Farkas István Nő ablaknál című festménye ismét ráirányítja figyelmünket arra, milyen szoros szálak fűzték a modern magyar festészetet Párizshoz, a francia piktúrához. Bár Farkas István életműve kapcsán a művészettörténeti irodalom inkább alkotásainak társtalan, senki máshoz nem hasonlítható egyéni karakterét hangsúlyozza, e most vizsgált alkotás esetében mégis inkább a kortársakhoz fűződő rokon vonások dominálnak.
Farkas az új utakat kereső magyar festők szinte tipikusnak nevezhető útvonalát járta be: Nagybánya és München után őt is továbblépésre sarkallták a Párizsból érkező hírek. Ő azonban - honfitársai többségével ellentétben - nem a Julian iskolába iratkozott be, hanem a tízes évek talán legmodernebb irányzatának szellemi központjában, a kubizmus elkötelezett híveit felvonultató Académie La Palette-ben folytatta tanulmányait. Le Fauconnier és Metzinger iránymutatása mellett együtt tanult többek között Ozenfant-al, Chagallal, Léger-vel, valamint két honfitársával, Csáky Józseffel és Szobotka Imrével. Gyermekkori barátja, Réth Alfréd kalauzolta el Franciaország és az akkori világ művészeti életének központjába: műtermet bérelt a Montparnasse-on. Az első, csaknem három évig tartó párizsi korszaknak a világháború vetett véget. A katonai szolgálat és a hadifogság után Farkas Budapesten telepedett le, ám a várt művészi sikerek elmaradása miatt 1925-ben - hosszú lelki gyötrelmeket követően, szembeszegülve az atyai akarattal - visszatért Párizsba.
Az első világháború miatt megszakadt kapcsolatai hamar újra éledtek. Ismét műtermet bérelt a Montparnasse-on, estéit együtt töltötte régi barátaival, Réth Alfréddal, André Salmon íróval és egykori La Palette-beli francia festőtársaival. Művészete hamar értőkre és elfogódott méltatókra talált. Kiállításairól, melyeken együtt szerepelt Czóbellel, Tihanyival, Matisse-sal, Delauney-vel és Giacomettivel, elismerő kritikák jelentek meg a vezető párizsi művészeti lapokban. A legnevesebb műgyűjtők is felfedezték alkotásait. 1927-ben a modern építészet két kiemelkedő alakja, Auguste Perret és Le Corbusier is megvásárolta néhány művét, sőt Farkas baráti köréhez is csatlakoztak. Rajtuk kívül művei olyan kiemelkedő jelentőségű gyűjtők kollekcióit gazdagították, mint Nemes Marcell, Fruchter Lajos, Meller Simon, valamint több festménye is bekerült a híres Chester Dale-gyűjteménybe.
Erről a művészi sikerekben gazdag időszakról tudósít a most vizsgált, Nő ablaknál című alkotás. A négyzetes formátumú festmény előterében álló ovális alakú asztalra Farkas a kubista művészek alkotásairól jól ismert csendéleti részleteket, gyümölcsöstálat és kinyitott könyvet helyezett. Mögöttük ablak nyílik a tájra, melyben - hasonlóan Farkas több, ebben a korszakban készült alkotásához - az Eiffel torony rácsszerkezetére utaló elemek tűnnek fel. Az ablak bal sarkában fekete macska sziluettje bontakozik ki, mellette óriásira növelt homokórára emlékeztető forma húzódik. A festmény jobb oldalán lépő nőalak, tömbszerűen megformált hátaktja látható, az elhúzott függöny színes, függőleges sávjai előtt. A befejezett festményt összevetve az előkészítő vázlattal jól felismerhető Farkas alkotói módszerének néhány sajátos jellegzetessége. A csendéleti elemek kompozícióban elfoglalt domináns szerepe az akvarell vázlaton jóval szembetűnőbb, mint a végleges alkotáson. A kész festmény bár látszólag részletezőbb, gazdagabb, s kiegészül néhány mellékesnek tűnő képi elemmel is, mégis azt érezzük, hogy Farkas itt lép el jobban a valóság primer látványvilágától.
A baljós hangulatot sugalló fekete macska az ablakban, a fekete napkorong, valamint az álló óra formájának szinte jellé stilizált tömbje egyaránt az ábrázolás transzcendens vetületeit hangsúlyozó motívumok. A bent és a kint elválasztó-összekötő határvonala, a lépő nő pillanatnyi mozgása és az idő könyörtelen monotonitása messze vezető gondolatokat indukálnak a festmény nézőjében. A komponálás és a formai alakítás ugyan közeli rokonságot mutat a francia kortársak - az École de Paris vezető mesterei - közül elsősorban Georges Braque művészetével, mégis kifinomult, jelképes és spirituális tartalmi elemei el is választják ezektől, s a Farkas életmű jellegzetes, kiemelkedő darabjává avatják.
Molnos Péter