„Out of the blue”
Az alcím az alak kék háttérből való kibontakozására is utalhatna akár, de ez az angol kifejezés valójában akkor használatos, amikor valami hirtelen, a semmiből bukkan elő, mintha a tiszta kék égből, váratlan pottyant volna elénk. Így vagyunk most ezzel az ismeretlenségből felbukkant Czóbel képpel is, bár több mint fél évszázada már megjárta a Nemzeti Galéria bírálatát, akkor téves attribúcióval ellátva. Azóta a magyar modernizmus feltárása új dimenzióba került, s ezen belül Czóbel Béla korai munkásságára is nagyobb fény derült. E korszaka az utóbbi időben határozottan felértékelődött, mégis csak ritkán örvendhetünk egy-egy korábban ismeretlen koraiCzóbel mű felbukkanásának. Ennek a stílusa alapján egyértelműen Nyergesújfaluhoz, az ott töltött 1907-es nyárhoz, s ezzel együtt a festő legjelentősebb korszakához, az ún. fauve-periódusához köthető vászonnak az előkerülése több szempontból is ünnepi pillanatnak számít.
Czóbel 1906 és 1908 között a francia fauve mozgolom részeseként a nemzetközi modernizmus élvonalához tartozott, ám ezt a markáns állítást zömmel inkább korabeli forrásokkal, újsághírekkel, fennmaradt levelezésekkel, későbbi visszaemlékezésekkel és néhány fekete-fehér archív fotó segítségével tudjuk alátámasztani, műveinek döntő hányada ismeretlen helyen várja, hogy újra felfedezzük őket. Ebből az időszakból alig másfél tucat képe érhető el, s fényképfelvételről is csupán plusz három festményét ismerjük. Most előkerült alkotása a gyéren reprezentált nyergesi időszak bemutatásához is komoly segítséget nyújt, ugyanis eddig pusztán három festményét és egy grafikáját tudtuk határozottan ide sorolni. Az óriási veszteség mértékét még érzékletesebbé teszi, hogy a következő évben, 1908 tavaszán mintegy 30 darab, zömmel 1907 nyarán, Nyergesújfalun festett képével szerepelt első önálló kiállításán Párizsban, Berthe Weill híres montmartre-i galériájában. Ez azt jelenti, hogy évi termésének alig több mint egy tizedét ismerjük csupán. A kép felbukkanása további meglepetésekkel is szolgált. A vászon egy kartonlapra kasírozva érkezett a galériába, ám látható volt, hogy egyes részein lazán tapad a hordozó felülethez. Bekukucskálva a réseken, feltűnt, hogy a vászon másik oldala is festett, ezért kértem a két anyag óvatos, szakszerű szétválasztását. A császármetszés sikerrel járt: a vászon hátoldalán a sejtéseket beigazoló festményrészlet bontakozott ki. Ennek a hátoldali tájképfragmentumnak a palettája szinte tökéletesen megegyezik Czóbel Janus Pannonius Múzeumban őrzött Nyergesújfalui udvar című, szintén 1907-es festményének színkompozíciójával. Bár a tájrészlet nehezen kivehető, harsogó színű foltrendszere mégis sokat sejtet, így még inkább fájdalmas, hogy egy korábban szintén ismeretlen fauve stílusban festett Czóbel tájkép csak töredékesen tárulhat elénk.
Sokszor úgy érzem, hogy szinte a javarészt elpusztult, megsemmisült középkori műemlékeink törmelékekből, fragmentumokból való újjáépítéséhez hasonló metódust kell alkalmaznunk az alig több mint száz évvel ezelőtt eltűnt festészeti virágkorunk rekonstrukciójánál is. E munka igen lassan halad, ám a tendencia bizakodásra ad okot, hiszen az utóbbi évtizedben jóval több korábban ismeretlen mű került elő, mint az azt megelőző időszakban.
Akárhogy is van, pusztán ennek az egy festménynek az előkerülésével mindjárt 3(!) korábban ismeretlen alkotásról szerezhettünk tudomást. Eddig csupán kettőről esett említés, a harmadik a fiú mögött látható, falon függő festmény, egyelőre azonosítatlan, s nem lehet tudni, hogy vajon Czóbeltől származik-e, vagy esetleg – mivel ekkor Kernstok műtermében festett –, az idősebb mester egyik ismeretlen képének részlete tárul elénk. Czóbel festményein nem ritka az efféle ‚kép a képben’ motívum és egyes esetekben már sikerült is azonosítani, megtalálni a hátterekben felbukkanó műveket. Nem leszek meglepve, ha belátható időn belül erre a rejtélyre is fény derül.
