Egy különleges kiállítás
1912 márciusában emlékezetes kiállítás nyílt Rónai Dénes fotóművész váci utcai műtermében. A tárlat Gulácsy első önálló bemutatkozása volt, s különleges ízét az adta, hogy a festő a rendezés közben - minden hagyományos múzeumi konvenciót áthágva - a képek hangulatához és saját lelki-művészi habitusához szabta az enteriőrt. Az Újság korabeli beszámolója szerint "az ízléses helységben elszórva függnek a falakon, hevernek szekrényfülkékben, állnak a falnak támasztva Gulácsy festményei és rajzai". Bálint Aladár a Nyugat lapjain a következő szavakkal idézi fel látogatásának élményeit: "Odakünn ólomszínű sűrű levegő. Állhatatos szomorú eső cirógatja végig a nagy ablaktáblákat. Bent, tompa borongás, a brokáttal borított öreg szék, faragott lóca, oszlopos óra társaságában, meghitt fülkékben, falakon otthonos melegséggel fészkelték be magukat a képek." Lehel Ferenc, az első Gulácsyról szóló kötet szerzője így emlékezett a kiállítás körülményeire:"Gulácsy egy kis képet ráakasztott a függönyre, amiért Rónai patáliát csapott.
A képecskén mesebeli királyfi pitypang pihéjét fújja szét és ezért a kép csak "lebegve" lóghatott. Sírva könyörgött a hajthatatlan Rónainak."
E különleges tárlatról egyetlen katalógus sem maradt fenn, feltehetően -
a bemutató zárt jellegénél fogva - nem is készült hozzá hivatalos műlista.
Ám a sajtóban megjelent híradásokból és az Interieure nevű korabeli folyóirat reprodukciói alapján részben rekonstruálni tudjuk a bemutatott kollekciót.
Tudjuk, hogy a közönség láthatta többek között a Dal a rózsatőről,
a Régi instrumentumon játszó hölgy és a Firenzei tragédia című főműveket.
Szerencsére az említett folyóiratban megjelent két enteriőr-felvétel is, melyek közül az egyiken számos jól ismert, kiemelkedő jelentőségű alkotás mellett a most bemutatott festmény is feltűnik. A Rónai Dénes által készített fénykép, melynek eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti fényképtára őrzi, a padon hanyagul hátrahanyatló, rajzokat tanulmányozó Gulácsyt ábrázolja, a kiállítás képei között. A falakon többek között A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli el Herbertnek című festmény, az 1910 körülre datált Fátyolkalapos nő, valamint a szemben lévő szekrény tetején egy nagyméretű festmény, a Vasárnap Normandiában is feltűnik. Számunkra azonban sokkal fontosabb az a kép, mely Gulácsytól kéznyújtásnyira, a vitrin oldalfalának támaszkodva pihen: a most aukcióra kerülő, Kalapos hölgy című festményt ismerhetjük fel benne.
Gulácsy hölgyei
Ahogy a századforduló szecessziós művészete egyforma lelkesedéssel nyúlt
a szűzi tisztaságú, elérhetetlen szépségű hölgy és a femme fatale démoni erővel felruházott nőtípusához, úgy Gulácsy nőkhöz való viszonyát is szélsőségek jellemezték: képein és irodalmi alkotásaiból a bálványozó, mitikus magasságokba emelő lelki szerelem éppen úgy kiolvasható, mint a vad, már-már bizarr érzékiség és a veszélyes erotika. Legtöbb festményén tágra nyílt szemekkel, révedő pillantásokkal, légiesen könnyű mozdulatokkal tűnnek fel főszereplői: időtlen látomások ők, melankolikus hangulatban fürdő tünékeny víziók.
A Kalapos nő különleges helyet foglal el e művek sorában. A megszokott, földszínekkel operáló, borongós kolorit helyett itt az ábrázolt lány blúzának halványkék ecsetvonásokkal átszőtt rózsaszín foltja dominál. A távolba futó kerítéssel jelzett környezet kertet, növényekkel beültetett lugast sejtet, idilli miliőt nyújtva az olvasás befelé forduló, időtlen aktusához. A nyugodt, csendes, merengő hangulat Vermeer hasonló témájú festményeit idézi, míg a felület kialakítása a Gulácsy-művek jellegzetes, gazdag faktúráját mutatja. Az egymásba finoman átúszó foltok, a lazúros és tömör ecsetvonások lüktetése és a rajzos bekarcolások olyan érzéki függönyt borítanak a látvány külső burka elé,
mely az olvasó lány képét tünékeny látomássá, éteri álommá szublimálja.
A festmény története
A Kalapos hölgy azon kevés Gulácsy-mű közé tartozik, melyeknek pontosan követhetjük a megszületésüktől a mába vezető útját. A kép egykor Badiny Zoltán, jómódú, széles műveltségű besztercebányai polgár gyűjteményét gazdagította,
aki több társadalmi tisztsége mellett a helyi Műgyűjtők Körének is a titkára volt. Rendszeresen vásárolt műtárgyakat besztercebányai, kassai és budapesti árveréseken. A most bemutatott képhez feltehetően a Szent György Céh 1914-es aukcióján jutott hozzá. A Kalapos hölgy örökség révén a Holesch-család tulajdonába jutott, s most azért kerül árverésre, hogy a familia neves festőtagjának - a mostani aukción is képviselt Holesch Dénesnek - reprezentatív monográfiája végre megszülethessen.
Molnos Péter