Részletek Jacques de la Fregonniére Tihanyiról írt autográf naplójából:
"1932. augusztus 20.
Viszontlátom Tihanyit a Dome kávéházban. Elmegyünk a műtermébe a rue
Froidevaux-ba, ahol elsősorban non-figurális képek vannak. Tihanyi nem gazdag, de műterme kényelmes. Képei már berlini, budapesti és new york-i múzeumokban vannak. Vincent és Alexandre Korda jó barátai, Alexandre gyakran vesz tőle képeket londoni galériájába.
1933. június
Tihanyi modellje vagyok. Absztrakt periódusa kellős-közepén nagy lendülettel belekezd egy portréba, az enyémbe. Mindez talán azért, mert a kedvembe akar járni, de feltehetően azért is,
mert kíváncsi, vajon milyen meglepetések várják majd, miközben a színekről szerzett új ismereteit kipróbálja figurális festés közben. Portrémat "síkszerűen" festette, felületekben gondolkodott. Minden sallangtól mentesen és a színekkel konstruálva dolgozott.
1933. december
Az Abstraction-Creation csoport kiállításának megnyitója a 44, avenue
Wagram-ban. Tihanyi munkái együtt lógnak Herbin, Vantengerloo, Van Doesburg, Valmier,
Gleizes képeivel. A büfében megismerkedem Kémeri Sándorral, aki Bölöni felesége és Anatol France titkárnője is egyben.
1938. június 4.
Tihanyi fáradt. Arra kér, hogy üljünk autóba és kísérjem el Jeanne Bucher
galeristához, akinél Tanguy, Vantengerloo és Valmier kiállításának megnyitója lesz.
1938. június 8.
Tihanyi teljesen legyengült. Még soha nem láttam ilyen állapotban.
1938. június 11.
Tihanyi kétségtelenül súlyos beteg. Az orvos teljesen tanácstalan, csak fájdalomcsillapítót ad neki, de gyógyszert nem. Rosszul van és elvesztette tájékozódó képességét. Egy szomszéd meglepve látja, amint a lépcsőházban, fentről lefelé végzi dolgát, miközben azt hiszi, hogy a fürdőszobájában van.
1938. június 12. hajnali 2 óra
Tihanyi meghalt.
1938. június 13.
Tihanyi teste a Cochin kórházban van. Megnézem.
Brassai megbíz egy gipszöntőt, hogy vegyen mintát a kezéről és az arcáról.
1938. június 15.
Vacsora Robert Delaunay-vel Desnos-nál. Csak róla beszélünk.
1938. június 16.
Hamvasztás a Pere Lachaise kolumbáriumában. Gróf Károlyi és Desnos beszédet mondanak."
(Dátum nélküli bejegyzés 1972 körül.)
Tihanyi halála után, 1938-ban, képeit magamhoz vettem és egy cselédszobában őriztem majdnem 32 éven át. Arra vártam, hogy méltatlan szülei, akik őt haszontalannak és kisiklottnak vélték, sőt szűkös körülmények között hagyták meghalni, véglegesen eltávozzanak. Mindezek után felajánlottam a hagyatékot a Párizsi Magyar Intézetnek, hogy a képek magyar múzeumokban legyenek kiállítva. Mielőtt a festmények véglegesen elhagyták volna Párizs-t, Brassai kívánságára a Galerie Entre-mondes kiállítást rendezett Tihanyi emlékére."
A fenti szövegrészletek abból a vaskos, kézzel írott, bőrkötéses könyvből valók, melyet a most bemutatott portré modellje, Jacques de la Fregonniere készített, s melynek gerincén arany betűkkel a következő cím olvasható: Lajos Tihanyi, Montparnasse. Ritka, sőt szinte példa nélküli szerencse, páratlan adomány a magyar művészettörténetnek ez a kivételes felfedezés. Már az is reveláció számba megy, hogy egy korábban lappangó, több mint hét évtizeden át francia magángyűjteményben őrzött, s mindeddig csupán egy közel negyven éves fekete-fehér fotóról ismert, kiemelkedő kvalitású magyar festmény került haza. Mindennek jelentőségét tovább fokozza, hogy a kép mellett felbukkant egy rendkívül érdekes forrásmunka, mely remélhetően a közeli jövőben teljes egészében tanulmányozhatóvá válik.
Jacques de la Fregonniere személye nem volt ismeretlen a Tihanyi életművet közelebbről ismerő kutatók számára. Dévényi Iván, a festő első monográfusa, 1968-ban megírta, hogy Tihanyi halála után a műteremben maradt képek és dokumentumok a művész három legjobb barátjához, a fotós Brassaihoz, Marton Ervinhez, valamint Jacques de la Fregonniere-hez kerültek. 1965-ben úgy döntöttek, hogy a birtokukban maradt, közel három évtizeden át őrzött művek zömét a magyar államnak ajándékozzák. Az ajándékozás meg is történt, s a képek ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítják.
De la Fregonniere eredetileg összesen hét, kitűnően válogatott Tihanyi festményt tudhatott magáénak. A korábban találmányaiból élő, majd egy rádiós- és televíziós vállalat igazgatójaként dolgozó férfi műgyűjteményében a magyar festő alkotásain kívül többek között Foujita, és a Tihanyi által is nagyra tartott Emmanuel Gondouin alkotásai szerepeltek. Az 1894-ben született és 1973-ban meghalt, festészettel és művészeti írással is foglalkozó De La Fragonniere jól ismert alakja volt a harmincas évek legendás párizsi művésznegyedének, a Montparnasse-nak. Kapcsolatba került, sőt nem egy esetben baráti viszonyt alakított ki az École de Paris vezető mestereivel éppen úgy, mint a frissen alakult, non-figuratív irányt képviselő Abstraction Création csoport tagjaival. Baráti köréhez tartozott több magyar emigráns művész, közöttük André Kertész, Marton Ervin, Brassai és Tihanyi Lajos.
A most először közönség elé kerülő, közel négy évtizedes lappangás után felbukkant festmény Tihanyi Lajos kivételes értékű arcképsorozatának záró darabja. Igazi barátságportré, mely abba a sorba illeszthető bele, melyet olyan nagyszerű művek fémjeleznek, mint a Bölöni Györgyről, Kassák Lajosról, Pátzay Pálról, Fülep Lajosról vagy Tristan Tzaráról készített arcképek.
Molnos Péter