Eladó Pór Bertalan - Kék inges fiú (Cigány fiú), 1910 festménye

Címlap
>>
Pór Bertalan
>>
Kék inges fiú (Cigány fiú), 1910

Pór Bertalan (1880 - 1964)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Pór Bertalan képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

77 × 62,5 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: Pór 1910

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Proveniencia: Egykor Bernát György gyűjteményében.

Kiállítva:

Pór Bertalan kiállítása, Könyves Kálmán Szalon, 1911 (kat. 22., Cigánygyerek).,

Pór Bertalan (1880–1964) kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész emlékkiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1966 (kat. 158., Cigányfiú).,

Nyolcak és Aktivisták. Kieselbach Galéria, Budapest, 1999.,

Cézanne és Matisse bűvöletében. A Nyolcak. Centenáriumi kiállítás. Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs, 2010–2011 (kat. 336., Cigányfiú)

Reprodukálva:

Modern magyar festészet 1892–1919. Szerk.: Kieselbach Tamás. Kieselbach Galéria, Budapest, 2003, 576.,

Modern Hungarian Painting 1892–1919. Szerk.: Kieselbach, Tamás. Kieselbach Galéria, Budapest, 2003, 576.,

Kovalovszky Márta: A modern magyar festészet remekei. 1896–2003. Corvina, Budapest, 2005, 47.,

Die Moderne in der ungarischen Malerei 1919–1964. Szerk.: Kieselbach, Tamás, Nicolai, Berlin, 2008, 576.,

A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010, 373.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Pór Bertalan kiállítása a Könyves Kálmán Szalonban. Könyves Kálmán Szalon, Budapest, 1911.

Rózsaffy Dezső: Pór Bertalan kiállítása (A Könyves Kálmán szalonjában). Az Újság, 1911. január 29.

Műpártol az állam. Rómától a „Nyolcak”-ig. Világ, 1911. május 19.

Oelmacher Anna: Pór Bertalan. Corvina, Budapest, 1980.

A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla – Bardoly István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010.

Modernitás és hagyománytisztelet

A festmény szerepelt a Nyolcak kiállításai idején rendezett nagy Pór Bertalan-tárlaton a Könyves Kálmán Szalonban 1911-ben. A bemutatott műről megemlékezett a korabeli sajtó is, Rózsaffy Dezső külön kiemelte: „A figurális művek közül a »Cigánygyerek« válik ki erős, karakterisztikus rajzával, a konstruktív részek helyes és tudatos hangsúlyozásával.” A merészen expresszív portré nem véletlenül került be a Nyolcak történetét feldolgozó nagy 2010-es kiállításba. A neves 20. századi művészettörténész, Kovalovszky Márta is beválogatta a modern magyar festészet remekeit összegyűjtő 2005-as kötetébe. Elemzésében kiemelte a kép drámai erejét: „A Cigányfiú félalakos portréjában nem érződik semmilyen társadalmi szempont vagy a művészi problémák megoldásának gondja, csak az emberi jelenlétből sugárzó energia, az emberi sors súlya és a természet vadsága. Pór ezúttal láthatólag nem pepecselt a részletekkel; lendületesen, majdnem erőszakosan vezetett vastag ecsetvonásokkal kerekítette körül a fej és a felsőtest formáit, tördelte ráncokba az ing kékjét. A kompozíció fókuszát a fiatal fiú szeme jelenti; a fekete háttér előtt, a fekete hajtömeg alatt ebben az indulatoktól dúlt tekintetben sűrűsödik össze a mű emberi és festői drámája.”

Az arcképeivel már a századelőn szép sikereket arató Pór Bertalan művésztársai zöméhez hasonlóan Párizsban ismerkedett meg a festészet legmodernebb elveivel. 1903 és 1907 között hosszú hónapokat töltött a francia fővárosban, ahol leginkább a nála fiatalabb és stiláris téren „mozgékonyabbnak” bizonyuló Berény Róberttel tartott fenn rendkívül inspiráló baráti kapcsolatot. Feltehetően együtt látogattak el Gauguin és Cézanne korszakos jelentőségű kiállításaira, a műkereskedések alkalmi tárlataira, de Gertrude Stein rendszeres összejöveteleire is Berény kísérhette el a néhány hónapon át a vele együtt a rue Falguiere 12.-ben lakó idősebb kollégáját. Innen indultak el 1907 tavaszán egy több hónapig tartó itáliai tanulmányútra is, amely jelentős hatást gyakorolt mindkettőjükre. Pór festői stílusa a párizsi élmények és Berény inspirációjának hatására fokozatosan oldottabbá vált. A hagyományos, a formát precíz plasztikával ábrázoló festésmódot lendületes ecsetkezelés váltotta fel, az akkurátus realizmus tisztes unalma helyett a képekből indulattal és spontán festőiséggel telített, provokatív kifejezőerő sugárzott. Néhány év alatt szinte a védjegyévé vált a most bemutatott kompozíción is látható páratlanul expresszív, a kéz heves mozgását gátlástalan szabadsággal közvetítő ecsetjárás, a fellazított színfoltok fauve-os, levegős lüktetése.

Pór bizonyos tekintetben azonban más utat járt be, mint a Nyolcak közé tartozó társainak többsége. Nála a műtörténet patinás nevű óriásai, Michelangelo és El Greco hatása, a monumentalitásra való törekvés, a klasszikus, nagy témák iránti vonzalom különös elegyet alkotott a modernitás legújabb eredményeivel, Cézanne és a vadak hatásával. A Cigány fiú ugyanúgy rokonságban áll Cézanne kékekre és zöldekre hangolt, nyers tömeghatású portréival, ahogy a figura csavarodó beállítása a manierizmust, leginkább e korstílus 20. század elején újra felfedezett különcét, El Greco kedvelt figura serpentinatáját juttatja eszünkbe. Ezt a rendkívül dinamikus, lángnyelvekként spirálisan felfelé áramló mozgást a drapériaként ható kék ing sötét kontúrvonalai hangsúlyozzák, melyek a nyak körvonalaiban folytatódva az arc plasztikusabban megfogalmazott formáiba futnak bele.

