Mattis Teutsch János 1884-ben született Brassóban. Tanulmányait Brassóban, Budapesten, Münchenben, és Párizsban végezte, majd 1908-ban visszatért szülővárosába. Nem tudjuk, hogy pontosan mit tanult Münchenben, majd Párizsban, de az biztos, hogy igen rövid idő alatt haladta meg korának művészeti hagyományait, és vált egyetemes jelentőségű alkotóvá.
Első kiállított műve még szobor volt, hiszen a brassói Állami Kő-és Faipari Szakiskolában szerezte meg szakképesítését (1908-tól ott tanított), Budapesten és Münchenben is szobrászatot tanult. 1914-ben Brassóban már tájképeket állított ki egy kollektív kiállításon.
Mattis Teutsch festészetét Kassák fedezte fel 1917-ben, amikor képeit meglátva azonnal kiállította több mint ötven művét a Ma szerkesztőségében. A huszas évektől kezdve egymást követik egyéni és csoportos kiállításai (például 1921-ben Paul Klee-vel állít ki Berlinben) hazájában és külföldön egyaránt. Az itt bemutatott festmény leginkább a huszas évek elején, pályájának csúcsán készült Érzet sorozattal rokonítható, de a mű hátoldalán található feljegyzések számos adalékkal járulnak hozzá a festmény történetéhez. Bár a bekarikázott 10. számot nem lehet meghatározni, a többit igen. Megtalálhatjuk a feliratok között a méretet, megtudhatjuk, hogy a kép a művész hagyatékából való, és azt is, hogy 1950-ben kapcsolatba került a művész unokájával.
A ma szintén neves művész, a hologram kiállításairól ismert Mattis Teutsch Waldemár 1950. május 20-án született.Mattis Teutsch János, a MA, a Der Sturm és a Contimporanul kiállításairól mind Budapesten, mind Berlinben, mind Bukarestben hírnevet szerzett művész, az akkor 66 éves nagypapa nagyon várta első és utolsó unokája születését. Egy mappát állított össze a gyermek számára műveiből. A mappának a Lelki virágok címet adta és a következő verset írta hozzá:
Fejlődj,
légy a kifinomult lelki és
cselekvő világ virága!
Belső tartalom
határozza a külső értéket.
Ez legyen utad,
ez legyen életed!
A mappába Mattis Teutsch János többek között húsz olajfestményét helyezte el. Fia 1960-ban, egyik levelében ezeket az olajképeket Lelki virágoknak nevezi és 1920-1923 közé datálja. Miután a most aukcióra kerülő mű hátoldalán a Waldi 1950 felirat is szerepel, fölmerül, hogy vajon ez a kép ott lehetett-e a húsz Lelki virág között.
Máttis János (a művész szintén művész, festő fia, akit szintén Waldemárnak is hívtak) nem ad magyarázatot arra, mely művek a Lelki virágok. Az egyetlen segítségünk a definiáláshoz a dátum. Számos Mattis Teutsch festmény hátoldalán találhatóak dátumok. Különösen gyakran fordul ez elő az 1922. évben. A dátummal bíró festmények olyan kompozíciók, amelyeken van egy összefogott motívumegyüttes és ez egy viszonylag egyszínű háttér előtt jelenik meg. A most aukcióra kerülő festmény nem ilyen. A kompozíció a korábbi sorozathoz tartozik. A Lelki virágokat megelőzték azok a képek, amelyeken a teret teljes egészében színes ívek töltötték ki. Ezek a képek részben absztrahált tájképek, részben az Érzet sorozat darabjai. Ez az 50×40 cm-es olajkép ezekhez sorolható, ami azt jelenti, hogy nem volt ott a mappában. Ez azonban mégsem zárható ki.
Mattis Teutsch János a festés idején képeit szinte mind a Kompozíció címmel illette. A 10-es évek közepén használt más címeket is, mint például a "Kora tavasz" címet, de ez igen ritkán fordult elő. 1923-ban egyes festményeit Érzet címmel emlegette. A kiállítási katalógusokban, mint például az 1919. brassói katalógusban számos képcím található, de azt nem tudjuk, hogy ezek a címek a művésztől származnak-e. Lelki virág cím nincs közöttük. Minden valószínűség szerint ez a cím 1950-ből származik. De 1950-ben sem tette meg azt a művész, hogy az átkeresztelt festményeket megjelölte volna, segítve ezzel az utódok munkáját. Máttis Jánost sem segítették ilyen adatok. Ő maga több festmény hátoldalára fölírt dátumokat és címeket, talán azért, hogy megkönnyítse a család és a kutatók munkáját. Máttis János azonban több esetben tévedett. Számos esetben előfordul, hogy az általa feltételezett dátumok hibásak, még akkor is, ha négy-öt éves periódusokat jelölt meg. Ugyanez vonatkozik a címekre is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ő még gyermek volt a művek születése idején. Igy könnyen előfordulhat az is, hogy ez a mű is a mappa része volt. Ha mégsem, 1950-ben akkor is az unokának lett ajándékozva, ezzel is bizonyítva a mappa tartalmához tartozását.
A festmény számos analógiával rendelkezik. Legközelebbi rokona a Kelemen gyűjteményből a Magyar Nemzeti Galériába (F 93.33) került, szinte azonos méretű, azonos deklire festett kompozíció. Ugyanazok a színek és hasonlók a motívumok. Egy absztrakt festmény motívumairól azt állítani, hogy fölismerhetők benne a hajladozó fák, nem lenne célszerű, de ha visszavezetjük az analógiákkal a kompozíciót a kezdetekig, az mondható, hogy a festmény a tájképekhez köthető. Nem véletlen, hogy a nagyapa unokájának ajándékozta, mert ebben a világra eszmélő gyermek - a legérzékenyebb műértő - is örömét lelhette; rendkívül mozgalmas, vibráló, kevés színe ellenére üde és nem utolsó sorban játékos a kompozíció.
dr. Majoros Valéria