Talán nincs is olyan hegy a földön, amely több festményen tűnne fel, mint Nagybánya leglátványosabb természeti részlete, a Kereszthegy. Valóságos kultuszhellyé nemesedett a századfordulót követő években: a látványa előtt, formáit visszaadva született meg a magyar modernizmus. Ebben a tekintetben szinte csupán a francia festészet „szent helye”, a Cézanne által több mint három tucat olajképen megörökített Mont Sainte-Victoire állítható vele párhuzamba.
A VÁROS „LEGDRÁGÁBB HEGYE”
A Nagybánya és környéke című, 1896-ban megjelent útikönyv a következő szavakkal írja le a város táji környezetét: „Észak-nyugattól kiindulva dél-keletig erdővel dúsan benőtt hegyek veszik körül, melyek lépcsőzetesen emelkednek 3–400 métertől 1300–1500 méter magasságig, lankás szőlőhegyekből meredeken égbe nyúló havasokig. (…) Nagybánya legközvetlenebb szomszédságában nyugat felé elsőnek válik ki a Morgó (633 méter), felfordított teknő alakú hátával; mögötte a Dongás (711 méter), jobbra pedig a tojásdad formájú Kőalja (479 méter), oldalán a meredek, megközelíthetetlen Szűzkővel, melynek kopár sziklafalán a nép fantáziája a boldogságos szűz és a kis Jézus alakjainak körvonalait véli fölfedezni. Tovább kelet felé a Virághegy (367 méter), mely szép nevét kivált tavasszal a szó szoros értelmében megérdemli, s ennek közvetlen szomszédságában Nagybányának legszebb, legfestőibb s egyszersmind legdrágább hegye, a nemes érceiből még mindig ki nem fosztott Kereszthegy, mely jellegzetes Vezúv-alakjával messziről kihívja a figyelmet. Nevét az 501 méter magas csúcsán álló nagy kereszttől kapta, mely mögött egy veremből időnként füst tódul ki, még teljesebbé téve a távolról szemlélő illúzióját, mintha itt csakugyan egy szelídebb fajtájú tűzhányó működnék. Mi azonban köteles őszinteséggel bevalljuk olvasóinknak, hogy ez a füst csak a kincstár tulajdonát képező Lobkowitz-altárna szintjén, 260 méter mélységben, egy sziklaüregben elhelyezett gépházból tör elő, s a 4 gőzkazánt fűtő kemencék szolgáltatják. (…) A Kereszthegyre nyugat felől gyalogúton, északról pedig az Amadé-völgyön szekérúton kényelmesen lehet feljutni. A szakértőt az út szépségénél még jobban meglepi azon látvány, hogy a méhében aranyat és ezüstöt rejtő hegy déli lejtőjét szelíd gesztenyeerdők, nemes gyümölcsösök, sőt szőlőültetvények borítják.”
A MAGYAR FAUVIZMUS SZÜLETÉSÉNÉL
A nyitra megyei Galgóc zsidó hitközségi tanítójának fiaként, 1885-ben született Schönberger Armand a millennium évében már családjával együtt Budapesten élt. Innen utazott Münchenbe, hogy a 20. század első esztendőiben először Anton Azbe legendás magániskolájában, majd a királyi akadémián sajátítsa el a festői hivatás mesterségbeli fogásait. A patinás intézmény konzervatív oktatási módszere nem nyerte el a tetszését, így fiatal honfitársainak többségéhez hasonlóan a bajor fővárosból a korszak egyik legnagyobb hatású, európai hírű művésztelepére, Nagybányára „menekült”. Tudatos időzítés sem alakíthatta volna szerencsésebben művészi fejlődését: ugyanazon a nyáron telepedett le a Zazar mellett, mikor Czóbel Béla Párizsból megérkezett és szinte forradalmi felzúdulást váltott ki legújabb, posztimpresszionista stílusú műveivel. Az elkövetkező hat esztendőben egyetlen nagybányai nyarat sem mulasztott el, így részese lehetett a magyar modernizmus megteremtésének: a telepalapító „nagy öregek” mellett közvetlen közelről figyelhette többek között Tihanyi Lajos, Bornemisza Géza, Galimberti Sándor, Czigány Dezső, Perlrott Csaba Vilmos és Ziffer Sándor jól ismert képeinek megszületését.
