Eladó Kondor Béla - Krisztus és a négy evangélista (Szerb Krisztus), 1958 festménye

Címlap
>>
Kondor Béla
>>
Krisztus és a négy evangélista (Szerb Krisztus), 1958

Kondor Béla (1931 - 1972)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Kondor Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

30x52 cm
Oil, goldendust on panel
Jelezve balra lent: Kondor 1961 (utólagos)

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: Egykor a Dévényi-gyűjteményben

oeuvre szám: 1958/27 in.: Kondor Béla (1931-1972) oeuvre katalógus, szerk.: Bolgár Kálmán - Nagy T. Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria kiadása, Budapest, 1984; Reprodukálva: Kondor Béla festő- és grafikusművész emlékkiállítása születésének 75. évfordulója tiszteletére, katalógus (KOGART Ház, 2006. május 19 - augusztus 20), a KOGART Ház kiadása, Budapest, 2006. (41. oldal); Reprodukálva: A Dévényi Gyűjtemény, szerk.: Virág Judit, Törő István, a Mű-Terem Galéria kiadása, Budapest, 2006. (80. oldal)

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom:

– Neve korszakot jelöl. Tanulmányok Kondor Béla művészetéről. Szerk.: Horváth Gyöngyvér–Fertőszögi Péter–Marosvölgyi Gábor, Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, 2017.

– Kondor Béla. Szerk.: Fertőszögi Péter–Kondor Mária, Kogart, Budapest, 2006, 97. oldal

– Kondor Béla kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1965

– Domokos Mátyás: „Apokaliptikus méretű tüntetések” (Kondor Béla verseiről). In.: Jelenkor, 1988/4.

Modern klasszikus

Kondor Béla legelkötelezettebb méltatója a 20. század derekának legnagyobb művészettörténésze, Németh Lajos volt. Ő jellemezte az 50-es években induló fiatal tehetség újszerűségét 1977-es katalógusában: „Mindez új volt a magyar képzőművészetben, hiszen ezekben az években kezdett oldódni a szocialista realizmus félreértéséből született akademizáló-naturalista irány szigora, az alföldi hagyományból táplálkozó dekoratív-realista törekvés és a posztnagybányai stílus lírai, impresszionisztikus oldottsága hatott. Kondor nem ezt az utat választotta. Konstruktív volt, ugyanakkor életteli, képlátása egyéni, fantáziája nem félt a szürrealizmus kalandjától. Egymást kizárni látszó ellentét: szerkezeti rend és szürrealista vízió. Márpedig Kondor megbirkózott e lehetetlennek látszó vállalkozással. (…) Festészeti stílusát sem lehetett a közvetlen elődökhöz, az ötvenes-hatvanas évek magyar képzőművészeti törekvéseihez kapcsolni. Festészete szintén az evidencia erejével bizonyította: lehetséges a »nagy múlt«, a hagyomány vállalása úgy is, hogy az ne jelentsen visszatérést a túlélt sablonokhoz, lehet úgy is modernnek lenni, hogy ne váljék valaki a közkeletű modern stílusirányzatok követőjévé.”

Transzcendens menekülés

Az ikonok esztétikáját megelevenítő kortárs művészeti gesztus botrányt okozott a szocializmus hivatalos kultúrpolitikájának berkeiben. Okkal: Kondor Bélát ugyanaz az ősi, tömjénfüstös, aranyba burkolt szerb ortodoxia bűvölte el, amely Vajda Lajost is megbabonázta Szentendrén. Az Angyal, ördög, költő című, meghatározhatatlan műfajú költői szövege szerint a létezést az emberiség már az első pillanatban „visszacsinálhatatlanul” elrontotta: „Az emberek a Paradicsomból kiszabadulva azonnal hozzákezdtek a hamarosan szédületes méretű, hatalmas büntetőtábor megszervezésének izzasztó munkájához”. Kondor művészeti univerzuma tele van vallási elemekkel, az ikonok aranyfüstjével, vonuló szentekkel, Krisztusokkal és angyali karokkal. Szerepük a kultúrtörténeti utalásokon át a létfilozófiáig vezet, miközben Kondor a tragikus életből a megváltást a romantikus színezetű „művészetvallás”-ban remélte megtalálni. Ahogy Domokos Mátyás írta róla: „a művészet gyakorlásában, teremtő működésében találja meg a végső erkölcsi törvényt és menedéket, amelyet életével valóságosan is aláírt szinte, hiszen alig másfél évtized alatt elképzelhetetlenül és felfoghatatlanul sokat dolgozott”. Kondort érdekelték a technikai megoldások (a klasszikus grafikai eljárásoktól a laparanyozás művészetéig), de festészete mindenekelőtt egzisztenciális-etikai kérdéseket feszegetett. Németh Lajos – a töprengő, filozofikus „gondolati líra” – mintájára „gondolati festészet”-nek nevezi munkásságát. Kondor a régi mesterek képeiből, a szentek legendáiból és az irodalom klasszikusaiból egy történelemfilozófiával átitatott egyéni mitológiát gyúrt. A történelmet saját magán szűrte át.