Nyergesújfalú a magyar Collioure
Czóbel az 1907 tavaszán Párizsban rendezett Salon des Indépendants-on, a Függetlenek Szalonján nagy feltűnést keltett – ma sajnálatosan szintén lappangó – Fekvő női aktjával, amelyről később önéletrajzi regényében Gertrude Stein is megemlékezett. A vele egy teremben kiállított Kék aktnál, Matisse híres főművénél is vadabbnak, merészebbnek tartotta Czóbel képét az amerikai írónő, Matisse első jelentős gyűjtője. Ekkor a magyar művész már egyértelműen a francia fauve-ok társaságához tartozott, a korszak legprogresszívabb áramlatának volt tagja, nemzetközileg is elismert művésznek számított.
Néhány héttel e kiállítást követően Nyergesújfalura utazott Kernstok Károly meghívására, kivel korábban Párizsban már sok időt töltött együtt. Ettől a nyártól kezdődően a fiatal festő többé már nem tért vissza Nagybányára sem, holott tavasszal, nem sokkal Nyergesre való megérkezését követően hívták oda tanárnak. Nagy hatással volt idősebb kollégájára már a francia fővárosban is, de Nyergesen – hasonlóan nagybányai fellépéséhez – kovásza lett egy a későbbi Nyolcak csoport szempontjából is meghatározó jelentőségű modernista erjedésnek, melynek helyi láncreakciójába egy évvel később Márffy Ödön is bekapcsolódott. Czóbel tehát 1907 nyarán Magyarországon is elhintette az új festői irányzat, a fauvizmus magjait, s ez a kis Duna-menti falu hasonló szerepet töltött be Magyarországon mint a francia fauve-ok esetében Matisse és Derain kedvenc nyaralóhelye, a fauve-izmus bölcsője, a dél-franciaországi Collioure.
Czóbel Nyergesen azonban leginkább csak a katalizátor szerepét töltötte be, ott festett képeit sem Magyarországon mutatta be, hanem a következő év elején Párizsban. Viszont ezek a művek nem csupán Czóbel oeuvre-jében, de a magyar modernizmus történetében is igen jelentős, forradalmian új törekvéseket hoztak.
A Kernstok birtokán töltött nyár vad képeit Párizsban további már valóban par excellence fauve képek követték és olyan remekművek születtek az év második felében, mint a Fauve csendélet, vagy a Szalmakalapos férfi. Az év őszén ismét képeket küldött a Salon d’Automne-ra – köztük Nyergesen készülteket is – de négyből csupán kettőt fogadott el a szigorú zsűri. Túlontúl merésznek tartották még Párizsban is a Nyergesen festett képeket. Ma sajnos ezek közül egyik sem ismert.
Festményeit ekkoriban nem csak Franciaországban, de Belgiumban is kiállították, s bár pontosan nem tudjuk, hogy milyen művekkel szerepelt az ottani tárlaton, az alábbi epés francia kritikából arra lehet következtetni, hogy a fauve-ok körében ő is már a stílusfordulatát követő vad műveivel szerepelhetett: „Amikor Matisse, Othon Friesz, Derain, Braque, Dufy és Czobel urak a Libre Esthétique szalonján állítanak ki Brüsszelben, természetesen a külföldi szekcióba kerülnek; jó lenne, ha megőriznék ezt a címet Párizsban. Nem Függetlenek ők, csak zavarosak, a latin lélek ellen lázadók, és torzképződményeik, amelyeket a díszlet elengedhetetlen elemének akarnak feltüntetni, önkéntelenül is megdöbbentő karikatúrák.”
Chez Stein, Chez Weill, Chez Matisse, etc.
Tárgyalt festményünk készültének évében Czóbel már sokkal több szállal kötődött Párizshoz, mint Magyarországhoz, a modernizmus forrongó katlanában is az úttörők táborába tartozott, a modernista kánon kialakulását leginkább befolyásoló elit felső köreivel tartott szoros kapcsolatot. Vevői is akadtak már ekkor, köztük olyanok, akik Cézanne, Matisse, vagy éppen Manguin képeit is gyűjtötték.
