Irodalom
Majoros Valéria Vanília: Tihanyi Lajos. Írásai és dokumentumok. Monument-Art, Budapest, 2002
Majoros Valéria Vanília: Tihanyi Lajos. A művész és művészete. Monument-Art, Budapest, 2004
Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Kiállítási katalógus. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György. Budapest, 2006
A Nyolcak. Kiállítási katalógus. Szerk.: Bardoly István – Markója Csilla, Pécs, 2010
Passuth Krisztina: Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban. Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Budapest, 2012
Hányatott sorsú vadak
A hányatott sorsú magyar fauvizmus egyik leginkább üldözött életműve Tihanyi Lajosé. A különc bohém világpolgár 53 évesen hunyt el egy párizsi kórházban. Hagyatéka – pár elhivatott barátjának köszönhetően – nem semmisült meg, de egészen a hetvenes évekig kellett várni, hogy hazakerüljenek kiemelkedő alkotásai Magyarországra. Bár azóta komoly oeuvre-katalógus dolgozta fel életművét (Majoros Valéria Vanília jóvoltából), korai modern munkáira pedig a Magyar Vadak és a Nyolcak kiállítás kapcsán vetült reflektorfény, még mindig előbukkannak lappangó korai művek. Az elmúlt évtizedben került elő a teljes ismeretlenségből egy három elemből álló Tihany-kollekció. Egyik darabja már 2016-ban szerepelt árverésen, a viharos sikert arató 1908-as Pont St. Michel (Paris), a másik kettő pedig – köztük a most vizsgált mű – 1907-es, házakat, lombokat és kerítéseket variáló tipikus neós kompozíció Nagybányáról.
Négyzetes komponálás
A most vizsgált festmény két oldala szinte azonos: a négyzetes kompozíció a bécsi geometrikus szecesszió világát idézi, ahogy a párhuzamos síkokra épített szerkezeti rend is. Melléállítható Carl Moll 1905-ös Téli udvar című képe a Magyar Nemzeti Galériából. De Tihanyi – a Nyolcak közül az absztrakcióhoz egyedül eljutó magyar vad – már egész fiatalon is megelőlegezte az avantgárdot. (A fiatal, szögletes idomokhoz vonzódó Huszár Vilmos festett hasonló tájakat.) A fauve-os, neós lila léckerítés csíkos mezőt rajzol az előtérbe, a szűk, de virágokkal és fákkal teli bányászudvar kertje után megismétlődik a vízszintes palánksor. Rajta keresztirányban húzódik egy kis kerti út, olyan diagonális sávot képezve, amely felette még egyszer megismétlődik a házacskák között futó, erősen rövidülő kerítéssel szegélyezve. A napsütötte zöldektől kicsattanó, jellegzetes nagybányás képet a kerítések lilája és a naiv formaképzés teszi a fauve-ok felé mutató neós alkotássá.
Kerítés mind motívum
Színes csokorba lehet gyűjteni a művésztelepen dolgozó alkotók kerítésfestményeit. A feszesen álló lécsorokból vagy széles fadeszkákból álló kerítések közein áttetsző háttér nemcsak a tisztes nagybányai polgárok és szorgos bányászok által gondozott kertekről tanúskodott lépten-nyomon, hanem lehetőséget adott a festőknek a kontrasztok és rajzolatok artisztikus játékára. Már Ferenczy Károly ikonikus Októberének (1903, MNG) hátterében is ott húzódik a görbe kerítés, de kevésbé ismert képeken is feltűnik Pogány Margit Nagybányai kertjétől (1910 körül) Plányi Ervin Bolgárkertészet Nagybányán című (1906) alkotásáig. Mindezek ellenére a Tihanyi most elemzett festményén látható kompozíciós megoldás kifejezetten ritka. Részben hasonló vízszintes képszerkezetű kerítéseket láthatunk Galimberti, Czóbel vagy Boromisza Tibor nagybányai művein, és persze Ziffer Sándor emblematikus téli táján (Tájrészlet kerítéssel, 1910-es évek eleje, MNG).
Ziffer szárnyai alatt
A legtöbb nagybányai kerítést talán Ziffer Sándor festette élete során. Pályája elején – 1907 körül – hozzá társult a fiatal Tihanyi Lajos. A mindössze 22 éves, siketnéma ifjú tehetség csatlakozott a zárkózott, bicegő, öt évvel idősebb Zifferhez. Tihanyi 1907 nyarán nemcsak Zifferrel ismerkedett meg Nagybányán, hanem a Czóbel Béla által magyar földre importált posztimpresszionista és fauve-os festészet alapvető stílusjegyeivel is. Keveset ismerünk az itt töltött hónapokban készül, neósok által megérintett képei közül. Ezek egyike az első párizsi utazása során, 1908-ban készített Pont St. Michel (Paris) című fauve remekmű, amely az elmúlt évek egyik legnagyobb aukciós rekordja volt. A most vizsgált nagybányai Tihanyi-kép vele és egy másik hasonló művel (Napfényes nagybányai utca kék házzal és a Veresvíz-patakkal, 1907) együtt lappangott közel száztíz éven át az egykori tulajdonos családjánál.