A magyar modernizmus korai éveinek elszomorító „átka”, a stíluskereső művek pusztulása és elkallódása Schönberger életművét még a megszokottnál is jobban sújtotta. Egy vele készült, évtizedekkel későbbi interjúból kiderül, hogy legtöbb korai alkotását felszabdalta és újabb képeket festett rájuk. A korábbi generáció egyik vezető mestere, Csók István Emlékezéseim című memoár-kötetében így írt a művek szétdarabolásának járványszerűen terjedő, Nagybányát is megtizedelő szokásáról: „Akkoriban ez volt a divat valamennyiünknél. Ha a kép indiszponált pillanatunkban nem tetszett, máris összevagdosva hevert a padlón.” Ennek a barbár művészi öncenzúrának „köszönhető” az is, hogy Schönberger igen hosszú, legalább hat nyáron át tartó nagybányai korszakából megdöbbentően kevés, mindössze négy festmény került elő: az Ablak és a Vörösfalú ház című munkákat a Magyar Zsidó Múzeum őrzi, míg az Asztalnál ülő férfi és a most bemutatott, a Kereszthegyet ábrázoló mű magángyűjteményből bukkant fel. Ez a festmény az egész életmű egyetlen olyan ismert darabja, amely egy ikonikus, jól ismert nagybányai tájat ábrázol.
GAUGUIN ÉS A FRANCIA MODERNEK NYOMÁBAN
Schönberger Armand 1906 nyarán ismerte meg Czóbel új, formabontó képeit, ám az ekkor készült műveinek lappangása vagy pusztulása miatt ma még sajnos nem tudjuk, hogy a Párizsból exportált posztimpresszionista, neós hangütés mikor jelent meg a művészetében. Egyetlen ilyen stílusú, datált alkotása a már korábban említett, 1910-es keltezésű Vörösfalú ház, ám valószínűnek tűnik, hogy korábban is kísérletezett a modern festői nyelvezettel. Ekkor már nem csupán közvetítők segítségével, de első kézből is megismerkedett a nagy elődök, Cézanne, Van Gogh és Gauguin, valamint a kortárs Fauves festők munkásságával, hiszen 1909-ben eljutott Párizsba. Kassákhoz hasonlóan gyalog indult útnak, hogy a megérkezését követő hónapokban a Montparnasse egyik legnépszerűbb szabadiskolájában, a Grande Chaumier esti aktrajzolásain képezze tovább magát, napközben pedig sorra látogassa a múzeumokat és a műkereskedések aktuális kiállításait. Ismét szerencséje volt: a modern művészet születésének egyik leginspirálóbb évében jutott el Párizsba, mikor a fauvok és az induló kubisták éppen úgy izgalomban tartották a világ fővárosának művészetszerető közönségét, mint a keletről első alkalommal ide látogató szenzációs társulat, a Gyagilev vezette orosz balett.
Schönberger most bemutatott műve azt bizonyítja, hogy a rá zúduló élmények közül leginkább Gauguin és a Pont-Aven-i iskola alkotásai inspirálták. A hagyományos, fény-árnyék modellálás helyett a mű karakterét a sík-dekoratív képépítést, a nagy, homogén színfoltok és a dallamosan hajladozó, hangsúlyos kontúrok alkalmazása adja. A friss zöldekbe ágyazott intenzív színek, a szénakazlak sárga és narancsos foltja, valamint az előtérben kanyaródó út, szintén Gauguintől „kölcsönzött”, de – Kemény Gyula frappáns meghatározását átvéve – Nagybányán valóságos jolly joker színné avanzsáló rózsaszín mezője Bretagne és Tahiti jól ismert, meseszerű tájait idézi a néző emlékezetébe.
Molnos Péter