Irodalom
Zsadányi Oszkár: Egy elfelejtett mártír festőművész: Szigeti Jenő. Új Élet, 1979/18., oldalszám nélkül.
Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.
Szablya-Frischauf Ferenc 1912-es visszaemlékezésében úgy idézte meg a nagybányai iskola századfordulós hőskorát, mint a nyári verőfényben fürdőző stúdiumok idilli helyét: „A munka megkezdődik. A rajzoló szén recsegésén kívül az iskolában semmit sem hallani, és ezt a csendet érdekesen egészítik ki a rajzoló művészek szabályosan ismétlődő ritmikus mozdulatai. Az iskola felett a verőfényben madarak repülnek és énekelnek. Iskola ideálisabb helyen nem lehet. S mint Krisztus tanítványai között, úgy jár-kel Hollósy Simon növendékei között. Állványtól állványhoz megy és korrigál. Nagy tisztelettel hallgatják.” A nagybányai művésztelep legmeghatározóbb fényviszonyait a nyári verőfény jelentette. Ebben fürdőzött a fiatal Szigeti Jenő is, akinek útját szintén Hollósy mester egyengette. A négyzetesre szerkesztett posztimpresszionista képet a napsütötte és árnyékos foltok rajzos arabeszkje szervezi szőnyegszerű egységgé. A napfény a képteret keresztbemetsző nyújtózkodó, sötétlila faágat élénk pink flekkekkel pettyezi. Sehol egy fekete „szín”, csak mályva és lila vetett árnyékok. Erre feleselnek a sötét- és világoszöld lombok. Az ácsolt veranda kobaltkék árnyékot rajzol a ház fehéren világító falára.
Szigeti nagybányás verőfényt ünneplő kompozíciója olyan jellegzetes posztimpresszionista festőket idéz, mint Ziffer Sándor vagy Pechán József. Pedig a kevéssé ismert alkotó életét nem csak a napsütés jellemezte. Szigeti budapesti kisiparoscsaládba született Schönfeld néven. 1899-ben Münchenben tanult Hollósy Simon magániskolájában, majd követte mesterét Nagybányára is. Kiállított a Műcsarnokban, a Művészházban és a Nemzeti Szalonban, majd megjárta Németországot, de Párizsban és Amerikában is tett tanulmányutat. Évekig az Országos Izraelita Tanítóképző rajztanáraként tevékenykedett, majd 1944-ben elhurcolták a nyilasok a Nagydiófa utcai csillagos házból, és egy koncentrációs táborban vesztette életét. Alig ismert életművének nagyobb része elkallódott. Eddig nem nyílt lehetőség beemelni nagy műgyűjteményekbe, de a neves Vasilescu-kollekcióba mégis bekerült több olyan pasztellrajza, amely művészbarátja, Nagy István műveivel mutat rokonságot.