Szombat estéit a lakhelyéhez közeli rue de Fleurus 27 számú ház földszintjén élő Stein testvéreknél töltötte, Matisse, Picasso és a korszak más prominens művészeinek, műértőinek és egyéb intellektuelek társaságában. Nem csupán magyar ismerőseit, barátait vitte el ezekre az összejövetelekre, de az akkor még ismeretlen olasz festőt, műteremszomszédját, Amedeo Modigliánit is ő mutatta be a San Franciscóból Párizsba telepedett amerikai mecénásoknak.
Alig fél évvel a Nyergesen töltött vakációt követően megnyílt első önálló kiállítása a Montmartre-on, Berthe Weill galériájában. Weill kisasszony élen járt a legmodernebb francia piktorok felfedezésében és elsőként nyújtott lehetőséget Matisse mellett sok más fauve festőnek, sőt Picassónak is néhány évvel Czóbelt megelőzően. Ennek az 1908 márciusától áprilisáig álló, mintegy 30, főleg Nyergesen festett olajfestményt és 30-40 rajzot felsorakoztató Czóbel tárlatnak komolyabb helyi sajtója volt, mint odahaza Budapesten, s Berthe Weill memoárja szerint figyelemreméltó erkölcsi sikerrel is járt. Bár a galériás hölgy anyagi tekintetben már kevésbé tartotta rentábilisnak Czóbel kiállítását, tudjuk, hogy képei közül több eladásra került a kiállításon, köztük egészen biztosan a Szalmakalapos férfi is ekkor cserélt először gazdát. Hogy az időzítés telitalálat volt-e, vagy inkább hátráltatta az eladást, nem tudjuk, de ugyanezekben a napokban várta látogatóit a Salon des Indépendants is, melyre szintén beküldött 5 művet Czóbel. Ezekben a napokban tehát legalább 35 festménye volt látható a francia fővárosban. Mind e mellett, párizsi szerepléseivel párhuzamosan, Budapesten is kiállított a MIÉNK (Mayar Impresszionisták és Naturalisták Köre) első tárlatán, ahol szintén nagy feltűnést keltett ultramodern képeivel.
A rendelkezésre álló adatok alapján egyelőre nem tudjuk bizonyítani, hogy tárgyalt festményünk szerepelt-e valamelyik 1908-as tárlaton. Berthe Weillnél csupán meghívót nyomtattak, katalógus nem készült, de a tény, hogy zömmel Nyergesújfalun festett képeit állították ki, valószínűsítheti, hogy a Nyergesi fiú is bemutatásra kerülhetett. A Salon des Indépendants katalógusában ugyan két képe mellett is az Étude [Tanulmány] cím szerepelt, de ezek feloldását sem ismerjük, nem tudjuk azonosítani egyetlen ismert képével sem.
Czóbel szerepe tehát 1907-1908 fordulóján a francia fauve mozgalmon belül is megerősödött, így nem véletlen az sem, hogy amikor egy amerikai újságíró, Gelett Burgess Matisse-nál, illetve a Steinéknél érdeklődött afelől, hogy kik a legprogresszívabb modern festők, akkor Braque, Picasso, Derain és mások mellett, összesen hét nevet felsorolva, a magyar Czóbelt is ebbe az előkelő rangsorba emelték. Burgess Czóbellel is interjút készített ekkor, s lefényképezte Cité Falguière-ben bérelt műterme előtt, de a stúdió belsejében is kattintott néhányat. Két azóta szintén elveszett remek alkotását cikkében is közölte. Milyen kár, hogy nem készült felvétel ekkor az összes műteremben lévő képről!
Czóbel ekkoriban nyergesi barátjával, Kernstokkal ellátogatott Matisse műtermébe is, aki éppen híres Fürdőzők teknőssel című festményén dolgozott. Ez a chef-d’oeuvre ma a new york-i MoMA egyik highlight-ja, Czóbel ekkori főművei viszont szinte kivétel nélkül elvesztek.
