Koronghy Lippich Elekhez, a közoktatásügyi minisztérium művészeti ügyosztályának vezetőjéhez a havi 150 forintos művészeti segély iránti folyamodványának támogatását kérve, s indokait hosszasan sorolva. " ...hosszú évek küzdelme után most állok azon a ponton, mikor mint festő, tárlaton léphetnék föl.
Mint hírlapíró, csak nagyritkán szakíthattam magamnak időt arra, hogy a festéssel foglalkozhassam. Mult szeptemberben végre otthagyva a szerkesztőséget, s megelégedve 70 forint havi fizetéssel, eljöttem Rómába, hogy itt befejezhessem tanulmányaimat, s nyugodtan, szerkesztőségi detail-munkákkal nem foglalkozva, foghassak bele régi óhajom teljesedésébe. Sok nyomoruságot állok ki miatta, s most a végpontnál végtelen hálával fogadnám ő excellenciája kegyes segítségét. / Nagyságod azt kérdezhetné, és méltán, hogy mire jó az, ha valaki a nyugodt hírlapírást fölcseréli a festéssel, mely több proletárt teremt, mint nem. / A hírlapírói pálya engem a legnagyobb mértékben idegbeteggé tett örökös izgalmaival és éjjeli - nappali munkáival, azután meg nem biztos. S azt is méltóztatik tudni, hogy még kormánypárti szerkesztőségek is jönnek-mennek-változnak.Huszonkét évig egy huzamban a kormány lapjánál voltam, hol anyagilag nem vagyok képes annyira vinni, hogy fölnőtt családtagokban bővelkedő családomat eltarthatnám. A festéssel azonban meg lehet próbálkozni nemcsak a pesti tárlaton, de számos más tárlaton is. A festésre kiolthatatlan vágy sarkal, eddig is annyi áldozatot hoztam érte családom rovására is, hogy azt csak a legnagyobb idealizmus és becsvágy menti
Ha abbahagyom most a félig kész munkát, akkor egész római tartózkodásom, összes több évi igyekezetem hiábavaló, mert a nyomorúság arra fog kényszeríteni, hogy az ősszel visszamenjek a redakcióba, s onnan többé nem szabadulok, mert a hírlapírás az egész napot igénybe veszi, s ez esetben le kell majd mondanom
minden reményemről." (O. Sz. K. Kézirattár Ltsz. 1927/37. Publikálatlan)
E levélrészletből világossá válik számunkra, hogy Nyitrai József valóban nem születhetett 1874-ben, hiszen 1900-ban már 22 éve dolgozik a kormány lapjánál, tehát 1878 óta, ami l860 körüli, de inkább korábbi születési dátumot feltételez. Annál tiszteletre méltóbb az a kitartó igyekezet, amellyel festészeti álmaihoz ragaszkodik, s amelyek a források szerint szerény eredményt hoztak. A Nemzeti Szalon 1900 november - decemberi Téli kiállításán Jartin Józsefként szerepelt két képpel (Kat. 47. A müncheni angol parkból, olaj, 85 frt.; . 48. Reggeli táj, olaj, 90 frt.) 1901-ben az Őszi kiállításon Yartin - Nyitrai Józsefként egy olajfestménnyel (Kat. 157. Bolgár-tanya a Rákoson, 240 kor.), valamint négy festménnyel 1905-ben a Karácsonyi tárlaton (Kat. 52. Téglaégető Nagybányán, 53. Aranyzúzó Nagybányán, 59. Esti táj, 60. A Rákosról). A nagybányai képek tanúsága szerint nemcsak lelkes propagátora volt a nagybányai művészeknek, de a helyszínen festeni is akart. Réti, aki nyilván ismerte Nyitrait, ( Lyka levele is erre utal) az 1903. évben az iskolában dolgozók között Yartin Györgyöt említ. Festői életműve nyílván bővebb volt, azonban képei közül egy sem került elő. Publicisztikai tevékenysége viszont megkerülhetetlen része a századforduló magyar művészettörténetének. Ezt a komoly, felelősségteljes, kitartó személyiséget örökíti meg nagy rokonszenvvel Rippl-Rónai, s teszi testi valójában is a művészettörténet kitörölhetetlen részévé.
Csernitzky Mária