Festmények

Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Benczúr Gyula (1844 - 1920)

Id. Hampel József és Pulszky Polixéna gyerekei

Témák:  Család gyerek gyerekek matrózruha

Benczúr Gyula - Id. Hampel József és Pulszky Polixéna gyerekei festménye

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

58x107 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Benczúr Gy. 1896 Fecskefészek

Kategória:  Emberábrázolás

Kérdése van?

Kapcsolat

Önnek is van Benczúr Gyula képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Gyerekek a képeken

A magyar festészet történetében külön fejezetet érdemelne a gyermekportrék elemzése. A műfaj előzményei itthon éppúgy, mint az európai művészetben több forrásba nyúlnak vissza. Egyrészt a gyermekábrázolás évezredes prototípusa a gyermek Krisztus ábrázolásában fogalmazódott meg. A krisztusi gyermekarc mellett csupán a reneszánsz idején jelenik meg az önálló, portrészerű gyermekábrázolás, mindenekelőtt uralkodói csemeték, hercegek és hercegkisasszonyok arcképein, s természetesen ebben a műfajban is kialakultak azok a konvenciók, kompozíciós sémák, mint a „felnőtt” portréművészetben. Az újabbkori festészetben a biedermeier gyermekkultusza hozott új színt a gyermekábrázolás hagyományába, s ekkor váltak pl. a játékszerek a gyermekképmások állandó attribútumaivá. A késő 19. században pedig Benczúr Gyula volt az, aki a gyerekportré műfaját új színekkel gazdagította. Benczúr gyerekportréiban – s különösen a saját négy kis gyermekét ábrázoló 1881-es képmáson – az a nagyszerű, hogy egyrészt kerüli a 19. század elején a gyermekábrázolásban kialakult, szentimentális töltésű sablonokat, másrészt mégis képes arra, hogy gyermekeit „gyerekszerűen”, a gyermeki karaktereknek megfelelően ábrázolja. Nem kicsi felnőtteket fest (bár a négy gyerek vonásaiban már pontosan érzékelhetjük későbbi, felnőtt karaktereiket is), s nem is szokványos, mindig kicsit az idealizálás felé billenő gyermekportrékat. Ha szabad ezt mondani, Benczúr „nagy” portrét festett ezekről a kis emberekről.

                S ugyanez mondható el a Hampel József gyermekeit ábrázoló műről is. Az öt, egymással csaknem egyenrangú fejecske együttese finoman emlékeztet az 1600-as évek holland csoportportréit jellemző mellérendelő komponálásra. A gyermekek mindenen átható egyéni karakterizálásával azonban a kép az individualitást jobban kultiváló 18. századi angol portréhoz áll közel. Van Dyck és Gainsborough előkelő, finom és elegáns, de mégis kedvesen gyermeki modelljeire emlékeztetnek ezek a gyerekek, s ezt az angolos stílust idézi a kép könnyed és virtuóz festésmódja, vagy – öntudatlanul is felerősítve a kép angolos karakterét – a fiúkon viselt matrózruha.

Királyi demokrácia: a matrózruha.

A Hampel-fiúcskák mind a négyen csíkos matrózruhát hordanak, ám természetesen nem azért, mert valamennyien tengerészek szerettek volna lenni. A gyermekek által viselt matrózruha ugyanis nem a tengerészetről szól, mégha távoli köze van is a tengerekhez. A Vasárnapi Újság 1887-ben lényegretörően világít rá a matrózruha jelentésére: "Nézzük csak az angol világuralom jelképes öltözetét, az olyannyira kedvelt matróz-öltözeteket, vagy tailor-kostümöket, melyekre kicsinyeink oly sovárogva áhítoznak, s bár még talán egy mosdó­vizes tál veszélyeitől is irtóznak, azért matróz­ruhát mindenik kíván magának. És hű szövetségeseikre találnak a legtöbb hiúsággal eltelt mamában, aki nem tudva azt, hogy a matróz­ruha csak nyolcz-tíz éves nyúlánk fiúnak való, minél előbb szeretné gyermekét kész embernek látni — legalább ruházatban."

