A Habsburgok udvari festője
Martin van Meytens keresett portréfestőként dolgozott a Habsburg Birodalom szívében, Bécsben a késő barokk korszakában, a 18. században. Stockholmban látta meg a napvilágot, ahol a flamand származású, szintén festő édesapjától sajátította el a képzőművészeti alapokat. A tehetséges piktor fiatalon európai körutat tett, ellátogatott Londonba, Párizsba és Bécsbe, majd Itáliába élt hosszabb ideig. A kis méretű miniatűr arcképekről akkor tért át a reprezentatív olaj-vászon technikára, amikor a Habsburg fővárosba költözött. A bécsi arisztokrácia tenyerén hordozta a graciőz, rokokóba hajló barokk eleganciát precíz hollandus szemmel előadó portretistát. Karrierje villámgyorsan ívelt felfelé, 1732-ben udvari festőnek nevezték ki, 1759-ben pedig a bécsi akadémia igazgatójává. Meytens a 18. századi Ausztria meghatározó mesterévé vált, számtalan tanítvány került ki a kezei alól, köztük magyarok is, például a klasszicista stílusban alkotó Donát János.
Arisztokraták portretistája
Udvari festőként Meytens feladata volt a császári család tagjainak megörökítése. Számtalan változatban megfestette Mária Teréziát és férjét, Lotaringiai Ferencet. Császári sarjak, főhercegnők és főhercegek álltak neki modellt, különböző életfázisaikban. (Portréiról – tanítványainak és követőinek köszönhetően – számos másolat ismert.) Az arcképek mellett megfestette az olyan, sokszáz apró szereplős, parádés udvari eseményeket is, mint II. József eljegyzése vagy megkoronázása. A császárvárosban otthonosan mozgó magyar arisztokraták is dolgoztattak Meytensszel, például a Pálffy család tagjai, vagy Bánffy Dénes főlovászmester (portréja a Magyar Nemzeti Múzeumban található). Az udvari piktor rizsporos parókás, elegáns önarcképét a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi. A most vizsgált festménynek ismert egy valamivel kisebb, szintén magántulajdonban őrzött variánsa (József főherceg gyermekként), azonos kompozícióval, de más színharmóniával előadva.
A Magyar Korona várományosa
Mária Terézia legidősebb fia 1741. március 13-án született Bécsben. A magyar történelem könyvekbe már félévesen bekerült, amikor – az örökösödési háború miatt szorult helyzetbe került – Mária Terézia bevitte a pozsonyi parlament ülésére, hogy maga mellé állítsa a magyar rendeket. Ekkor hangzott el a meghatott magyar nemesek szájából az „életünket és vérünket” felkiáltás. A festményen József mint trónörökös jelenik meg – ezt előlegezi meg a trónus tetejét díszítő korona, ami pont a gyermek feje felett „lebeg”. A főherceg tollas fejfedőt hord, pedig a portré készülésekor még senki sem sejthette, hogy a felvilágosult abszolutista II. József „kalapos királykén” vonul majd be a magyar történelembe. A zöldkárpitos trónszéken vörös bársonypárnán csücsül a porcelánfehér bőrű, kékszemű, három év körüli fiúcska. Világos csizmát és fehér prémmel szegett kék köntöst visel, magyaros öltözéket, hiszen ő a Magyar Korona várományosa. A vállára félig ráterített aranyhímzéses hermelin palást dúsan redőződő drapériaként tölti ki a kép bal oldalát, összetalálkozva a felülről érkező bársonyfüggöny barokkosan meggyűrt ráncaival.
Monsieur de Steenhaut
A festmény hátoldalán fennmaradt, feltehetőleg 18. századi felirat tanulsága szerint a portré a későbbi II. József császárt ábrázolja, a képet pedig Mária Terézia császárnő adományozta Steenhaut uraságnak. Az ajándékozott személyt – a történeti kutatások alapján – Gilles Augustin de Steenhaulttal, a Habsburg Németalföld Tartomány koronatanácsának vezetőjével azonosíthatjuk. Steenhault 1740–1758 között vezette a testületet (németül »Kronrat«, franciául »conseil privé«), abban az időszakban, amikor József főherceg gyermekeskedett. A portrét úgy kaphatta meg mint a korona várományosának egyszerre hivatalos, mégis meghatóan személyes arcképét. A gyermek a festményen egy ötvösművészeti remekkel játszik. A nyakék a középkori hit védelmezőinek lovagi jele, az Aranygyapjas Rend nyaklánca, amit a Habsburg főhercegek már gyerekkorukban megkaptak. A vörös lángnyelvekkel díszített, vastag, aranyból készített rendi lánc alján még a – Jászón mitológiai történetére utaló – arany kosbőr szimbóluma is kivehető.