A Scheiber-életmű egyik kimagasló alkotása több mint negyven évig tartó lappangás után tavaly, a művészről készült monográfia kutatásai során bukkant fel újra. Előkerülése azért is kimagasló fontosságú esemény, mert a festő nemzetközileg is legelismertebb, sturmos korszakát ma már alig egy tucat mű reprezentálja, melyek között mindössze hat olajképet találunk. Így a most bemutatott festmény nem pusztán Scheiber életművében, de a magyar avantgárd egészét tekintve is kimagasló jelentőségű: azon alkotások rendkívül szűk csoportját reprezentálja, melyek a húszas évek során a nemzetközi modern művészet legfontosabb központjában arattak jelentős sikert.
Berlin, Sturm, Walden
Bár megismerkedésük pontos dátumáról és körülményeiről kevés biztosat tudunk, annyi azonban tagadhatatlan, hogy a nemzetközi avantgárd egyik legnagyobb hatású propagandistája, a lap és könyvkiadót fenntartó, valamint a berlini Der Sturm galériát vezető Herwarth Walden közel fél évtizeden keresztül rendkívül fontos szerepet játszott Scheiber életében. A Der Sturm folyóirat 1923 decemberi számában olvasható hirdetés már előrevetítette, hogy a Potsdamer Strasse 134/a szám alatt működő galéria termeit a következő év elején Scheiber Hugó alkotásai töltötték meg. A történet izgalmas folytatása szerencsére igen jól dokumentált: a magyar festőt a kiállítás ideje alatt meghívták az évente megrendezett Sajtó-bálra, ahol a megjelent vendégseregből mintegy hatvanöt hírességnek készítette el a portréját. A Zoologische-Garten márványtermében lezajlott mulatság minden évben a báli szezon egyik központi eseménye volt Berlinben, így nem véletlen, hogy ezzel a szerepléssel a magyar festő egy pillanat alatt jelentős hírnévre tett szert. Walden – felismerve a portrésorozatban rejlő marketinglehetőséget – meghosszabbította Scheiber kiállítását, s a februári bemutatón másik magyar kedvence, Moholy-Nagy László művei mellé huszonnégy, a Sajtó-bálon készült arcképet is beiktatott.
Egy elveszett portré
Walden nagyra értékelte Scheiber portréfestői képességeit, amit fényesen bizonyít, hogy mind ő, mind pedig felesége, Nell Walden több alkalommal is modellt állt a magyar festőnek. Egészalakos, reprezentatív portréja sajnos csupán a berlini Bilder Courier és a Budapesten kiadott Műsoros Revű oldalairól, illetve egy apró, korabeli fekete fehér fényképről ismert. Még ezeken keresztül, a minden bizonnyal rendkívül élénk színek hiányában is kitűnik a lendületes ívekből és geometrikus alapformákból felépített, egyes vonásaiban a korai Chagall képi világát idéző kompozíció remek kvalitása, a találóan megragadott karakter hitelessége, mellyel Scheiber nem vall szégyent mindazon nagyságok között, akik a nemzetközi avantgárd berkeiből egykor megörökítették Walden jellegzetes vonásait.
Walden kedvence
1928-ig Scheiber minden évben megjelenési lehetőséget kapott a Der Sturm galériájában és az azonos nevű folyóirat hasábjain. 1926 februárjában Arnold Toppal közösen, 1927 elején egyéni tárlaton, a következő esztendőben pedig Kurt Schwitters-szel együtt mutatta be képeit a német közönségnek. Feltehetően minden alkalommal személyesen hozta el alkotásait Berlinbe, vagy éppen a helyszínen készítette el azokat, s ilyenkor Walden vendégeként aktívan részt vett a helyi művészeti életben. Természetesen a galéria kiemelt eseményein rendszeresen megjelent, sőt az évente több alkalommal megrendezett Sturm-bálok közül akadt olyan is, melynek festői dekorációját Kádár Bélával közösen készítették el, s melyhez – ahogy egy fennmaradt fénykép bizonyítja – táncoló párokat ábrázoló plakátot festett.
A berlini remekmű
Scheiber – Kádár Bélával ellentétben – gyakran dolgozott a kint töltött időszakokban, sőt a portrérajzoláson kívül nagyobb igényű, reprezentatív olajképeket is festett, vagy legalábbis azok későbbi kidolgozáshoz szükséges vázlatokat készített. Ezt bizonyítja a húszas évek közepének egyik legizgalmasabb kompozíciója, mely témájával valóságos unikumnak számít a korszak európai festészetében. A datálása szerint 1925-ben festett és az év júliusában már egy hazai lapban reprodukált kompozíció, a Japán nappali tűzijáték a berlini Luna-parkban című festmény jól illusztrálja, hogy Scheiber ezekben az években végleg eljegyezte művészetét a modern nagyvárosi élet tipikus helyszíneivel. A névválasztásban a New York-i Coney Island egyik nagy vidámparkját követő berlini Lunapark évtizedeken át Európa legnagyobb szórakoztató központja volt. Az 1909-es alapítását követő években napi ötvenezer látogató is megfordult a Halensee partján felépített, lélegzetelállító komplexumban. A kikapcsolódni vágyó berlinieket hatalmas vendéglők, napsütötte teraszok, mozgólépcső, vizicsúszda, és többek között egy különleges bajor falu fogadta, ahol szó szerint patakokban folyt a sör. E mesés kulisszák között parádés programok zajlottak: este színházi előadások, revük, táncversenyek, boxmeccsek és kabaréjelenetek követték egymást, időről-időre pedig fergeteges tűzijáték festette színesre az eget. Ez utóbbi élmény ihlette Scheiber festményét, mely tökéletesen illeszkedik a húszas évek közepének nagyváros-központú sorozatába, az egész életmű egyik legizgalmasabb fejezetébe. A homogén foltokból építkező, pergő ritmusú kompozíciók összerázott kaleidoszkópban feltáruló látványra emlékeztetnek, ahol a tüzes színű üveglapocskák végletesen összegabalyodott ornamentumából az értelmet kereső elme fokozatosan, lépésről lépésre haladva hámozza ki az ihlető látványélményt. A nyüzsgő, vibráló felület, az agyonszabdalt kompozíció, a rikító kolorit olyan képeken válik igazán uralkodóvá, mint a Villamoson vagy a frissen felfedezett, most bemutatott Luna-park, melyeken a felületet pásztázó szem hiába keres egyetlen apró, nyugalmas zugot, hogy egy kicsit megpihenve újra belevesse magát a pattogó szín- és formazuhatagba. Ez a szilánkosra tört, önkényesen kreált látványvilág, a spirális körforgásba “kényszerített” foltok izgatott vibrálása azonban szellemes ötletekkel teli, ráadásul tökéletesen adekvát a választott tárgyhoz: Scheiber ezzel az eszközzel idézi meg a nagyváros sodró forgatagát, az ember fölé magasodó metropolisz ideges, pezsgő, nyugtalan életét.
Molnos Péter