Irodalom
Laban Ferdinánd: A Paczka-művészpár. Művészet, 1908/1., 1–16.
Lyka Károly: Paczka Ferenc. Magyar Művészet, 1925, 90–92.
Salacz Gábor: Packa Ferenc élete és művészete. Művészettörténeti Értesítő, 1974/2., 128–136.
Impresszionista boglyák
Az impresszionizmus legnagyobb sztárja, Claude Monet az 1890-es években, a giverny-i kertjétől nem messze fekvő földeken talált rá egyik legkedvesebb témájára, a szántón magasodó szénaboglyákra. A múzeumi klasszikussá váló ikonikus motívum mind a mai napig lázba hozza a nézőket és a vásárlókat (a Sotheby’s pár éve 110 millió dolláros áron adta el az egyik alkonyi variánst). A normandiai Monet-képekről ismerős boglyaforma tűnik fel a magyar származású Paczka Ferenc most felbukkant művén is. Érzékeny impresszionista alkotás, sűrű festékcsomókban felrakott tarlóval, expresszíven formált kazallal és áttetsző kékséggel petyegetett égbolttal. A kép a hiányos és alig feldolgozott magyar impresszionista festészet eddig bujkáló remekműve. (Bár Paczka állított ki impresszionisztikus, Tolnaszántón készült tájakat itthon is, a festmény decens bécsi kerete arról árulkodik, hogy a kép a Lajtán túli műtárgypiacon talált gazdára születése után.)
Festőfejedelmek között
Paczka Ferenc igazi csodagyerekként kezdte pályafutását: budapesti orvos gyerekeként 16 évesen került a Müncheni Akadémiára az 1870-es években. Itt nem sokáig volt maradása, mert konzervatív mesterei „túlságosan modernnek” tartották képeit, felületük kialakítása nem volt elég sima megcsontosodott elvárásaiknak. A csalódott fiatal diák Párizsba sietett, ahol a sikeres Zichy Mihály tanította biedermeier precizitásra. Paczka visszaemlékezése szerint „Zichy azt hitte, hogy miután elsajátíttatta velem azt a természetimádó modort, amit annak idején Waldmüllernél ő maga is látott, a hazug udvari modort is meg kell tanulnom. De én ezt nem tudtam és nem is akartam elsajátítani.” Öntudatossága dacára fiatalkori virtuóz műveivel nagy kereskedelmi sikereket ért el Párizsban, bejáratos volt nemcsak Zichy, de Munkácsy vacsoráira is. A két vetélkedő festőfejedelem között megtalálta számítását, és neves, sokat foglalkoztatott művésszé vált határainkon túl.
Róma, Berlin
Az esztergomi hercegprímás támogatásával jutott el 1879-ben Rómába, de megfordult a szolnoki művésztelepen is, majd Velencében. A klasszikusokon edződött, akadémikus modorban készült életképeivel és portréival mindenhol nagy sikereket ért el. Római műtermében készült vallásos kompozíció, de orientalista zsáner is a párizsi műkereskedőknek. Gyakran járt haza szülőhazájába: portrén örökítette meg Simor János bíborost és Görgey Artúrt, de festett történeti kompozíciót is többek között Andrássy Manó betléri kastélyába. Németországba költözött egy gróf meghívására, majd elvett egy német festőnőt (Paczka Kornélia). A művészházaspár 1895-től kezdve Berlinben élt és dolgozott, de nyaranta hazajártak Tolnaszántóra magyar népi életképeket és tájakat festeni. Bár időről időre megjelent róluk egy-egy tanulmány a magyar sajtóban, és kiállításon is szerepeltek Budapesten, sokszínű művészetük még mindig fehér folt a hazai kutatás számára. A most felbukkant, az impresszionizmussal rokonítható Paczka-kép valódi szenzáció.
Impresszionizmus Tolnaszántón
Salacz Gábor 1974-es tanulmányából megismerhetjük a kép születésének körülményeit is: „Szólnunk kell Paczka Szántón festett többnyire alakos tájképeiről is, amelyeken megérződik a jó francia impresszionisták hatása […] Ezek a szántói tájképek nagyobbára a kora reggeli órák Paczka által annyira szeretett impresszióit örökítik meg. Az első világháború előtti, legszebbeknek tekintett éveikben Szántón ugyanis nap nap után már hajnali fél háromkor felkelt a művészpár, másfél óra hosszat mentek ki azután a koppányi hegyekbe, ahol három órán át festettek […] E napirendjükön, mint Jászai Mari naplója tanúskodik róla, még vendégeik kedvéért sem változtattak, így ezek a tájképek általában a kora reggeli hangulatot tükrözik vissza, amikor még minden ködben úszik, kékes-violás pára veszi körül a szénaosztagokat, amikor a nap sugarai még éppen csak áttörnek a ködön s megcsillognak cséplés idején a levegőben úszó sárga poron. Olyan megvilágítások, amilyeneket reggel öt óra előtt talán csak öt percig látni.”