Bartha leveléből idézet: "
hinni kell abban, hogy a szerencsés pillanatokban kezembe akad a kormozott üveg, amelyen keresztül a napba nézhetek. És itt érkeztem el a Műterem című képhez. A festővászon az én kormozott üvegem, ha nincs előttem, semmit sem láthatok. A műterem rövidülő falain ülnek az emlékképek sokasodó rétegei, melyek annál többen lesznek, minél jobban öregszem. Ez az átélt és reális világ képe, maga az élet, s mivel a műteremben szembetalálja magát, amit a festő szembe tud szegezni a valósággal és a múlandósággal, az a szín, a forma, a ritmus, az arányok és a vonal, a tiszta benyomások átlátszó világa, s a jelrendszer, amely által ez kifejezésre juthat, tehát a Műterem valóban az életről és a művészetről szól. Ez a két világ nem más dimenzió lakója, mégis más - más síkon helyezkedik el, de a műterem festetlen falain akadálytalanul egyesül a két világ, s a vásznon egymásba kapaszkodva egységbe forrnak össze, s kiteljesedik az a világkép, mely, úgy látszik, mégiscsak az enyém, s már - már könnyebbnek tűnik a helyzetem
"
Az 1959 - es Műterem képen jobbra mély kék hátterű, nyitott ablak kitárt szárnyai előtt virágok állnak több vázában, a sok képéről már megismert kis szekreteren. Baloldalon, műterem nyitott ajtaján át a festőállvány előtt áll a festő, megkezdett vásznán felvázolva az előtte ülő akt vonalrajza.
E kompozíció a sík és a mélybe vezető távlatok együttese. Míg a jobboldalát a művész lezárja az ablakon túli kék háttérrel, addig a jobboldali lilás rózsaszín, mélységet érzékeltetően ad távlatot, azáltal is, hogy előtte, a műterem előtti szobasarokban egy asztalon a festő palettáján, az ablaküveg fénye tükröződik. A távlatnyitással egy mozgalmas, többsíkú képtérben többszörös nézőpontot ad. E lebegő hangulatú kép, erősen franciás könnyedséget sugall. A megtört síkokkal szabdalt képfelület gazdagon árnyalt, erőteljes lendületű, a vékony ecsetvonásokkal megoldott mű - mint a többi műterem képe is, - az állandóság jelképe Bartha művészetében.
A művészt 1927 - es Önarcképe máris egy idegen fiatal, nagytehetségű, kiforrott festőnek mutatja. Ekkor végezte tanulmányai első évét a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Benkhardt Ágost növendékeként. Művészetét ez időtől kezdve tartották és tartják számon. Főiskolai tanulmányai után, a 30 - as években a nagyhírű Magyar Akadémián találjuk.
Budapestre visszatérve, Erdélybe utazott tovább, - ahonnan indult is, - és az 1940 - es évek első esztendeit ott élte át. Mindenhonnan képekkel megrakodva tért vissza a fővárosba. Ezeket az állomásait egy - egy, azóta is mérföldkőként számontartott műve jelzi.
Közben családot alapított, feleségül vette a fiatal, tehetséges festőnőt, az ugyancsak Benkhard tanítvány Karácsonyi Irént, akitől két gyermeke született.
Utazásai mind meditációra, elmélyülésre késztették a komoly gondolkodású, finom érzékenységű festőt. Ha nem is a helyszínen dolgozta fel a látványt és a mögötte lévő világot, hazatérve, egyre több műve született ezekből az élményeiből. Egyre mélyebbről tört fel benne az a mély gondolatiság, érzelemgazdagság, amely hol tragikusan, hol líraian álomszerű szépségekben nyert formát műveiben.
Az 50 - es években sorsa úgy alakult, hogy második feleségével, Veronikával, Tihanyba költözhettek. Ugyanoda tért vissza, ahol már a 30-as évek is ösztönzőleg hatottak rá. Balatoni képeinek sora következett. Leginkább a téli tó látványa ragadta meg, felülnézetből, műterméből, a jégvilág hangulata.
Nem volt a szocialista realizmus - az 50 - es évek uralkodó stílusának - művelője. A maga különös látásmódján keresztül mégis megragadta őt az ajkai alumíniumkohó látványa, a kémiai laboratórium, a pályaudvar sínhálózatának elegáns vonalvezetése. A cirkusz világának ihletésére képek sorát jelenítette meg. Ugyanúgy mélyen érdekelte a mitológia és a biblikus jelenetek már - már jellé sűrűsödött megfogalmazása.
Festészeti munkásságát leginkább a belső élmények sugallta képek jelentik. Meditatív és elmélyedő egyéniségéből született művei legtöbbje a valóság talajáról indult, e szépségek vezették egyre beljebb, egyre mélyebb rétegekbe. Átformálta a látványvilág adta benyomásokat és filozófikus gondolatisággal ragadta meg és örökítette meg képeiben ahol élt, amerre járt vagy megfordult.
Élményeit sok esetben a színvilágából eredeztethetjük. Szintetizáló összegzésként a nonfigurációt is felhasználta a hangulat közlésére. A lényegretörő jel - és színvilággal egyre általánosabb régiókba emelte az egyedi jelenségeket és gazdagon telítette képsorokká alakított élményeit.
Színeinek képépítő jellegén túl, ezek erős érzelmi töltéssel telítettek. Mindig hangulatot, érzést és szuggesztív vonásait közvetíti. A kontúrvonalak nélküli színek, foltok adják a kompozíció lényegét, olyan rendbe szedve, hogy mindennek jelentése és jelentősége van. Térformáló erejű színkapcsolatai, a mélyülő vagy síkban tartott képeinek jellemzésére is szolgálnak.
Képépítési elemei között a természet organikus rendjéből fakadó vonal - és színhálózatok sora mellett az épített tér szinte teljesen lemeztelenített váza, költőiséggel elénk állítva, adja Bartha művészetének kulcs - megoldását. Képei sokszor felülnézetből ábrázolt kompozíciók, vízszintes és függőleges vonalrendszerre épülnek bár a szerkezetesség gyakran elfedi a színekkel oldás igénye és kényszere.
Franciás ízű festőnek ismerjük Bartha Lászlót, bár kézzelfogható jelét nem adta sohasem annak, hogy a Párizsi Iskola tagja bármelyikének hatása alá került volna és az ő szuverén önálló festői világát befolyásolta volna, könnyed ecsetkezelésével, finom eleganciájával, színeinek atmoszférikus lebegésében képei mégis idézik a francia művészet halhatatlanjait. Őt is sorolhatjuk a Párizsi Iskola tagjának.
Bartha László, - a sokoldalú művész, hiszen festészeti munkássága mellett díszletterveket, könyvillusztrációkat is készített, - 90. életévében, 1998 - ban hunyt el. A már életében nagyrabecsült művészt, - életművének befejezése után, - most kezdhetjük el művészettörténetünk rendjében a helyére állítani. E nagy és szép gyűjtők, külföldi múzeumok és galériák már életében felfedezték őt és így művei nagy része külföldre került.
E Műterem képe a derecskei patikus, Benkő Ferenc kiváló gyűjteményének becses darabjaként volt eddig ismert, mivel őszinte barátság fűzte őt a festőhöz, Bartha Lászlóhoz.
K. M.