Római intermezzo

A festmény 1911 tavaszán, röviddel a megszületése után az újságok híradásaiban is feltűnt. A történetet a Világ című napilap május 19-i számából ismerhetjük meg. A közönség először az év elején, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett egyéni kiállításon ismerhette meg a művet, ahol a római nagy nemzetközi tárlat magyar zsűrije, Iványi Grünwald Béla, Csók István és Poll Hugó öt alkotást választott ki a bemutatott 65 kép közül: a Nyolcak bemutatkozó, 1909-es tárlatán páratlan feltűnést keltő Család című kompozíciót, egy kettős portrét, egy aktvázlatot, egy cigány lányról festett portrét és a most bemutatott alkotást. „A képeket annak rendje és módja szerint el is szállították Rómába, ahol egyszeriben hihetetlen odisszea lett osztályrészük ezeknek a műalkotásoknak. A képeket már fel is akasztották a kiállítás rendezésével megbízott művészek: Iványi-Grünwald Béla, Kacziány Ödön festőművészek és Róna József szobrászművész, amikor Pór Bertalant kerülőúton arról értesítették, hogy képeit, amelyek egy ismeretlen valakinek a tetszését nem tudták megnyerni, egyszerűen leszedték a falról. A képek egy napig se voltak felaggatva, és most valahol egy raktárban hevernek, kitagadva, messze idegenben. Nem tudjuk, hogy ki az az ismeretlen és befolyásos idegen, aki távol az országtól ennyire dezavuálni tudta a teljhatalmú magyar zsűrit, és szomorú, sőt művészeti viszonyainkra egyszerűen lealázó valami, hogy egy önmagára utalt művészbizottság ilyen könnyedén, lelkiismeretlenül és logikátlanul meghátrált. Pór Bertalan képei egy darab új, modern művészetet reprezentáltak volna az olasz műértőknek; a magyar zsűri azonban kevesebb súlyt helyezett erre, mint egy ismeretlen magyar úr kétségtelen ízléstelenségére, művészethez nem értésére és jogtalan beavatkozására. Az erkölcsileg és anyagilag is súlyosan megkárosított művész most kártérítési pört indít a határozatlan zsűri ellen. A pörben egyébként nem fog egyedül állni, mert ugyanezt a hasonló sorsra juttatott Gulácsy Lajos festőművész és még néhányan meg fogják tenni. A magyar művészet mennél zavartalanabb épülésére.”

A vadság szimbóluma

Pór Bertalan életművének és az egész magyar avantgárd történetének egyik legkifejezőbb, legmegrendítőbb erejű portréján egy zavarba ejtő, egyszerre vádló és megbocsátó tekintetű kamasz fiú tűnik fel. A modell hangsúlyozottan különleges, egzotikusnak ható karaktervonásait és az 1911-es katalógusban olvasható eredeti képcímet látva érdemes kitérni arra a sajátosságra, amely a magyar modernizmust és a cigányság képi ábrázolását összekapcsolja. A század végén a Münchenben élő, a bajor műkereskedelemre szakosodó festőink sok esetben szinte a cigány témák specialistáiként szereztek hírnevet. Romantikus, sokalakos jeleneteikben már könnyű felismerni a megcélzott vásárlók, a városi polgárság látens elvágyódását, kuriózuméhségét, de a lenéző felsőbbrendűség érzését egyaránt.

Újabb változást hozott a nagybányai koloristák tisztán művészi, az irodalmi utalásokat, a korábban kötelezően elvárt szüzsét elutasító attitűdje: a tarka népviseletű, kifejezetten festői látványt nyújtó cigányok az élénk színek iránt rajongó festők kedvenceivé váltak. Ráadásul rendkívül olcsón is hajlandók voltak modellt állni, nem beszélve arról, hogy a puritán erkölcsű bányász- és parasztlányok többségével ellentétben az aktra is kaphatók voltak. Többek között Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Tihanyi Lajos, Perlrott Csaba Vilmos és Dénes Valéria 1900-as évek elején készült alkotásainak köszönhető, hogy a megszülető magyar modernizmus ilyen szorosan összekapcsolódott a cigányság művészi ábrázolásával.

Pór Bertalan most bemutatott képe azonban jóval túlmutat mindazon, amit a kolorisztikus igényeket kielégítő modellválasztással a nagybányai festők valaha elértek. Az a brutális őszinteség és kendőzetlen léleklátás, amely az ábrázolt fiú beállításából és tekintetéből sugárzik, bizonyossá teszi, hogy Pór nem az egzotikumot kereste cigány modelljében, inkább a sebzett kívülállást és a minden társadalmi béklyótól, konvencióktól és szabályoktól mentes függetlenséget lelte meg benne. Mint Mednyánszky képeinek csavargóiban: a vadság, az ösztön és a nyers erő – ezt pillanthatta meg egykor Pór Bertalan ebben a delejes tekintetű szempárban, és ez az, ami a festő kortársait, de a mai nézőket is magával ragadja. A saját korában botrányosan modernnek számító alkotást ma már a Nyolcak egyik legjobban dokumentált, muzeális minőségű, expresszív alkotásaként ünnepeljük.