Festmények

Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Barcsay Jenő (1900 - 1988)

Leányfej (Kis freskóterv), 1955

Barcsay Jenő - Leányfej (Kis freskóterv) festménye

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Olaj, vászon
Jelzés balra lent: Barcsay

Magántulajdon

Barcsay Jenő festőművész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest, 1957

Barcsay Jenő festőművész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest, 1957 (Katalógus) Barcsay Jenő: Forma és tér. Budapest, 1966

Barcsay Jenő: Művészeti anatómia, Budapest, 1953 Lyka Károly: Katalóguselőszó Barcsay Jenő Nemzeti Szalonban rendezett kiállításához, 1957. Barcsa

Kérdése van?

Kapcsolat

Önnek is van Barcsay Jenő képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Barcsay neve Londontól Tokióig, Moszkvától Sydneyig fél évszázada mindenhol ismerősen cseng. 1953-ban megjelent Művészeti anatómiáját kilenc nyelvre fordították le és a világ legtöbb művészeti akadémiáján azóta is az ő könyvét használják az oktatásban. Orvostanhallgatók éppúgy forgatják az anatómia lapjait, mint a műkedvelő laikusok, így külföldön járva gyakran s büszkén tapasztalhatjuk, hogy a jobb könyvesboltok kirakatában szinte kötelezően ott díszeleg Barcsay könyvének egy-egy példánya. A nemzetközi sikerű kiadvány szerzőjét és rajzolóját 1954-ben Kossuth-díjjal jutalmazta az akkori művészetpolitika. Barcsay festészet iránti tiszteletét tükrözi, hogy a díjjal járó pénzjutalmat az egykor Farkas István birtokában lévő Mednyánszky-képek megvásárlására és restaurálására fordította, mondván: "… tartoztam ennek a nagy mesternek annyival, hogy a képeit rendbe hozassam." . A díj és az elismerés egész addigi munkásságának, de korántsem egy befejezett pályának szólt.

Barcsay két héttel volt fiatalabb, s csupán tucatnyi esztendőt kellett volna élnie még, hogy egy idős legyen a 20. századdal. Hosszú életpályája kezdetén temérdek gonddal kellett megküzdenie: gyermekkorában nyomasztóan hatott rá öngyilkos hajlamú apjának folytonos depressziója és édesanyjáért is gyakran aggódnia kellett, aki tíz gyermekéből csupán négyet nevelhetett fel. Szülőfaluja, Katona, kezdetben kevésbé inspirálta, de érett korszakának festményein és rajzain a környező dombok gyakran visszatérő motívumokká váltak. A sáros, erdélyi falucska elmaradottságára jellemző, hogy Barcsay már középiskolás volt, amikor életében először olajképet láthatott, így amikor 1919-ben felkerült Budapestre művészi jártassága korántsem volt kielégítő. Elmondása szerint csupán kegyelemből vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, ahol két évig Vaszary volt a mestere, majd saját kérésére Rudnay növendéke lett. Tizenkét festő társával az Epres-kertben lévő - általuk "Zseni magazin"-nak nevezett - gipszraktárban húzta meg magát, s szinte egyetlen ruhában, pénz nélkül nyomorogta végig ezeket az éveket. Szomorú körülményei ellenére már főiskolás korában sikereket könyvelhetett el. Az Ernst Múzeum csoportkiállításán előkelő helyen szerepeltek művei, majd néhány hónap elteltével művészettörténet professzorától, későbbi barátjától, Lyka Károlytól értesült, hogy elnyerte a párizsi ösztöndíjat. Párizst 1927 és 1929 között kétszer is megjárta. Először az impresszionisták nyűgözték le, majd Cézanne művészete adott számára örök útmutatót, de épp úgy hatottak rá Modigliani festményei is, mint Picasso és Braque kubista képei. Ez alatt az idő alatt Olaszországban is megfordult, ahol leginkább Giotto és Masaccio monumentális falciklusait csodálta. A reneszánsz nagyjainak élménye azonban csak negyed század múlva csapódott le Barcsay festészetében, éppen akkor, amikor a most kalapács alá kerülő Kis freskóterv megszületett. Az olasz mesterek hatása persze akkor sem maradt el, hiszen művészetének ettől kezdve örök jellemzőjévé vált a monumentalitás.
"Azért születtem, hogy monumentális dolgokat csináljak. És ha keveset is csináltam életemben, - négyet-ötöt, - de a legkisebb dolgaim is, ha lefotóztatom őket és kivetítem a falra, bírják, sőt követelik a nagy méretet, a falat."- írja visszaemlékezéseiben Barcsay. Logikusan, belülről építkező művészetében a külső körülmények alig játszottak szerepet. Ipari tanulókat oktató, óraadó tanárként már a háború előtt is függetlenítette megélhetését a festészettől, így zavartalanul járhatta a maga által kijelölt utat. Barcsay az a fajta festő volt, aki egy-egy jellegzetes téma, vagy motívum teljes feltárására törekedett, a 'tárgy' minden aspektusát megvizsgálta, körbejárta, s igyekezett a felmerülő festői problémákat az adott témán belül megoldani. A háború előtt festett konstruktív szemléletű képein megjelenő robosztus nőalakok témáját élete végéig variálta, de hasonló indokokra vezethető vissza a női fejeket ábrázoló, évtizedeket átölelő 'képsorozata' is. Egy rádióbeszélgetéséből kiderül, hogy a férfialakok kevésbé foglalkoztatták:: "Nem tudok mit kezdeni a nadrággal. Ami olyan csúnya nem találom festőinek." - nyilatkozta.

