Végre!
Több mint másfél évtizeden át vártam ennek a képnek a felbukkanására. Nyomoztam utána a monográfia készítésének idején, 2006-ban, de sajnos még a két esztendővel későbbi, a debreceni MODEM-ben rendezett Aba-Novák-kiállításra sem sikerült megszereznem. Pedig akkor már közel jártam, ám a festményt rejtő titokzatos gyűjteménybe végül nem sikerült bejutnom. Szerencsére a kép fekete-fehér reprodukcióját be tudtam illeszteni a monográfiába, hiszen fennmaradt róla egy kitűnő minőségű műtárgyfotó a korszak legendás művészettörténésze, Gerevich Tibor hagyatékában. A fénykép különlegessége, hogy a hátoldalára maga Aba-Novák írta rá a kompozíció legfontosabb adatait: a címet és azt a tényt, hogy szerepelt a Munkácsy Céh 1928-ban megrendezett első kiállításán. Az így „kidekorált” műtárgyfotó még a harmincas évek folyamán, közvetlenül a festőtől került Gerevich Tiborhoz, aki egy tervezett, de végül sosem megvalósuló Aba-Novák-monográfiához gyűjtötte össze a művész legfontosabb alkotásainak reprodukcióit.
Buda a magasból
A Kilátás az ablakomból igazi gyűjtői csemege: a csendélettel kombinált városi veduta – műfaját tekintve – látszólag egyedül áll az egész életműben, mégis sok tekintetben ez a kompozíció a következő periódust előrevetítő kulcsmű: a jól ismert olasz városképek szinte minden jellemzője feltűnik rajta.
Az 1928-ban festett kép ihletője a festő műtermes lakásából feltáruló látvány: a Margit körút 54-es számú bérház ötödik emeleti ablakából kitekintve a régi Buda falusias házai és a modern bérpaloták magasba törő tektonikus tömbjei alkotnak izgalmas festői együttest. A kubisztikus alapformákból szerkesztett kompozíció már azt a pergő ritmusképletet idézi, amely alig két esztendővel később az itáliai veduták háztetőkavalkádjain válik uralkodóvá. A megtörő síkok kaleidoszkópszerű együttesét Aba-Novák virtuóz formaadása, lendületes ecsetkezelése és különleges koloritja avatja igazi remekművé. A fénnyel átitatott kékek, lilák, rózsaszínek, vörösek és barnák együttese szintén a római periódus első időszakának remekműveit, a nagy Trattoriát, az Utcai zenészeket, a Térzenét és a Mérges Giovannit juttatja eszünkbe. Az ablak párkányára helyezett tárgyak, a kék kancsó, az önarcképekről jól ismert pipa és a modern festők kedvenc növénye, az agávé szuperközeli motívumokként fokozzák a kompozíció térhatását, a „mélybe zuhanó tekintet” zsigeri élményével ajándékozzák meg a nézőt.
Barátságkép
Ritka szerencse, hogy egy gondosan megőrzött levélváltásnak köszönhetően nem csupán a kép első tulajdonosának személyét sikerült azonosítani, de pontosan rekonstruálhatjuk a gyűjteménybe kerülés körülményeit, a gyűjtő és új szerzeménye érzelmektől átitatott találkozását is. A Kilátás az ablakomból a Munkácsy Céh 1928 novemberi kiállítása után visszakerült Aba-Novák Margit körúti műtermes lakásába, ahonnan alig pár hét elteltével a legendás nyomdatulajdonos, Kner Imre tulajdonába került. A festő már a húszas évek elejétől kezdve szoros szakmai, majd baráti kapcsolatot ápolt a gyomai Kner nyomda vezetőjével, aki rendszeresen címkéket, szórólapokat, katalógusokat és könyveket küldött neki. A művész kezdetben rézkarcokkal, majd egy idő után festményekkel törlesztette adósságát. E kölcsönös előnyökkel járó tranzakciók nyomait szerencsés módon a kettejük között évtizedekig tartó levelezés is megőrizte. A római ösztöndíjat elnyerő Aba-Novák 1929. február 15-én így írt az olasz fővárosból elküldött levelében:
„Kedves Barátom Uram! Sok nehézséggel, vesződséggel végre megérkeztünk Rómába. A pesti életet, úgy-ahogy, likvidáltam, és csak egy-két dolog maradt, nem elintézetlenül, hanem végrehajtatlanul. Éppen ez ügyben zavarom most hieroglifjeimmel: a címkék fejében szállítandó képem elszállításáról van szó! »Kilátás az ablakomból« című képemet ajánlom fel. Ez a képem egy nagyobb méretű vászon, mely a Munkácsy Céh kiállításán nemrégen szerepelt és a zsűri netto 1200 pengőre limitált. Én ezt nagyon szeretem és örülök, hogy Önhöz kerül. Ezt adom a legnyugodtabb lelkiismerettel. Átvehető műtermemben II. Margit körút 54. V. emelet. […] Így hát kérem, hogy ezt a gyermekemet is adoptálja.”
