Új utakon
A több évtizedes lappangás után felbukkant mű - témája és megszületésének körülményei miatt - szinte a korabeli magyar avantgárd szimbolikus alkotásaként is értelmezhető.Derkovits 1923 nyarán, lehetetlenné váló egzisztenciális helyzete miatt feleségével együtt Bécsbe költözött. Egyetlen szobás, szerény bútorozású lakást béreltek ki. Közel sem ideális helyzetükről Derkovits elkeseredett hangú levelekben számolt be korai, budapesti éveinek legfőbb mecénásának, a Belvedere Szalon tulajdonosának, Fónagy Bélának: "A lakásom itt sem jó, alacsony, sötét, szóval nem lehet benn dolgozni. De jól kint van a szabadban, aminek nagyon örülök. A megélhetés nehéz, mert borzasztó a drágaság. Szóval nem valami rózsás, igaz, hogy nem is gondoltam annak."Mecénása, Hoselitz Ernő támogatása szerény, de biztos megélhetést nyújtott Derkovitsék számára, így a festő teljes lényével az alkotó munkának szentelhette magát. Rendszeresen látogatta az osztrák főváros múzeumait és magángalériáit, s minden bizonnyal alaposan megismerte mind a modernizmus klasszikusait, Cézanne és Van Gogh művészetét, mind a korabeli német expresszionizmus képviselőit.
Társakat keresve
A hatalmas inflációtól sújtott Bécs ezekben az években számos magyar emigránsnak adott otthont: Párizs és Berlin mellett a legtöbben ide menekültek a Tanácsköztársaságot követő megtorlások elől. Derkovits elsőként a már Budapestről ismert Uitz Bélát látogatta meg, de a hűvös fogadtatás miatt többé nem kereste fel a General Ludd rézkarc sorozat előkészületeivel foglalkozó pályatársát. Kassák Lajost is meglátogatta, de a már korábban is rideg kapcsolatuk idegenben sem tudott felengedni. A Ma szerkesztője 1934-ben így idézte fel második, s egyben utolsó viszontlátásuk élményét: "Kint, a bécsi emigrációban találkoztam vele harmadízben. Nem vett részt a forradalmakban, passzivitással mintegy ködtakarók alatt élt, de most mégis átlépte a határt, nem bírta el
az itthoni közhangulatot. De kint is zárkózott és hangtalan maradt.
Koldusszegény volt, mint itthon és dolgozott magábamerülten,
mint valami vérig sértett rabszolga."
Menekülés
Kassák visszaemlékezése jól ragadta meg a Bécsben letelepedő, de az emigráns magyarok között és idegenül mozgó Derkovits életének alapmotívumait. A szegénység és a magány mellett a menekülés archetipikus, pszichikus momentuma nagyban meghatározta az 1923 körül született művek témáját és expresszív formavilágát. A most bemutatott mű egy több éven át formálódó képsorozat egyik első darabja. A probléma végső, érett megfogalmazása a Menekülés című, két olajkép 1925-ből és 1926-ból, de a bécsi éveken teljes egészében végigvonul a minden bizonnyal saját és nemzeti sorsélményből táplálkozó téma. Tus, rézkarc és gouache változat egyaránt született, ez utóbbi - Derkovits életművében kitüntetett szerepet játszó - műfaj egyik kiemelkedő darabja a most bemutatott kép.
A Menekülők lendületes ecsetjárása, a kéz mozgását híven közvetítő felületalakítás Nemes Lampérth és Uitz hatását mutatja, de a képen már egyértelműen Derkovits egyéni formanyelve dominál. Kedvenc gouache festékeinek intenzív, belülről fénylő színei, az ellentétes mozgások végletekig fokozott dinamikája kiegészül a festő egy jellegzetes, majdnem az egész életművön végigvonuló alkotói fogásával. Derkovits nagyon sokszor a jelenet, a kompozíció egyik elemét úgy dolgozta ki, hogy az adott részlet megfeleltetése a valóságos látvánnyal izgalmas kihívás elé állítja a nézőt. Ezt a termékeny, kérdéseket generáló, izgalmas zavart érezzük a kompozíció jobb felső részén: a gomolygó, világos formák nehezen megfejthető kérdéseket vetnek fel.
Önmagában is kivételes alkalomnak számít, ha Derkovits Gyula egy alkotása aukcióra kerül. Az alig másfél évtizedes művészi pálya, és az ötvenes évektől tapasztalható célirányos múzeumi vásárlások miatt a festő munkásságából alig maradt jelentős műalkotás magángyűjteményben. Az pedig már igazi szenzációnak értékelhető, mikor olyan kép bukkan elő, mely mindeddig ismeretlen volt, s még a művész rendkívül alapos, tekintélyes életműkatalógussal ellátott monográfiájában sem szerepel. A bemutatott, Menekülők című Derkovits kép hosszú évtizedek óta most először kerül közönség elé, ám a művész napokban megjelent, új monográfiájában már reprodukálásra került.
Molnos Péter