Barcsayt 1945-ben kinevezték a Képzőművészeti Főiskola anatómia professzorának, éppen akkor, amikor a legközelebb jutott az absztrakcióhoz. A ráosztott tantárggyal járó feladat felelősségét átérezve titokban kilopott egy csontvázat a szertárból és hónapokon keresztül csak rajzolt, s anatómiai vázlatokat készített. "Már közeledtem az ötvenedik évemhez, amikor megtanultam rajzolni"- vallotta be később a mester. Mialatt a főiskolán a látvány hű megjelenítésére, az emberi test szerkezetének felépítésére oktatta diákjait, művészetében a kubizmus formavilágával és a formák absztrahálásával kísérletezett. 1949-ben megbízás nélkül egy hatalmas Mozaiktervet készített, mely nem csupán az életmű újabb fordulópontját jelenti, de tárgyalt művünkhöz is elvezet, hiszen Barcsay ekkoriban kezdi azon kisméretű képeit festeni, amelyeken keresztül eljut az oeuvre legfőbb, összegző alkotásához is, a Szentendrei mozaikhoz.
"Amikor elkészült a kompozíció, Asszonyok címet adtam a képemnek. A nagy kompozíció megalkotása után sok-sok kicsi kép keletkezett. Egészen pici képek. … A nagy kompozíció-kép után kívántam a kis méretet, kis méretben kellett gondolkodnom…Sokan azt hitték, hogy ezek a nagy kompozíciót megelőző kis vázlatok, kis próbálkozások, ahogyan ez logikus lenne, pedig nem ez a sorrend."

Barcsay néhány évvel később, 1953-ban kapott megbízást a Művészeti anatómia megírására és a hozzá tartozó illusztrációk elkészítésére. A több mint 4000 rajz létrehozása közben alaposan megismerte az emberi test felépítését, s talán ennek köszönhető, hogy stílusa is megváltozott. Festészetében ekkoriban egyfajta klasszicizáló tendencia érvényesült és tovább folytatta a kis formátumú táblaképek festését is.

"Az anatómiakönyv és az órákhoz készített anatómiarajzok hatására kis figurális képeket kezdtem festeni. Modellem mindig volt amúgy is - hiszen egyik figurámat sem festettem modell nélkül soha -, most aztán a modellt megint átírtam, átfogalmaztam úgy, hogy kapcsolatot tudjak teremteni az addig készült rajzaimmal. Ezt a korszakot a kollégák úgy szokták emlegetni, hogy olyan kis 'trecentós' figurákat festettem.". -emlékszik vissza a mester.

