A fekete ruhás nő a falra mutatott Ország Lili korai festményén, kijelölve az utat számára, hogy a titkot egy életen át majd itt keresse, a kőben s a kövekből épült falakban. 1960 -tól kezdődő sajátos, egyéni festészetén keresztül megálmodott, elpusztult ősi városok alaprajzaiban, faltöredékeiben, a köveken fennmaradt jelekben, málló ábrákban, omladékokban kutatta a titkot mely, feloldást kínált korábbi ortodox szürreális korszakának elviselhetetlen szorongásai alól. Belső emlékképein alapuló tág világ nyílt meg számára, melyben különleges képességei folytán szinte médiumként közvetítette felénk a teremtőhöz közeli egykori civilizációk emléktöredékeit, elfeledett korok üzeneteit, egymásra rakódó kultúrák időbeli rétegződéseit, mellyel Ország Lili a jelen számára felvillantott valamit elfeledett közös örökségünkből, érzékeltetett számunkra valamit a megsejtett ősi titokból. Kolozsváry Ernő, a művész barátja és gyűjtője így élte meg ezt az élményt: „..teljesen megelevenedett előttem egy régmúlt világ, úgy hogy az az én világom. Tehát az a mi világunk lehetne. Éppen ez Lili művészetének a csodálatossága, hogy a múltban kutat úgy, hogy a jelennel társalog. Itt egy eltűnt városról van szó, de ugyanakkor mégis valami jelenlevőséget éreztem meg benne, annak nosztalgiáját, hogy a múlton keresztül lehet a gyökereinknek átplántálni az értékeket…”
Éppen a biztos ízlésű Kolozsváry választotta annakidején a Kártyák című művet gyűjteményébe, amely innen származott el a későbbiekben. A kép keletkezésének évét, 1969-et megelőzően főleg csak írásjelek kerültek Ország Lili töredezett falfelületeire. Aztán jobbára ettől az évtől kezdődően már gyakran hármas, hatos sorokban kisebb négyzetekre osztotta műveit, és azokba figurális motívumokat helyezett: madonnákat (Ikonfal I-VI 1969), király alakokat (Mágus királyok 1969) és később római fejeket. (Római fejek 1970) Kétségtelen e munkáiban az ikonosztázok hatása, ami nem is csoda, hiszen jó egy évtizeddel ezelőtt, bulgáriai utazásai során mélyen azonosult ezzel a szellemi és képi világgal. Ám ennek az új kifejezésformának a megszületésében mégis egy másik, Lili számára meghatározó élmény játszott döntő szerepet. Az erdélyi, ádámosi templom XVI. századi kazettás, festett famennyezetét 1800-as évek végén fedezték fel és állították ki a Nemzeti Múzeumban a nagyközönség számára. A világháborút raktárakban vészelte át és elfeledve már-már az elkallódás sorsára jutott, mikor 1969-ben a székesfehérvári István Király Múzeum korábban Ország Lilinek is kiállítást rendező bátor, haladó szellemű munkatársai úgy döntöttek, hogy összeszerelik a táblákat és bemutatják a mennyezetet egy tárlaton. Ország Lili itt látta meg ezt a megviselt állapotában is csodás munkát és elementáris erővel hatott rá a látvány. Az összekapcsolódó kazetták egymástól eltérő festésükkel, kopottságukkal, időtől való megtépázottságukkal különböző sorsokról mesélhettek neki, történetet időről, elmúlásról, fennmaradásról, pusztulásról, sorsszerűségről, mind olyan dolgokról, amik őt mélyen érintették. Ikonfal sorozatának madonnái ezért maradnak épen, vagy töredeznek félig szét, vagy csak jelzik hűlt helyüket a képen és esetünkben a király alakok is más értelmet kapnak, ha tudjuk, hogy az e műveket ihlető ádámosi mennyezet megalkotásának éve 1526, a mohácsi vész esztendeje.
E tény mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az e fajta műveknek már volt előképe Ország Lili festészetében, mégpedig az 1962-es Panaszfal kék ikonokkal és a Panaszfal gyertyákkal személyében. Azokon a műveken sorakozó négyzetek, a Panaszfal építőkövei, melyeken felbukkanó emberi árnyak töltik meg azt tartalommal. Szent fal lesz így ebből, Siratófal és csak úgy, mint esetünkben királyformákkal borítva, a fal immár a zsidó nép szenvedésekkel teli történetéről is mesél. Megelevenedik benne a jeruzsálemi Nyugati Fal, a Heródes király által újjáépített templom lerombolhatatlan fala, a legszentebb hely, a Panaszfal, ahol mindenki – Ország Lilihez hasonlóan – beszélgethet a kövekkel, imádkozhat hozzájuk, kérhet tőlük és elmondhatja bánatát nekik.
Ám az e képén sorakozó király motívumokban Ország Lili a szokásos ikonfalakkal szemben énjének egy másik oldalát is megmutatja. A titok keresése ez esetben nem csak a közösségre, az emberiség titkára irányul, hanem megjelenik a műben a személyes, az egyéni sors titka is. A királyfigurák, mint asztalra kiterített kártyalapok a sorsvetést idézik, a jövőben való eligazodás vágyát, a titok keresésének azt a másik rétegét, melyből kirajzolódik Ország Lili a jósnő. Lilit mindig vonzották az okkult dolgok. Gyermekkorában nagy hatással volt rá orvos nagybátyja, Oestereicher Aladár, aki kabbalista tanokkal foglalkozott. Egész életét a babonák szőtték át, jósnőhöz járt, és az asztrológia is érdekelte, Bécsben élő barátjával küldetett rendszeresen horoszkópokat magának. Hihetetlenül pontos megérzései voltak, az évek folyamán egyre jobban hitt ezoterikus képességeiben. Játékosan Pythia jósnőnek nevezte önmagát, aki hasonszőrű bogaras embereknek tart fürdőszobai zuganalízist. A grafológia tudományába is belemélyedt. Örömét lelte abban, amikor azzal döbbentette meg környezetét, ahogy az írása alapján zavarba ejtő részletességgel jellemzett valakit, akit egyáltalán nem is ismert. Büszke volt különleges adottságára, de attól egyre inkább ő is megdöbbent, olykor már ijesztővé vált számára ez a korábban maga előtt is rejtett boszorkányos oldala. Ezt az oldalát mutatta meg olyan műveiben, mint a Mágus királyok (1969), Számok (1972), és a Bűvös négyzet (1975). Az emberiség nagy kérdései mellett ez a mágikus énje, a sors elővételezésének óhaja mutatkozik meg esetünkben is e képén a kártya-király sokszorosított alakjában, melynek jelentése annyira fontos lehetett neki, hogy ezt a motívumot odahelyezte a szintén ebben az esztendőben készült főműve, a Románkori Krisztus Megváltó figurájának jobbjára. A Kártyák keletkezésének éve 1969, talán a legihletettebb év volt festészetében. Ekkor készült számos meghatározó művének sorából mégis kiemelkedik ez az alkotás, mivel itt egyszerre fedezhetjük fel titokkereső énjének mindkét oldalát, e munkájából ismerhetjük meg a legkomplexebben Ország Lilit,- Tordon Ákos szavaival-ezt a különös látnoki képességekkel megáldott vagy megvert asszonyt, megérző, ráérző, megálmodó, a múltat s jövőt ismerő teremtést.
Kolozsváry Marianna