Irodalom
Kalotaszegi Madonna. Népszava, 1944. január 26.
Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Az elveszett Magyarország festője. Népszabadság, Budapest, 2007.
Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Képek egy eltűnt világból. Kieselbach Galéria – Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Budapest–Győr, 2015.
Molnos Péter: Aranykorok romjain. Kieselbach Galéria, Budapest, 2015.
Hering József: Kalotaszegi Madonna. 100 évvel ezelőtt született az elnémított Adorján Éva. Kapu, 2018/3., 84–87.
Raffay Andrea: Adorján Éva, bár nagy jövő előtt állt, elhallgattatták. Magyar Nemzet, 2020. augusztus 26.
A gazdag, különösen színes népviseletbe öltözött fiatal menyecskéket ábrázoló festmény egész váratlan kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Ahogy Batthyány Gyula monográfusa, Molnos Péter kikutatta az Aranykorok romjain című kötetében, a kép feltűnik a Kalotaszegi Madonna című 1944-es romantikus magyar filmben. Nem egy polgári lakás díszeként, hanem egy festő műtermében. A fekete-fehér mozi egy festő életét dolgozza fel (Sárdy János játssza), aki egy elzárt kicsi falu, Kalotafő mellett él, vagyis a korban magyaros népviseletéről és különleges tájáról világhírűvé váló erdélyi Kalotaszeg tájegység fiktív településén. A művészben egy fiatal leány (Adorján Éva) szerelme lobbantja fel a szunnyadó ambíció szikráit, így szerzi meg a római ösztöndíjat és válik sikeres kiállító festővé, ami majdnem megakadályozza szerelmük beteljesülését. A forgatókönyvíró a kolozsvári török diplomatacsaládba született Széfeddin Sefket bej volt, aki a második világháború után az egyiptomi filmgyártás központi figurájává vált. Ő jegyezte a szintén Kalotaszegi Madonna című regényt is, amelyen a film története alapult. A regénybeli festő műtermét a mozgóképen a kor ünnepelt arisztokrata művésze, Batthyány Gyula alkotásai töltötték meg. Ő festette – Mattioni Eszterrel együtt – a filmben központi szerepet játszó Kalotaszegi Madonna című római iskolás hangulatú portrét is.
Bár az elit szalonokban és kastélyokban élő Batthyány élete meglehetősen különbözött az erdélyi bércek elzárt, archaikus világában dolgozó fiktív festőétől, Hegyi Gyuláétól, alkotásai kiválóan megállták helyüket a filmben. A Kalotaszegi Madonna a magyar film aranykorának egyik utolsó alkotása volt a háborús időszakban. „A csipkefinom költészetű film – írta Raffay Andrea – tulajdonképpen egy mindvégig finom lírával átszőtt lélektani történet, amely a világ legszínesebb, legegyénibb népi környezetébe, Kalotaszeg pompázó világába beleillesztve magyar alkotás: amit hamisítatlanul magyar levegőjéből érezni lehet, az a magyar lélek, így pedig a külföld felé vitathatatlanul hazánk áldott szépségeit és értékeit népszerűsítő hatású munka.” Batthyány élénk kontrasztba állította egymással a modern szürke háttér előtt jelenésként lebegő, hagyományos ruházatba öltözött lányokat, ahhoz hasonlóan, ahogy a kalotaszegi nők tarka hímzései és pántlikái megjelentek a kopár dombok között. A környékbeli népviselet a magyar folklór egyik legismertebb, különösen gazdag formakincsű gyöngyszeme. Kalotaszeg legjobb ismerője, Kós Károly megfogalmazásával élve jellemzője „a színekben való tobzódás. A telt, határozott, éles egymás mellé állításában, összeépítésében, elosztásában igazi soha nem tévedő művész… A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka, virít, de nem rikít. Olyan, mint egy virágos havasi kaszáló.”