Aba-Novák már csaknem egy hónappal korábban, január 17-i levelében is említést tett a Kner Imrének szánt festményről: „A kép nagysága (ca. 90-110 cm) jó csomagolást igényel és keretben is van már. […] A képet a műterem ablakomból nézve festettem és sok egyéb magán vonatkozásoknál fogva meg is akartam tartani. Erről azonban az adott esetben szívesen lemondok, mert tudom, hogy hová kerül ez a gyermek!”
Kner Imre válaszlevelei is fennmaradtak, így a festmény megszerzésének története a gyűjtő szemszögéből is rekonstruálható. „A képcsere ügyét nagyon restellem – olvashatjuk az 1929. január 19-én kelt levélben –, mert ezen az üzleten én semmiképpen sem akartam keresni, és íme most mégis kiderül, hogy én vagyok a lefőzött fél. Nagyon nehezen fogadok el olyasmit, ami Önnek külön személyes érték is, de annál inkább értékelem azt és ígérem, hogy nagy szeretettel és nagy becsületben fogom azt tartani.”
A február 17-én írt levélben Kner Imre már a festmény átvételéről számolt be: „Megérkezett a kép és el is helyeztem végleg a könyvtáramban. Igen szép helyet kapott és nagyon nagy dísze a szobának a két falat teljesen betöltő könyvekkel szemben. Még most ismerkedem csak a képpel, de máris igen sok örömöm telik benne, és azt hiszem, rövidesen nagyon jó barátok leszünk, mert valóságos szín- és formaélmény, amelynek igazi élmény az alapja, tehát képes igazi élményt ébreszteni is. Már most is olyan nagy igazságot és őszinteséget érzek benne, ami nagyon közel hozta a szívemhez, s azt hiszem, ez a legtöbb, amit képpel szemben el lehet mondani. Nagyon hálásan köszönöm Önnek ezt a nagy örömöt és kérem, adjon alkalmat, hogy megszolgálhassam valahogyan. – Most még azon gondolkozom, hogy milyen ráma lenne szép és jó hozzá, mert a környezethez a mostani nem nagyon megy, s olyat szeretnék, amely kapcsolja is a környezethez, meg el is választja. Lehet, hogy rövidesen jön Kozma [Kozma Lajos iparművész] és tervez nekem arra falra egy szekrényt a rézkarcaim számára, s akkor a kép a szekrény fölött fog függeni.”
A Kilátás az ablakomból idővel dr. Talpai Emil szegedi ügyvéd tulajdonába került, aki kitűnő érzékkel berendezett otthonában pazar festmény- és szoboranyagot halmozott fel az 1960–70-es évek folyamán. A Műgyűjtő című folyóirat egyik 1974-es száma szerencsére rövid elemzést és több enteriőrfotót is közölt a kollekciónak helyet adó lakásról. Ezek egyikén Aba-Novák most bemutatott festménye is feltűnik Kernstok Károly, Szőnyi István, Márffy Ödön és Csók István alkotásai között.