Schönberger Armand életművének egyik legjelentősebb, mindeddig lappangó képe a XX. századi magyar festészet egy sajátos fejezetére irányítja figyelmünket. A német expresszionizmus kutatásában már csaknem két évtizede használatos a "Grossstadt-bildern", a nagyváros-festészet fogalma, melynek jellegzetes hazai példája Schönberger most előbukkant alkotása. A műfaj lokális centruma Berlin volt, Európa legfiatalabb metropolisza, mely a húszas években Párizst is felülmúlva a modern művészet fellegvárává vált. Sajátos, túlfűtött, urbánus kultúrája, az orosz impulzustól új erőre kapott nemzetközi avantgárd irányzatok számára ideális közegnek, erjesztő mikroklímának bizonyult. A nyüzsgő, dekadens, egyszerre vonzó és taszító, ideges remegéssel átjárt világváros jellegzetes képtípusokon jelent meg. Az utcaképek, városi veduták mellett a metropolisz közösségi terei, a lokálok, kávéházak, színházak vonzották leginkább a művészek fantáziáját. A két világháború közötti magyar festők közül kétségkívül Schönberger az, kinek érett alkotásaiban e tematikus és stiláris párhuzamok a leginkább felfedezhetők. Bár rokon törekvéseket mutató pályatársaival, Scheiber Hugóval, Kádár Bélával és Batthyány Gyulával ellentétben minden valószínűség szerint sohasem járt Berlinben, a húszas évek második felében született művei a nagyváros-festészet legszebb magyar példái közé tartoznak.
Schönberger vedutáinak és nagyvárosi zsánerképeinek sajátos stiláris kettősségére érzékletesen mutat rá a művész monográfusa, András Edit. Míg a külvárosi részleteket, kikötőket, magas bérházakkal közrefogott szűk utcákat ábrázoló festményeit általában a kubizmus képalakító eszközeivel formálta meg, addig figurális jelenetein az expresszionizmus stílusjegyei dominálnak. Mint képünk is bizonyítja, az utóbbi témakörbe sorolható alkotásait felfokozott, átszellemített színkezelés jellemzi, s az arcokon a német expresszionista képekről jól ismert, maszkszerű, a törzsi művészet hatásáról árulkodó formaalakítás figyelhető meg.
A Zenés kávéház - Schönberger induló műveinek, művészi kapcsolatainak ismeretében - egyfajta urbanizált árkádia képként is értelmezhető. Kmetty és Derkovits korai, monumentalitást sugárzó aktkompozícióival nem csupán a témaválasztás alapmotívuma, a zenélő társaság rokonítja, de a látvány érzékelhető valóságától elemelt színvilág és a kubizmus tanulságait felhasználó formakezelés is párhuzamos vonásokat mutat. Schönberger festményén a mindent átszínező kék alaptónus miközben sajátos tónusegységbe vonja a kompozíciót, némileg megfosztja konkrét jellegétől is, éteri, transzcendens fénybe borítva a nyüzsgő, vibráló jelenetet. A zene dallamaiba vegyülő beszélgetés foszlányait, a poharak koccanását, a lüktető hang és mozgás-kavalkádot kitűnően érzékelteti Schönberger jellegzetes, kaleidoszkópszerű felülettördelése. Oszcilláló remegés fut végig a kép felszínén, melyet a széttartó vonalak, a szabdalt síkok és a felvillanó színfoltok ismétlődései ritmizálnak.
Schönberger nagyvárosi zsánerképei közül kiemelkednek a muzsikáló, zenét hallgató társaságokat bemutató alkotások. E jelentek izgalmas kulisszáit általában a műsoros kávéházak, éjszakai lokálok adják, a nagyvárosi lét legfontosabb közösségi terei, melyek Budapesten egykor különleges jelentőséggel bírtak. A művészvilág, a polgári értelmiség és az üzleti élet arisztokráciája számára a kávéház egyszerre volt munkahely, a társasági érintkezés színtere és a szórakozás elegáns, mondén helyszíne. "
a kávéház volt a magyar Parnasszus
" - írta visszaemlékezéseiben Márai Sándor. Késő este, a színházi előadások befejeztével azonban az írók, költők, mozisok, ügynökök és színészek helyett a város előkelőségei adtak fényes randevút Budapest felkapott éjszakai szórakozóhelyein. A Schönberger festményén feltűnő enteriőr leginkább a New York kávéház díszes karzattal övezett földszinti termére hasonlít, melyben a két világháború közötti évtizedekben a főváros talán legfényűzőbb társasági eseményei zajlódtak le. A népszerű hazai zenekarok és dizőzök mellett számos nyugat-európai és amerikai együttes is fellépett a márvánnyal borított, nagyvilági közönséggel zsúfolásig telt, legendás "mélyvízben".
Schönberger Armand Zenés kávéház című festménye a magyar avantgárd második nemzedékének egyik kiemelkedő alkotása. A kubizmus és az expresszionizmus tanulságait megszelídítő festői nyelven, kifinomult dekorativitással, virtuóz könnyedséggel fogalmazza meg a nagyvárosi élet nyüzsgő, kavargó világát.
Molnos Péter