Irodalom
Fóthy János: Schubert Ernő képei a Tamás-Galériában. Pesti Hírlap, 1932. április 3.
Geszti László: Schubert Ernőről (1903–1960). Művészet, 1963/3., 12.
Emlékezés Schubert Ernőre (1903–1960). Összeáll.: M. Heil Olga, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1978.
Hegyi Lóránd: A Munka-kör képzőművészeti tevékenysége. Art Hungarica, 1983/2., 283–295.
Csaplár Ferenc: A Mentor Könyvesbolt (1922–1930). Kassák Múzeum, Budapest, 1996.
Merítés a KUT-ból X. Haas Galéria, Budapest, 2006.
Kapócsy Anna: Képzőművészek Új Társasága (1924–1950). Corvina, Budapest, 2015.
Avantgárd dimenzió
Az avantgárd festők számára a csendélet jelentette a művészeti laboratóriumot, a Bauhäuslerek számára viszont az építészet három dimenziós tere. A két világháború közötti magyar modernizmus egyik legeredetibb figurája, Schubert Ernő ezt a két világot kapcsolta össze esztétikai kísérletében. Az előtérben magasodó két kancsó szinte feloldódik az őket körbevevő lakástérben: asztallapon állnak egy deszkamennyezettel borított tágas szobában, körülöttük szekrény, ágy és nyitott ajtó. A szőttes felületeket – festett kollázselemként – absztrakt négyzetháló jelképezi, de a rácsozatokat is felülírják az árnyékok rajzos sötétebb foltjai. A kép terét a megnyitott perspektíva teszi op artosan szellemes kaleidoszkóppá: az ajtón túl egy újabb szoba következik, amiből a nyitott ajtón túl még egy további (két okker ablakos fallal lezárva a távlatot). A kancsós szoba jobb oldali falát megbontó ablakon át egy újabb külön térjáték látható: a szemközti ház, azon belül pedig egy újabb szoba ajtókkal. Kivételesen virtuóz zsonglőrködés a dimenziókkal és a rajzos foltszerkesztéssel.
Festőből tervező
Schubert Ernő pályáját két részre osztotta a történelem. A második világháború után befolyásos művészetszervezővé vált, az Iparművészeti Főiskola igazgatójává és az állami nagyvállalatok bútorszövet-tervezőjévé. Bár mind az absztrakció eredményeit kamatoztató textiljei, mind a modernizmus kísérletező szellemiségét őrző tanári tevékenysége jelentős, sokat vesztett vele a magyar művészettörténet, hiszen korábban első rangú, nagy tehetségű festőként tartották számon. (Hiába értett egyet a rendszer ideológiájával, a modernista művészetfelfogása kényszerű módon terelte az iparművészet szocreáltól távoli, semlegesebb területe felé.) A szétszóródott életműből előkerülő újabb és újabb remeklések bizonyítják, hogy mennyire kvalitásos modernista képzőművészként indult a pályája. A most vizsgált csendélet egészen egyedi rácsszerkezetes drapériaábrázolása pedig azt is jelzi, hogy Schubert különösen érdeklődött a textiltervezés iránt, a Bauhaus összművészeti programjához hasonlóan. (Okkal gondolhatjuk, hogy külföldön Moholy-Nagyhoz vagy Vasarelyhez hasonló világsztárrá válhatott volna.)
Progresszív fiatalok
Schubert ahhoz a progresszív fiatal művészkörhöz tartozott, amely a 20-as évek végén az új reménységet jelentő nemzedékként tűnt fel a színen, avantgárd kísérleteikkel megbotránkoztatva a konzervatív kultúrpolitikát. A társaság magját Csók István tanítványai alkották, Schubert mellett Korniss Dezső, Kepes György és Trauner Sándor. Ahogy Kapócsy Anna írta a KUT monográfiában: „Csók liberális művészetpedagógiája nyomán szabadon kísérletezhettek, Kassák, az orosz avantgárd, a Bauhaus, a puristák hatására már a főiskolán készítettek konstruktivista képeket, fotómontázsokat, dadaista kollázsokat stb.” 1930-ban együtt állítottak ki a KUT Nemzeti Szalonbeli tárlatán, ahol a magyar avantgárd magányos prófétája, Kassák Lajos üdvözölte a fiatal tehetségeket. Rögtön meg is hívta többjüket az általa vezetett Munka-körbe. Schubert ekkor már jó kapcsolatot ápolt Kassákkal. Ahogy Csaplár Ferenc írta: „A főiskolás Schubert Ernőnek és Trauner Sándornak fontos lehetett Kassák szóban elhangzó véleménye, Kassáknak pedig az, miképp fogadják képzőművészként történő bemutatkozását verseinek, önéletírásának olvasói.”
Originális avantgárd
A progresszív fiatalokat sokan ostorozták, hogy csak a kubizmus távoli majmolói, miközben mindannyian eredeti, saját esztétikai programban dolgozták fel az avantgárd tanulságait. Schubert esetében szó sincs másolásról. Még a Pesti Hírlap kritikusa is érzékelte különlegességét 1932-es Tamás Galériabeli kiállítása kapcsán: „Első pillanatra az az érzésünk, hogy a fiatal Schubert Ernő is egyike azoknak a festőknek, akik még ma sem szabadultak ki a késői kubizmusnak azokból a formabilincseiből, ortodox térproblémáiból, amelyek ma már csak leszűrődött hatásaikban, nem pedig önmagukért való mivoltukban érezhetők az igazi festőnél. Amint azonban belemélyedünk Schubert Ernő képeinek szemléletébe, rájövünk, hogy a formának és térnek ezek a problémái nála szervesen kapcsolódnak a festői mondanivalókkal, annyira, hogy a forma és tér kérdéseinek megoldása egyúttal a kifejezés és anyagszerűség belső és külső problémáira is feleletet ad. Ritkán lát az ember annyira szerves, egyensúlyos festőiséget, mint Schubert Ernőnél”. A műkritikus meglátásait kiválóan illusztrálja a most vizsgált, szellemesen originális avantgárd kompozíció.