Mattis Teutsch János 1901-ben került el szülővárosából, de 1907-ben visszatért családjához a Déli-Kárpátok tövében meghúzódó Brassóba. Az idegen országokban töltött hat év a művészi pályára való felkészülés ideje volt számára. Budapesten másfél évig az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kisplasztika szakosztályának volt a hallgatója, majd szobrász tanulóként Münchenben végzett el egy nyári és két téli szemesztert a Bajor Királyi Akadémián. München után Párizsba vitte a sorsa, ahol képkeretkészítésből biztosította lehetőségeit a művészeti tapasztalatszerzéshez. Egyes források szerint - lásd Murádin Jenő: Brassó Párizsig ért. Magyar Művészeti Fórum, 1999 ápr. - a francia fővárosban két évig a "Szépművészeti Akadémiára" járt és tanulmányait ott 1908-ban befejezve tért vissza hajdani iskolájához, hogy mint "akadémiai szobrász", először "ösztöndíjas művezető"-ként, majd "kinevezett oktató"-ként állást kapjon. Miután a Brassói Állami Faipari Szakiskola Értesítői a korabeli dokumentumoknak ellentmondva, tévesen közölnek időpontokat, nem lehet tudni, mennyiben adhatunk hitelt a párizsi tanulmányoknak, az azonban bizonyos, hogy a művészi pálya elején Mattis Teutsch a festészettel még nem foglalkozott. Ezekben az években a ceruza már megszokott eszköz volt a kezében, de rajzai ekkor még kizárólag szoborvázlatok lehettek.
A festészethez az inspirációt minden bizonnyal Brassó tájai szolgáltatták. Miután egy-egy festmény hátoldalán már az 1908-as dátum is szerepel, úgy tűnik, a festői pálya indulása ekkorra datálható. Az első festmények többsége azonban még ekkor is inkább a szobrászathoz kapcsolható. Banner Zoltán szerint Mattis Teutsch elsősorban realista portrékat és részben vallásos tárgyú kompozíciókat készített. Az iskolai értesítők iparművészeti terveket említenek. Az első kiállítások is azt igazolják, hogy a művész szobrászként mutatkozott be a nagyközönségnek.
Budapesten az 1907-es Nemzeti Szalonbeli Őszi kiállításon tűnt fel az első Mattis Teutsch-mű Teutsch Mátyás alkotásaként. Ez egy gipsz-szobor volt, Félvak címmel. Az 1910 decemberében Brassóban rendezett csoportkiállításon Mattis Teutsch ugyancsak szobrokat állított ki, mely művek a korabeli kritika szerint "dekorativitásukkal" tűntek ki. Murádin Jeno kutatásait dicséri, hogy a kiállított munkák egy részéről azt is tudni, hogy ezek is portrészobrok voltak.
Mattis Teutsch azonban a 10-es évek elején minden bizonnyal egyre több akvarellt és olajfestményt is készített. A következő kiállítás, amelyet ugyancsak Brassóban láthatott a nagyközönség 1914-ben, valószínűleg az első olyan kiállítás volt a művész pályáján, amelyen már festményeit is bemutatásra érdemesnek ítélte. A Brassói Lapok a "brassói festőművészek" között említik ott (1914 febr.19.) és műveit "a meglátásban és felfogásban teljesen modern"-nek minősíti.
A 10-es évek közepére radikális változás következett be Mattis Teutsch művészetében. A kezdeti realizmus, amelyet elsősorban szobrászatából ismerhetünk, de amelyre az első festmények címeiből is következtethetünk, egyre inkább a múlté lesz. A szobrok is és a festmények is elsősorban a stilizálás eszközeivel élnek. Bár a motívumok még könnyen megfeleltethetők a látottaknak, könnyen felismerhetőek a táji részletek, de a színhasználat már a később oly jellegzetes Mattis Teutsch-i színvilágnak felel meg. Fák, dombok, házak, utak láthatók a képeken, esetleg egy-egy alak is megjelenik, asztalra állított csendélet lesz az ábrázolandó téma. A műként való vállalás bizonyítékaként az MT szignó is megszületik és lassan átkerül a szobrokra is, amelyek korábban különböző névváltozatokat viseltek magukon.
Az itt látható akvarell készítésének ideje pontosan megállapítható. Nem gyakran, de előfordul egy-egy mű hátoldalán a feljegyzés, amely a készítés idejére vonatkozik. Egy ilyen ceruzajegyzet igazolja, hogy ez a vízfestmény 1915 májusából való. Nagy segítség a kutatás számára ez a datálás, hiszen ennek alapján pontosíthatjuk azoknak a műveknek a készítése idejét, amelyek ezt a típusú tollszignaturát használják. (Ld. a szerző monográfiája, 94.p.) A papír típusa ugyanilyen szempontból fontos a számunkra. Ebben az időben Mattis Teutsch még többféle minőségű, anyagú és méretű papírt használt. Egy ugyancsak utat, fákat és a kép középterében házakat láttató akvarellről például csak az ábrázolás módja alapján állíthattuk, hogy korai, most már a papír is meggyőz arról, hogy ez is 1915-ből való.
A fehér törzsű fa motívuma számos Mattis Teutsch alkotáson feltűnik. Később (ld. Xántus J. Múzeum 85.29.1.) a fák már nem azonosíthatók nyírfákkal vagy más fafajtákkal, hiszen a stilizálással elveszítik egyediesítő vonásaikat, de a korai alkotások részben még megőrzik a látvány realitását. Ilyen ez az akvarell is, amelyen az út oldalán álló őszies színekben pompázó fák Mattis Teutschnak a valósághoz igazodó ábrázolásmódjáról tanúskodnak, szemben a horizontot lezáró erdő tömbszerű és elsősorban az előtéri út színsávokból építkező technikájával, amely már a stilizálásra hajló, a dekorativitásra törekvő művész arcát mutatják. A Fauves hatása érhető tetten a műnek ez utóbbi részleteiben. Az előtéri mozgalmas építkezés és a kompozíció három oldalról történő stabil lezárásának ötvözése jellemzi a festményt, amely azon túl, hogy Mattis Teutsch művészetének egyik szokatlan, korai expresszionista darabja a kutatás számára dokumentumértékkel is bíró alkotás.
Majoros Valéria