Eladó Czóbel Béla - Kertben (Táj fákkal), 1920-as évek festménye

Címlap
>>
Czóbel Béla
>>
Kertben (Táj fákkal), 1920-as évek

Czóbel Béla (1883 - 1976)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Czóbel Béla képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

60,5 × 81 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Czóbel

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Reprodukálva: Festők, múzsák, szerelmek. Kieselbach Galéria, Budapest, 2016, 174. oldal., Czóbel. Egy francia magyar. Szerk.: Barki Gergely-Bodonyi Emőke. Ferenczy Múzeum, Szentendre 2014. 155 o.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Kállai Ernő: Czóbel Béla. Bisztrai Farkas Ferenc, Budapest, 1934.

Fruchter Lajos: Művészek és alkotások között. 1943–1945. MTA BTK Művészettörténeti Intézet Adattára, ltsz.: MDK-C-I-10/2374. Nyomtatásban: Bodnár Éva: A magyar műgyűjtés történetéből. Fruchter Lajos gyűjteménye. Művészettörténeti tanulmányok. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Budapest, 1954.

Genthon István: Czóbel. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1961.

Kratochwill Mimi: Czóbel Béla élete és művészete (1883–1976). Magyar Képek, Veszprém–Budapest, 2001.

Kratochwill Mimi: Peintre Hongrois (1883–1976). Magyar Képek, Veszprém–Budapest, 2001.

Rockenbauer Zoltán: Egy gyűjtemény élete. Az ötven esztendeje elhunyt Fruchter Lajos emlékére. Európai Utas, 2003/1., 37–43.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Kratochwill Mimi: Czóbel Béla. Kossuth – Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest–Szentendre, 2009.

Czóbel. Egy francia magyar. Szerk.: Barki Gergely – Bodonyi Emőke, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2014.

„Lássa, mégis több az ellenzőm, mint a hívem” – panaszkodott magyarországi fogadtatására Czóbel Béla leglelkesebb hazai gyűjtőjének, Fruchter Lajosnak. A 20-as évekkel a háta mögött, a Nyugat-Európát járó ex-fauve és ex-Nyolcak festő még így is érezhette. A magyar közönség akkor még értetlenül állt kirobbanóan modern művei előtt, bár az is igaz, hogy nem láthatta egyben olyan teljességében az életművet, mint ahogy a mai műélvezők. Ebben a katalógusban több olyan Czóbel-remek szerepel, amely külföldről talált haza, vagyis elkapkodták azok a jó szemű nyugati galériások és gyűjtők, akikkel a magyar festő együtt dolgozott a két világháború közötti időszakban. Közéjük tartozik a most vizsgált muzeális főmű is, a ritmizált, dallamos ívekkel összefogott 20-as évek végi kerti jelenet. A kompozíción érezhető az ihlettől átjárt pillanat varázsa: a fatörzsek szinte táncolnak, hajladozva jobbra-balra, a hepehupás földút és a dombos tisztás a fákra merőleges, izgalmasan megmozgatott erővonalrendszert hoz létre. Az egzotikusnak tűnő központi fa magasztos sziluettje uralja a képet, háttérbe utasítva a narancsos tűzben izzó sárga szénaboglyákat, amelyek olyan valószerűtlenül türemkednek be a liget fái közé, mintha a festőnek csak a pazar színkontrasztok miatt lett volna rájuk szüksége. A kép az érett Czóbel intakt, ihletett remekei közé tartozik, mely – minden bizonnyal – rögtön vásárlóra talált, így a festő nem nyúlhatott bele évtizedekkel később, megtörve vizuális egységét (mint az oly sok festményével történt).

Egyetlen olyan modern festőnk van, aki úgy tudott kétlaki életet élni Budapest és Párizs között, hogy nemcsak a magyar, de a francia értelmiség is kiemelkedő modern festőként tartotta számon. Ritka következetes és szerencsés életmű Czóbelé: fiatalon a neósok nagybányai forradalmának volt a vezéralakja, öregen a modernista művészet világítótornya a szocreáltól elsötétült hazai művészeti közéletben. Mikor az 1920-as évek folyamán rátalált egyéni formanyelvére, Berlin után ismét a francia fővárosba, ifjúsága leginspirálóbb helyszínére költözött. Közben rendszeresen megmerítkezett a Riviéra bársonyos levegőjű miliőjében, de haza is látogatott időről időre, nemcsak kiállításokat rendezni, de a dolgozni is. Czóbel érett festészetét Kállai Ernő magyarázta értő szavakkal az 1934-es kismonográfiájában: „A taglejtés, mellyel Czóbel Béla a közvetlen környezetéhez tartozó dolgokat képszerűen egyberakosgatja, a régieknek mind külső csínját és rendszeretetét, mind rangos öntudatát messze elkerüli. Czóbel piktúrájában van valami a szerkezetes életrendjéből és világnézetéből kiforgatott mai ember leértéktelenítő, hangsúlytalanító passzivitásából. Minden idealizáló magasröptűségtől idegenkedik. Olyan fesztelenül bánik motívumaival, mintha kezdetleges játékszereket hordana egybe, reprezentatív igényesség és hierarchikus megkülönböztetés nélkül. A dolgoknak ebben a bizalmaskodó együttlétében szelíd nyugalom és béke fogadja a nézőt. Úgy érzi, hogy lelkével maga is egészen közel férkőzik ehhez a meghitt közösséghez…” Mintha csak a Kállai által említett „szelíd nyugalom és béke” illusztrációja lenne a most vizsgált Czóbel-főmű.