Schönberger munkásságának érett korszaka a húszas évek második felére és a harmincas évek elejére tehető, mely időszakban megsokasodnak a nyilvános szereplések is: sorra mutatkozik be hazai és külföldi kiállításokon. 1929-ben résztvesz Nürnbergben az újabb magyar művészetet bemutató csoportkiállításon, 1930-ban a Tamás Galériában nyílik gyűjteményes kiállítása. Rendszeresen mutatkozik be az egykori Magyarország peremvidékein, a Felvidéken és Erdélyben is. A Nyitra megyei Galgócon született művész 1927 és 1932 többször is kiállít a pozsonyi Carlton Szállóban.
A pozsonyi kiállításoknak óriási anyagi és erkölcsi sikere volt, kiállított munkáit szinte mind egy szálig megvásárolta a helyi közönség. Ezek egy része megsemmisült a világháborúban, illetve külföldre került, más részük viszont megőrződött helyi magángyűjteményekben, melyek csak mostanában kezdenek felbukkani aukciókon. A Modell interieurban csendélettel című festmény is egyike ezeknek a pozsonyi magángyűjteményekből előkerült, s a pálya legjobb korszakába tartozó érett műveknek.
Schönberger felkészülése Munkácsy képek másolásával kezdődik, s a Főiskola esti aktrajzolásain folytatódik. Anton Abe müncheni szabadiskolája (1903-05), és 1909-es párizsi útja - Cezanne és Picasso kiállításai, s a Futurista manifesztum - jelentette számára a legmaradandóbb művészeti hatást. A nyarakat 1906 és 1912 között Nagybányán tölti. 1913-ban szobrászként mutatkozik be a Művészházban, a világháború után, 1917-ben pedig a Fiatalok művészcsoport Nemzeti Szalon-beli második kiállításával debütál újra festőként. Az áttörést az 1923-ban megrendezett belvedere-i kiállítása jelentette. Ez a 75 művet felvonultató, zömében grafikai kiállítás már előlegezi a majdani nagy témacsoportokat; a portrékat, a csoportképeket, a külváros képeket, a nagyvárosi vedutákat, a koncert és kávéház jeleneteket.
A csoportképek, interieurjelenetek többnyire a festőt mutatják szűk családi körben: a hármas portrék a festőt feleségével és leányával, a kettős portrék pedig a festőt feleségével (Emberpár képek), vagy leányával (Vera képek), illetve anyát és leányát, akik a festő szinte kizárólagosan alkalmazott modelljei. Schönberger munkásságának igen érdekes vonása, hogy egy-egy különösen eltalált kompozíciót többféleképpen is hasznosít. Az egyes képek kis eltérésekkel való újra megfestését inkább a piaci kényszer diktálja, míg az egy témára festett változatokat, variánsokat az intellektuális és művészeti érdeklődés, a téma és megjelenítés adta lehetőségek kiaknázása motiválja. Ezek közé tartozik egy-egy csoportos jelenet egy részének, figurájának leválasztása és önálló képként való megfestése avagy új összefüggésbe helyezése, illetve az önállóan megoldott kompozíciók új, monumentális képpé való felfűzése is.
A Modell interieurban csendélettel feleségét ábrázolja ágyban fekve a műteremként is használt lakás sarkában, amiről az egymásnak támasztott festmények, feltekercselt papír, az asztalon heverő könyvek, reprodukció árulkodnak. Az olvasó-, iró-, és varró nő képek (Varró leány, 1932) hátterében is gyakorta megjelennek a művész festményei és szobrai, olykor akár azonosítható módon. Jelen képen a sokszor használt alvó nő és a csendélet képtémák csúsznak össze: a klasszicizáló nőalak és a szerkezetes csendélet harmonikus egészben csiszolódik össze a feszes és erőteljes képben. Egy 1933-ból való képen az interieur-részlet felismerhető, az ágyban fekvő nő azonos, de a festő megnöveli a látószöget, benépesíti a teret és beteglátogatássá változtatja a jelenetet, melyet aztán több változatban is megfest. A művész leánya ezen képek előterében galambot tart a kezében, mely jelenet a Nő galambbal képeken önállósodik. Jelen kép egy koncentrált pillanata a motívum- és témavándorlásnak.
Dr András Edit