Eladó Rippl-Rónai József - Kalapos fiú Chartreuse-ből, 1915 festménye

Címlap
>>
Rippl-Rónai József
>>
Kalapos fiú Chartreuse-ből, 1915

Rippl-Rónai József (1861 - 1927)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Rippl-Rónai József képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

38 × 32 cm
Pasztell, papír
Jelezve balra fent: Rónai 1915, Jelezve balra lent: Berstein Chartreuse

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Petrovics Elek: Rippl-Rónai. Athenaeum, Budapest, 1942.

Genthon István: Rippl-Rónai József. Corvina, Budapest, 1977.

Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Szerk.: Bernáth Mária – Nagy Ildikó, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1998.

Szabadi Judit: Rippl-Rónai. Corvina, Budapest, 2000.

Rippl-Rónai József portretírozó zsenialitása az olyan egyszerű képtémákon érhető tetten, mint a most felbukkant, érintetlen állapotú pasztell mellkép. A kompozíció dinamikusan épül fel a szűk képkivágáson belül: a férfi törzse balra fordul, feje a másik irányba, amit kihangsúlyoznak jobb felé tekintő szembogarai és az aszimmetrikus, japán metszeteket idéző formaalakítás. Rippl-Rónai vastag krétával dolgozott, a jellegzetes arcvonásokat gondos figyelemmel adta vissza, míg a kabát vagy a kalap tömbjét elnagyolt festői foltokkal. A franciás pasztellművészet delikát színakkordjai szólalnak meg a papírlapon: a háttérre került a narancsos okker púdertónus, míg az arc olyan sárgás, zölddel modellált alapszínt kapott, mint amilyet a fauve portrékon látunk. Ezt a frappáns kettőst egészíti ki az ajak pirosa, a kalap zöldje és az ing fehérje. A fekete felöltő tömbjét pedig – újabb japános jellegként – a felirat nagy lila betűi teszik teljessé. Bár a németes csengésű, „stein”-re végződő vezetéknév nem pontosan kiolvasható, a kép születésének helyszínét meghatározó utolsó szó igen: Chartreuse. A Rippl-Rónai-életrajzokból jól ismerjük Chartreuse-t, a Grenoble környéki francia karthauzi kolostort. Az intézmény a hazai művészettörténet számára nem a szerzetesek által készített likőrjéről nevezetes, hanem az első világháborús hadifogolytáborról, hiszen itt raboskodott 1915 elején Rippl-Rónai.

Magyarország ünnepelt modern festője 1914-ben gyanútlanul visszatért Franciaországba. Bár csak festői ihletet keresett, az első világháború kitörése keresztülhúzta számításait. A Monarchia állampolgáraként különféle helyszíneken tartották fogolyként, mígnem szilveszterkor be nem zárták a chartreuse-i kolostorba, ahol két hónapot töltött el. Egész addig volt ott, amíg meg nem kapta a katonai szolgálatra való alkalmatlanságot tanúsító orvosi bizonyítványt és haza nem térhetett. Színes társaság gyűlt össze a karthauzi kolostorban, egyszerű munkások keveredtek dél-francia szállodásokkal, kishivatalnokok bohém művészekkel. Pitacco hegedűművészt ugyanúgy fogságban tartották itt, mint Goethe utolsó élő unokáját. A kezdeti spártai szigort felváltotta a megértőbb ellátás, hiszen a foglyok bűne rendszerint mindössze német vagy osztrák származásuk volt. Rippl-Rónai hamarosan kihasználta a sok szabadidőt: „Én az időt lehetőleg a művészetemnek szenteltem. Rengeteg sokat dolgoztam, mintegy háromszáz vázlatot csináltam. Azonkívül, hogy fogolytársaim szimpátiáját megnyerjem, fűt-fát lerajzoltam, portrékat festettem, aminek később azt a hasznát vettem, hogy kellemes miliőt teremtettem magamnak, s nem volt egy ellenségem sem!” A most felbukkant pasztellportré a chartreuse-i képek alig ismert műtárgycsoportjába tartozik. Az életműben olyan portrék alkotják közvetlen stiláris rokonságát, mint a madaras fehér kalapot hordó Csukly Károlyné arcképe (1914, magántulajdon) vagy a fodros körgalléros Vágó Lászlóné fekete ruhában című kompozíció (1916, Magyar Nemzeti Galéria).