A Nyergesi fiú egyedül áll
Czóbel Matisse-hoz hasonlóan leginkább táji környezetben festett aktokat Nyergesen. Tárgyalt festményünk egyik legközelebbi analógiája, a Janus Pannonius Múzeumban őrzött Fiúaktok (Ülő fiúk) címen ismert festménye mellett a chicagói Johnson gyűjtemény Fiúk az erdőben (Aktok a szabadban) című vázlatosabb műve is Kernstok Károly kertjében, a patak partján készült. A helyszín mellett a modellek is azonosíthatók. Kernstok fia, a kis Karcsi játszótársaikként a műteremben és a kertben rendszeresen megfordultak a közelben lakó Nyergesi testvérek, István és János. Utóbbi később maga is festő lett és egy interjúban elmesélte, hogy Kernstok több vendégének, így Czóbelnek is állt modellt ezekben az években. Kernstok páros kompozíciókat és több egyalakos aktot is festett a fiúkról, Czóbeltől azonban csak leírásokból, katalóguscímekből értesülünk arról, hogy szóló aktok is vásznaira, illetve kartonlapjaira kerültek ekkoriban.
Tudva levő, hogy ezen a nyáron a Nyergesi fivérek mellett Kosztolányi Kann Gyula festőművész fiáról is festett képet, ám tárgyalt festményünkön nagy valószínűséggel nem
ő, hanem Nyergesi János látható, legalábbis a korabeli fényképfelvételek erre utalnak. Eltérően más itt készült alkotásától a Nyergesi fiút enteriőrben festette, ebben is egyedülálló és kivételes ez a most felbukkant műve, hiszen egyetlen enteriőrben festett aktja sem maradt ránk egész korai pályafutásából. Bár a mű felbukkanásakor egy pillanatra felmerült, hogy esetleg egy nagyobb, teljes alakos aktkompozíció része lehetett, ezt a hipotézist határozottan elvethetjük, ugyanis a mellkason keresztbe, spontán módon meghúzott vonal anatómiailag indokolatlan, s csakis a kép lezárásaként értelmezhető. Teljes, befejezett kompozícióról van tehát szó! Nem kivétel nélküli ez a megoldása, hiszen tőle magától tudjuk, hogy Nyergesen több félaktot is festett.
Czóbel ekkoriban kibontakozó és egész életművét meghatározó expresszionista, primitivista irányultságának egyik első, izgalmas művével állunk szemben. A szinte mértani formává redukált kerek fej frontális beállítása különösen szuggesztív erőt kölcsönöz a szűkre szabott kompozíciónak. Meggyőződéséhez híven nem portréhűségre törekedett, hanem a látvány szubsztrátumát igyekezett minél kompaktabb módon, esszenciálisan visszaadni a művész. Hatásában Edward Munch expresszív hangvételű festményeinek reminiszcenciája érzékelhető. A frontálisan ábrázolt, szinte mértani formává redukált arc szuggesztivitása, színeinek intenzitása vonja magára a tekintette. Ugyanakkor a fauve mesterek, leginkább André Derain és Matisse primitivizmusban gyökerező absztraháló, redukáló törekvéseivel rokon formaképzés bontakozik ki Czóbel e korai vásznán, utat mutatva kortársainak, az idősebb Kernstoknak és a következő nyáron Nyergesen őt váltó fiatalabb Márffynak. Már ezen a festményén kibontakozni látszik az az elsősorban a primitivizmusból és expresszionizmusból táplálkozó életmű, amely oly nagy hatással volt aztán hazai, főleg szentendrei kollégáira, Bálint Endrére, vagy akár Barcsay Jenőre. Érdemes mellé tenni a több mint negyed századdal későbbi analógiákat e két művésztől, s másoktól is.
Valódi gyűjtői csemege, a híres Kék Mauritius bélyeghez hasonló szuper-ritkaság kerül most kalapács alá, ám azt is érdemes megjegyezni, hogy Czóbelnek ebből a nemzetközileg is kiemelkedőnek tekinthető, fauve periódusából csupán egyetlen múzeumunk, a pécsi Janus Pannonius Múzeum rendelkezik művekkel, sem a Nemzeti Galériában, sem a festő szentendrei emlékmúzeumában nem őriznek egyetlen festményt sem ebből a korszakából. Most a meglehetősen foghíjas Czóbel-kirakóba egy újabb értékes puzzle darab került, de kívánjuk, hogy e sokáig rejtőzködő kincset még sok hasonló lappangó Czóbel remek felbukkanása kövesse. Így életműve egyre teljesebben, színesebben, gazdagabban áll majd előttünk.
Barki Gergely
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
