Árkádiai szerelmesek
Egy fiatal nő és egy férfi ül egymással szemben a hegyes-völgyes tájban. Meztelen testüket a klasszikus festészeti szabályok szerint alakította ki Korb Erzsébet: izomtónusaik szobrászian megformáltak, testükön vibrálnak a reflexfények és a bőrön átütő tónusok. Idilli, allegorikus pillanatnak vagyunk tanúi: mindkettőjük szeme lehunyva, befelé figyelnek, kezeik különlegesen gyengéd mozdulattal kulcsolódnak egymásba. Éteri, tiszta szerelem járja át a meditatív pillanatot. Különösen érdekessé teszi a kompozíciót, hogy alkotója a Szőnyi-kör egyetlen női tagja, Korb Erzsébet. A nagy méretű, plasztikus felületű festmény olyan feszesre komponált, mint egy Michelangelo-freskó. A Korb-főmű számos kiállításon szerepelt, legutóbb a 2001-es Árkádia tájain című tárlaton, melynek katalógusában Zwickl András és Zsákovics Ferenc elemezte az ábrázolt motívumot: „A Szőnyi-kör képein gyakran jelenik meg a férfi és nő kontrasztokkal szembeállított párosa (…), Korb Erzsébetnél is többször előfordulnak hasonló jelenetek. A Május című képen az Áhítat térdeplő nőalakjaira emlékeztető lányakt zárt testtartását a férfi kitárulkozó póza ellenpontozza. A szorosan egymásba fonódó kezek és a kép közepébe behajló faág, amelybe a férfi keze kapaszkodik – a figurák visszafogott jellemzése ellenére –, alig leplezett szexuális utalásokat hordoznak.”
Rövid pályafutás
Korb Erzsébet az 1920-as évekbeli fiatalok „árkádiai festészetének” legmarkánsabb női képviselője volt, akit kortársai olyan férfikollégákkal tartottak egyenrangúnak, mint Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos vagy Patkó Károly. Mikor 1919 őszén Berény Róbert emigrált, Városmajor utcai műtermébe a fiatalok együtt költözött be alkotni: Korb Erzsébet Aba-Novákkal és Patkóval. (Ebben a házban laktak a festőnő szülei is; apja, Korb Flóris a századforduló neves építészként ismert, többek között a Zeneakadémia tervezése kötődik hozzá.) Korb Erzsébet kirobbanó tehetség volt, már tizenhét évesen kiállított a Nemzeti Szalonban. A főiskolát pár év után félbehagyta, de folyamatosan dolgozott és kiállított a Szőnyi-kör tagjaival. 1924-ben olaszországi tanulmányútra indult, meglátogatta Velencét, Veronát, Modenát és Rómát. 1925-ben – a római La Fiamma Galériában nyílt kiállításáról hazatérve – váratlanul elhunyt. Emlékét társai és barátai őrizték, több posztumusz kiállításon szerepelt az 1920-as években, a neves művészettörténész, Genthon István pedig monográfiát írt róla 1928-ban.
Nemes formák szépségei
Lázár Béla értő szavakkal ecsetelte művészetét az 1927-es posztumusz kiállítási katalógusában:
„Ez a fiatal nő bámulatosan tisztán látott. Belenézett a lelkébe és kiemelte onnét, megformálta belőle a maga ideálját. Ezt az ideált a kor szelleme táplálta, mely a formát kívánta hangsúlyozni, szakítani akart az atmoszféra formafelbontó törekvéseivel, de azt a formát, melyet kiemelt, igyekezett a lehető legtisztább egyszerűséggel, mint nagy érzések fojtott páthoszhordozóját, klasszicista tisztaságú vonalvezetésbe foglalva, kifejezni. Fejlődési vonala a monumentális egyszerűség felé haladt. (...) Korb Erzsébet vonalban gondolkodik, de vonala erős formákból bontakozik ki, olyan formákból, melyek az élet, a természet megfigyeléséből, a való formák átlelkesítéséből, a végső egyszerűséghez való közeledésből táplálkoztak. Egy nagyszerű elgondolásokra hivatott költői lélek alkotásai előtt állunk. De nem rideg, nem száraz abstrakciók légüres térbe állított formavilága az övé. Rajta van minden alakján az élet melege, nagy érzések heve fűti, s azokból keltek ki életre ábrándjai, sóvárgásai, álmodozásai, melyeket nemes formák szépségeibe öntött.”
Dr. Knoll gyűjteményében
A több 1920-as évekbeli kiállításon szereplő nagy méretű festmény először – a Magyar Művészet 1928-as reprodukciójának képaláírása szerint – Kertész K. Róbert tulajdonában állt. Legutóbbi tulajdonosa dr. Knoll József (1925–2018) volt, európai hírű magyar orvos, farmakológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Knoll fiatalon élte túl az auschwitzi és a dachaui haláltábort, majd lediplomázott a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. A Gyógyszertani Intézet igazgatójaként számtalan gyógyszerfejlesztésben vett részt, az 1960-as évek elején munkatársaival kidolgozta a deprenyl (selegiline) nevű hatóanyagot. (A gyógyszer közel száz országban van forgalomban, a depresszió, a Parkinson- és Alzheimer-kór kezelésére egyaránt alkalmazzák.) A nagy műveltségű farmakológus rajongott a művészetért, komoly műgyűjteményt halmozott fel, Czóbel Béla, Bálint Endre, Vajda Lajos, Egry József, Anna Margit, Kádár Béla, Rippl-Rónai József és Kondor Béla kiváló alkotásaiból. Ebbe a rangos gyűjteménybe tartozott Korb most vizsgált főműve is, a Május.