IRODALOM
- Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1945.
- Farkas Zoltán: Csók István. Budapest, 1957.
- Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István
aktfestészetében. In: A modell. Női akt a 19. századi magyar művészetben.
Kat. MNG, Budapest, 2004.
- Révész Emese: Csók. Budapest, 2006.
A Műteremsarok című kép Csók István egyik legismertebb, legnépszerűbb és egyben legjellegzetesebb alkotása. Mind a festő, mind kortárs kritikusai, s művészetének későbbi elemzői is az életmű kiemelkedő, reprezentatív darabjaként méltatták.
A kép korabeli sikereit jól mutatja, hogy a kompozíciót Csók több példányban, számos változatban elkészítette, egyes részleteit későbbi képein is viszontláthatjuk. Az egyetemes és a magyar művészet történetéből is számos párhuzamot találunk erre a munkamódszerre. Leonardótól Matisse-ig,
Csók Istvántól Aba-Novák Vilmosig rengeteg alkotó ismételte meg,
variálta egy-egy fontosabb, sikeresebb alkotását. A Műteremsarok első, 1905-ben elkészült változatát az állam vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum számára,
ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítja.
"Az 1903-tól az 1910-es év júniusáig terjedő ideje életemnek ragyogó
és harmonikus korszak volt. Ilyen lehetett az ótestamentum hét kövér esztendeje.
A világ kultúrközpontjában élhettem. Házaséletem a legideálisabb, barátaim
a leghűségesebbek. Lelkem felfrissülhetett a nagyszerű impressziókon, melyeket csak Párizs és környéke nyújthat egyedül a világon és ami fő, anyagi gondoktól mentesen fordíthattam minden energiámat olyan képek festésére, melyek egyéniségemmel teljes összhangban vannak." E szavakkal jellemezte Csók István második párizsi korszakát, életének talán legharmonikusabb éveit.
Szép, fiatal feleségével (képeinek, így a most vizsgált alkotásnak is modelljével) ideális műtermes lakásban lakhattak a Szajna bal partján, közvetlenül
a Luxemburg-kert mellett. Megérkezése után szinte azonnal belekezdett
a Műteremsarok megfestésébe, melyet 1905-ben küldött el a párizsi Szalon kiállítására, majd Budapesten, a Műcsarnokbeli szereplés után került
a Szépművészeti Múzeum falára.
A Műteremsarok, annak ellenére, hogy első pillantásra "csupán" az ábrázolt téma és a virtuóz megfestési mód érzékiségével hat, valójában a magyar festészet történetének egyik legösszetettebb, legrafináltabb allegóriája. Ebben a tekintetben csak Ferenczy Károly Festő és modell című képe állítható vele párhuzamba,
de a kompozíció Csóknál még ravaszabb, még meghökkentőbb. A Műteremsarok első olvasata intim, személyes jellegű: férfi és nő egymásratalálása fogalmazódik meg általa, egy meglelt harmónia képi megfogalmazása. Mindez azonban átitatódik a tradicionális nemi szerepek bemutatásával, a nő és a férfi,
a nőiség és a férfias jelleg jellemző karakterjegyeinek bemutatásával.
A nemi szerepekből adódó passzív elfogadás és a cselekvő uralkodás éppen úgy megjelenik a képen, mint a Csók szinte minden művét belengő erotika.
"Többet is ad Csók a puszta formai és kolorisztikus értékeknél: ad erotikát, melyhez fogható talán csak Maupassant parasztnovelláiban van, mélységes életet a föld testéhez tapadt leánytestek kéjesen bágyadt, s mégis hevesen lüktető vérében" - írta 1905-ös kiállítása után egyik kritikusa.
A Műteremsarok a festészet allegóriájaként is értelmezhető. Az alkotás aktusát ábrázolja, egy olyan komponálási trükk segítségével, melynek köszönhetően
a néző egyszerre látja az éppen készülő kép modelljét és alkotóját.
Ez a művészi gesztus, valamint a látványt eltakaró-megmutató függöny motívumának hangsúlyos alkalmazása egyszerre juttatja eszünkbe Jan van Eyck Arnolfoni házaspár című képét, melyen a tükörben halványan feltűnik a festő alakja, Vermeer, a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban őrzött alkotását,
A festőművészet allegóriáját, valamint Derkovits Gyula Szőlőevőjét,
melyen a festő az ábrázolt tükör vizuális erényeit és szimbolikus utalásait hasonló leleménnyel aknázza aki.
Most bemutatott képünket és az 1905-ös, első változatot vizsgálva jól látható, hogy Csók igyekezett tömörebbé, összefogottabbá tenni a kompozíciót:
a formátumot közelítette a négyzeteshez, s az elrendezés centrumába helyezett domináns képi motívummal, a számtalan színben popázó virágcsokorral egységesebbé tette a látványt.
Csók képének tartalmi és kompozíciós sajátosságai nem tolakodók, nem takarják el festészetének legfontosabb erényeit, a felület kezelésének virtuozitását és színharmóniáinak finom gazdagságát. Talán ezen a téren fejeződik ki leginkább Csók mindent átitató életöröme: egy megfestett virágcsokor, leheletvékony, egymásba átúszó ecsetvonásaival, jellegzetes színakkordjaival a látvány szépsége iránt feltétel nélkül rajongó ember kézjegyei. Ezen a téren Csók István képei leginkább a francia impresszionistákkal, különösen a késői Renoir művészetével állíthatók párhuzamba.
Molnos Péter