Néhány ekkoriban készült festmény, köztük is leginkább éppen a Kis freskóterv valóban archaikus hatást kelt, s amíg különböző történelmi korok stílusjegyeit ötvözve letűnt időket elevenít fel, egyfajta ünnepélyes kortalanság jellemzi, s az állandóság nyugalmát kelti, akár egy szakrális kegytárgy. Első látásra az ortodox ikonok időtlenségét sugallja, s talán nem véletlen ez az analógia, hiszen Barcsay 1929 óta Szentendrén dolgozott, ahol minden bizonnyal megtermékenyítően hatottak rá a helyi szerb templomokban látható ikonosztázok, amelyek a város más művészeit, korábban például Vajda Lajost is megihlették. Az arcon és a ruhán megvillanó fehér ecsetvonások asszisz-vonalakra emlékeztetnek, melyek szintén a pravoszláv ikonfestészet stílusjegyei. Barcsay másfél évtizeddel később a nagy Szentendrei mozaik alkotásakor a 'genius loci' értelmében már nyilvánvalóan és tudatosan alkalmazott ikonszerű elemeket, mint például az arany hátteret. Genthon István, a neves műtörténész hosszú éveken át minden nap együtt ebédelt Barcsayval a Kis Gundelban, így a legautentikusabb forrásból tájékozódhatott a mester műveivel kapcsolatban. Neki más asszociációja támadt a tárgyalt alkotással kapcsolatban: "A Kis freskóterv szinte düreri és baldungi precizitással hangsúlyozza ismét a tömeget."- írta Genthon a Művészettörténeti Értesítő hasábjain. Barcsay maga szintén a térbeliség újra felfedezését emeli ki ezen műveivel kapcsolatban: "…a kis figurális képeknél a háromdimenziós megfogalmazás szépségeit is megéreztem.". Egy másik idézet szintén ezt a festői problémát világítja meg, amely konkrétan a Kis freskótervvel is összefüggésbe hozható: "Határtalan izgalom és megilletődés volt számomra, amikor ismét meg mertem fogalmazni a térbe forduló fejet, szinte kétségbeesetten kellett biztatnom magamat, hogy a szem gömbjébe belefessem a megcsillanó fényt.". Barcsayt láthatóan a gömbölyű, plasztikus formák érdekelték, ezt tükrözik a Kis freskóterven alkalmazott különösen szép, gazdag faktúrájú megoldások is, ugyanakkor mély spirituális töltetet kölcsönöz alakjának, akinek tekintetéből időtlen szellemiség árad. A Kis freskótervvel közel azonos időben több hasonló merengő arcot, illetve kontemplatív, gondolkodó pózban megjelenített nőalakot festett Barcsay, amelyekkel kapcsolatban egyértelműen felmerül Dürer Melankóliájának analógiája is. A festő monográfusa, Petényi Katalin szerint: "Az itáliai út élménye, a firenzei quattrocento freskófestészete, Masaccio, Pierro della Francesca emberideálja éled újjá ezekben a festményeken.". Az alig több mint arasznyi képből szinte sugárzik a monumentalitás, címe is murális jellegére utal, mégis közeli szemlélésre invitál. Barcsay szerint a "táblaképet az ember közelről szereti megnézni, az tele van intimitásokkal, ez adja a szépségét." talán ezért nem vált meg soha ezektől az oeuvre-ben elit daraboknak számító, nemes alkotásoktól később sem. Barcsay fontosnak tartotta ezeket az apró vásznakat, melyek közül igen sokat reprodukált 1966-ban megjelent Forma és Tér című könyvében. A Kis freskóterv reprodukcióját az alábbi didaktikus szándékú szöveggel látta el: "A klasszikus ízű mondanivaló - néha - kis méretet kíván. Ilyenkor a lépték kérdése és kapcsolata a felületek szép megmunkálásával gondot okozhat a festőnek, a technikát is megváltoztathatja. Itt például kis ecsettel, sűrűn, szálkásan vékony vonalakból alakul ki a felület, ami nagyobb méretben unalmassá válnék. A formák a sík alsó jobb sarkától a bal felső sarokig elképzelt átló irányát követik. Ez az igazodás alkotja a kép gerincét. A háttér zöldesszürke, a fej általában meleg barna. ". Kis képei esetében Barcsay ragaszkodott az antikolt, aranyozott Gébert keretekhez, amelyeket saját kezűleg választott ki az egyes művekhez. Erről így vélekedett: "A keretezés a kép befejezésének, a mérlegelő fázisnak az állapotához hasonló. Nincs ugyan ecset a festő kezében, de ugyanaz a folyamat játszódik le a fejében, mint amikor egy képet a befejező fázisban igazgat, alakítgat."

A Kis freskótervet és hasonló méretű társait tíz év kényszerű hallgatás után, 1957-ben mutatta be Barcsay a Nemzeti Szalonban. Az emlékezetes sikert aratott tárlatról Farkas Zoltán és Német Lajos tanulmányai tudósítottak, a katalógus előszavát pedig Lyka Károly írta, aki úgy fogalmazott, hogy "Ezek a kis képek finomművű ékszerei Barcsay képgyűjteményének"

különleges, sokszor megdöbbentően leegyszerűsített megoldások születtek. Petényi Katalin szerint "festményein éppolyan szófukar, éppoly céltudatosan törekszik tömörségre, mint olasz kortársa, Morandi.". Az ötvenes évek közepén készült Kis freskóterv ezzel szemben, a festői eszközök gazdagságával, különleges, archaikus atmoszférájával hívja fel magára a figyelmet. Ezek a kvalitások s a magas színvonalú megfogalmazás a Barcsay-oeuvre talán legszerethetőbb és egyik legkellemesebb, legélvezhetőbb darabjává avatják ezt a most újra bemutatásra kerülő mesterművet.

Barki Gergely

Barcsay Jenő korábbi aukciós alkotásai

Barcsay Jenő további alkotásai

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról!

Kapcsolat

1055 Budapest, Szent István körút 5.
Nyitvatartás: Hétfőtől-Péntekig 10:00-18:00.
Kövessen minket!