Eladó Bernáth Aurél - Mattioni Eszter portréja kedvenc kutyájával, 1943 festménye

Címlap
>>
Bernáth Aurél
>>
Mattioni Eszter portréja kedvenc kutyájával, 1943

Bernáth Aurél (1895 - 1982)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Bernáth Aurél képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

74 × 100 cm
Pasztell, papír
Jelezve jobbra lent: BA

7 995 000 Ft
19 291 EUR / 20 296 USD / 17 968 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: kutya Életkép emberábrázolás szobában festőnő

Kategória: Életkép

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Az Ernst Múzeum kiállításai. Hollós-Mattioni Eszter festményei és hímes kövei, Hrabéczy Ernő festményei, Révész István festményei, Ripszám Henrik festményei, Pólya Iván hímes kövei. Ernst Múzeum, Budapest, 1938.

Pataky Dénes: Bernáth Aurél. Corvina, Budapest, 1972.

Dr. Kiss Ákos: Mattioni Eszter művészete. Szekszárdi Városi Tanács, Szekszárd, 1972.

Zsolnay László: Fényes Adolf, Aba-Novák és a többiek. A Szolnoki Művésztelepről. Ezredvég, 2001/8–9., 71–79.

Végvári Lajos: Szőnyi István. Bernáth Aurél. Well-PRess, Miskolc, 2003.

Rum Attila: Bernáth Aurél. Kossuth – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009.

Gréczi Emőke: A hímeskő női mestere. Mattioni Eszter művészete. Artmagazin, 2017/8., 70–77.

„Nem a kép tárgya a fontos – vallotta Bernáth Aurél –, hanem a szellemi valóság, amely általa testet öltött.” Az avantgárd forrongásán túljutó Bernáth látványfestészetének kulcsszereplőjévé vált a pasztell színköltészete. A kréta különös érzékenységével tudta csak előadni a lelkében lakozó romantikus táji víziókat, de ez a – két világháború között újra felfedezett – technika segítette a portréábrázolásban is. A most vizsgált alkotáson Mattioni Eszter művésznő látható, amint térdeit felhúzva egy csíkos kanapén ül. Bernáth ugyanolyan kolorista érzékenységgel társította egymással a színeket, ahogy Rippl-Rónai rendezte össze a szürkék és felvillanó lilák delikát párosát. Az elgondolkodva ülő nő papucsán és a kereveten mellédobott könyvek címlapján megvillannak a rózsaszín és narancs foltok. Bal oldalon pedig egy karosszékben feltűnik a magyar festészet történetének egyik leghíresebb dobermannja, Mattioniék hűséges házi kedvence, amelyet Aba-Novák Vilmostól kaptak kiskutya korában.

A velázquezes színvilágú pasztellfestmény modellje, Mattioni Eszter fiatal művészként együtt dolgozott az 1920-as évek meghatározó neoklasszicizmusát képviselő Szőnyi-kör tagjaival. 1927-ben az Aba-Novák körül verbuválódott igali művésztársaságban is felbukkant (a festő haláláig jó barátja marad, még a portrén is szereplő dobermannját is megfestette), aztán a szolnoki és a régi Szentendrei Művésztelepen dolgozott. Az 1930-as évekre kiforrott piktúráját a folklorisztikus témák, a síkszerű látásmód, a hieratikus beállítás és a monumentális érzékenység jellemezte – gyöngéd álomszerűséggel átitatva. A festőnők korabeli gazdag mezőnyéből a kortársak Mattionit egyértelműen a legjobb férfikollégák közé sorolták: „komoly festőmunkát végez, amit férfiak is megirigyelhetnének” – írta róla Petrovics Elek. Számos díjat nyert itthon, 1937-ben a párizsi Jeu de Paume múzeumban képviselte nagy sikerrel a magyarokat egy nemzetközi nőművészeti bemutatón (a Musée du Luxembourg is vásárolt műveiből), majd kifejlesztett egy új táblaképtechnikát, a „hímeskőnek” nevezett eljárást.

Mikor Bernáth megfestette portréját, Mattioni – a korabeli művészeti élet közkedvelt figurájaként – megrendelésekkel elhalmozott, ünnepelt, befutott alkotónak számított. Bernáthtal való mély kapcsolatáról árulkodik, hogy Mattioni családja részben Bernáthék érdligeti házában vészelte át az ostrom nehéz időszakát. Együtt vettek részt a zsidó származású művészbarátok mentésében is. A portré feltehetően Szolnokon született, hiszen, ahogy Zsolnay László írta a művésztelep történetét feldolgozó tanulmányában, mindketten törzstagoknak számítottak ezekben az esztendőkben: „Bernáth Aurél 1940 és 1943 között tartózkodott Szolnokon, ahová az általa vezetett szabadiskola növendékeit is lehozta. Mellette még törzstagként kapcsolódott a telephez a két világháború közötti magyar képzőművészet élvonalába tartozó Gáborjáni Szabó Kálmán, Basilides Barna és Mattioni Eszter.” A lírai hangulatú, költői pasztellportré nemcsak színköltészeti remeklés, de egy mély művészbarátság foglalata is egyben.