Eladó Batthyány Gyula - Jazzmulató, 1930 körül festménye

Címlap
>>
Batthyány Gyula
>>
Jazzmulató, 1930 körül

Batthyány Gyula (1887 - 1959)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Batthyány Gyula képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

73,5 × 90 cm
Olaj, vászon
Jelzés nélkül

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Korda Tibor: The dancing life of 1925. Színházi Élet, 1925/8., 54–55.

Gr. Batthyány Gyula, Detre Szilárd, Paizs-Goebel Jenő, Gr. Széchenyi Irma és Tóth B. László festőművészek és Beck András szobrászművész együttes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1935.

Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Az elveszett Magyarország festője. Népszabadság, Budapest, 2007.

Molnos Péter: Gróf Batthyány Gyula. Képek egy eltűnt világból. Kieselbach Galéria – Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Budapest–Győr, 2015.

Az amerikai irodalom egyik legsodróbb hangulatú klasszikus regényét, A nagy Gatsbyt 1925-ben írta F. Scott Fitzgerald. A könyv az őrült tempóban gazdagodó 1920-as évekbeli amerikai társadalom tablóján belül elsősorban a dzsesszkorszakban egymásnak feszülő két gazdag osztályt mutatta be, az old money és a new money egymástól elkülönülő csoportját. Az old money képviselői európai stílusú fényűző kastélyokban laktak, nem messze Manhattantől, Long Island partjain. A new money szerencsés alakjai is ide törekedtek, hogy megszerezzék azt a kiváltságos társadalmi rangot, amelyet még Amerikában sem lehetett pénzzel egykönnyen megvásárolni. Legalábbis erről szól A nagy Gatsby világa, amelyet a 2013-as film tett lenyűgözően elevenné. Ha a legjobb arisztokrata családba született gróf Batthyány Gyula megfordult Long Islanden, biztos, hogy hasonló éjszakai partikba volt hivatalos, mint Fitzgerald regényének főhősei – és olyan képet festett volna, mint amilyen a most vizsgált éjszakai mulató. Poharakkal és tányérokkal teli asztal körül szmokingos urak és estélyi ruhás hölgyek hajladoznak a dzsessz őrült ritmusára, míg a háttérben ledér görlök táncolnak a fekete szaxofonossal. Batthyány jellegzetesen kígyózó, cikázó vonalvezetése szinte hallhatóvá teszi a modern zene ütemeit.

„Utazott sokat és látott mindent” – jellemezte tömören Batthyány Gyula életét és pályafutását a befolyásos műkritikus, Lázár Béla. A különc gróf életében kiemelt szerepet játszott az utazás, a történelmi arisztokrácia gondtalan jólétben felnőtt tagjaként szinte kötelességszerűen kellett bejárnia a világ távoli pontjait. Nemcsak a nyugati nagyvárosok neves mulatóiban fordult meg rendszeresen, észlelve a modern zene térnyerését, de ismernie kellett a budapesti dzsesszorfeumok csillogó, erotikával teli miliőjét is. Ars poeticával felérő korai gondolatai épp ezt diktálják: „Könnyűszerrel, de biztos készséggel megjeleníteni a lét napos szépségeit: ez művészi ideálom. A bánat, a nyomorúság, minden, ami leverő és rosszuleső, nem valók megörökítésre. Legyen a képzőművész az emberiség kiválasztottja, ki csak a szépet, színeset, gazdagot, illatosat látja.” A 20-as évek pesti előkelőségei, a születési és a pénzarisztokrácia tagjai is rendre dzsesszzenére mulattak a budapesti mulatókban. Fekete ritmusok szóltak a Magyar utcai Admiral bárban, az ultramodern Parisien Grillben vagy a legjobb táncműsorral szolgáló Papagájban. Őrgrófok, mágnások, aranyifjak, színésznők, követségi attasék és vállalatigazgatók mulattak hajnalig a hajlékony testű táncoslányokkal a legendás pesti éjszakában. Korda Tibor a Színházi Élet hasábjain írta meg az art deco nagy évében, 1925-ben a mindent elsöprő dzsesszhullám hatását: „Az 1925-ös mondain embernek a tánc már szinte életszükségletévé vált. Amerikát és Angliát elborította a tánctéboly és rövidesen Európa minden sarkában amerikai és angol muzsikára lejtették az új táncokat. Hogy az utóbbi esztendőkben a táncolásnak annyi új híve támadt, hogy már öregedő férfiak és idősebb hölgyek is táncolni tanultak, abban nagy része van a jazz-muzsikának. A háború utáni esztendők véres, még mindig lázas, mámoros, vad, céltalan nembánom-életét harsogja az emberek fülébe a jazz-band. Ez a muzsika egy pillanat alatt végigszáguld az agysejteken, kiöli belőlük a bánkódást, a tépelődést, megrészegíti a hallgatót és minden felejtőt kábulatba dönt.”

Angolszász divat szerint a férfiak szmokingban és boxcipőben ropták, a hölgyek rengeteg ékszerrel gazdagított nagyestélyikben. Batthyány festménye tökéletesen illusztrálja az új őrületet. Korda szerint a táncszámok alatt kihunynak a reflektorok és apró fényfoltok táncolnak a parkett felett: „Ha hajnalban belépsz egy zsúfolt mulatóhelyre, olyan hangzavar fogad, hogy egy percre visszahökkensz. Ordít a jazz-band, sikoltanak a füttyök, a csattogtatók ütemes zaja pedig túlharsog még a jazz-muzsikán is. A négerek üvöltve énekelnek, tombolva fújják furcsa idegen hangszereiket, a dobos virtuskodva, mint egy zsonglőr, dobálja a levegőbe és forgatja ujjai között a dobverőt. A muzsika szinte állandóan szól.” Batthyány festménye annak az elsüllyedt dzsesszmulatói életnek állít emléket most előkerült, korábban ismeretlen főművén, amelyet ma már jobbára amerikai filmekből ismerünk (például A nagy Gatsbyből), pedig Pesten ugyanúgy virágzott, mint a többi nyugati metropolisz klubjaiban.