                Matrózruha és angol világuralom? Furcsán hangzik, de mégis igaz. Az első gyermek, aki az angol haditengerészet gyermekméretre kicsinyített egyenruháját viselte, Viktória királynő fia, a trónörökös kis walesi herceg, az ötéves Eduárd (a későbbi VII. Eduárd király) volt. Eduárd matrózruhás portréját 1846-ban Franz Xaver Winterhalter, a korszak egyik legfoglalkoztatottabb udvari festője festette meg.

A kép nemcsak prototípusa lett a matrózruhás kisfiúk ábrázolásának, hanem kifejezett valami nagyon fontosat is abból, amit a magyar újságíró az "angol világuralom" jelképének tekintett. A világ akkori tengeri nagyhatalma, Anglia már az aprócska trónörökös öltözékében is ki tudta fejezni, hogy mi a hazafiúi kötelesség és mi a hazaszeretet: a tenger szeretete, a tenger megismerése és a tengerészek tisztelete.

                A trónörökös öltözéke néhány éven belül más uralkodó családoknál is divattá vált, az 1870-es évekre pedig már Magyarországon is úgy beszéltek a matrózruháról, mint ami a fúk számára a legideálisabb viselet. A matrózruha, azon kívül, hogy egyszerű, olcsó és kényelmes viselet volt, szimbolikus értelemben is maga volt a demokrácia, mert, mint minden egyenruha, eltüntette a viselők társadalmi státuszából fakadó különbségeket. Királyi különcség volt, divat lett és a polgári gyermeknevelés egyik egyetemes ruhaemblémája.

"Pulszky Poly gyermekei"

Amikor Benczúr Gyula 1901 körül egy díszes borítású, kézzel írt könyvben összefoglalta élete fontosabb eseményeit, a rövid önéletrajz után egy "Műveim" című függeléket illesztett. Műveinek saját maga által számozott sorában a 126. tételhez ezt írta: "Pulszky Poly gyermekei. Pirim tulajdona". "Pirim" nem volt más, mint Benczúr második felesége, Ürmössy Boldizsár Piroska. A tanítónő képesítésű Piroska legalább annyira elkötelezett híve volt a lányoktatásnak és nőnevelésnek, mint a címben szereplő Pulszky Poly, azaz Pulszky Polyxéna. Az asszony apja a magyar művelődéstörténet egyik nagy alakja, Pulszky Ferenc (1814-1897) volt. Pulszky Ferenc a Batthyány-kormány államtitkára, Kossuth londoni nagykövete, majd amerikai utazásainak kísérője 1866-ban tért haza Magyarországra. 1869-től a Nemzeti Múzeum igazgatója, s a magyar múzeumügy egyik meghatározó szereplője lett. Leánya, Polyxéna (1857–1921) Londonban látta meg a napvilágot. Apja nagy gondot fordított a leánygyermek nevelésére, s különösen arra, hogy az anyanyelveként használt német, valamint az olasz és francia mellett magyarul is tökéletesen megtanuljon. A leány – ki 1866-ban veszítette el édesanyját – 1870-től apja szolgálati lakásában, a Nemzeti Múzeumban lakott. Később ő is tanítónő lett, de a Mintarajziskolában művészeti képzésben is részesült. Szinte sorszerű volt, hogy férje a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának igazgatója, a régészet egyetemi tanára, Hampel József lett. 1883-as házasságkötésük után Görögországba utaztak, ahol találkoztak Heinrich Schliemannal, a trójai ásatások vezetőjével is, sőt Konstantinápolyon keresztül Trójába is eljutottak.

                Pulszky Poly gyermekei, Hampel Beatrix és a négy fiú tehát Pulszky Ferenc unokái. Egy olyan művelt és befolyásos polgárcsalád tagjai, akik nagyon sokat tettek a magyar tudományért és kultúráért.

 

Bellák Gábor

Benczúr Gyula korábbi aukciós alkotásai

Benczúr Gyula további alkotásai

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról!

Kapcsolat

1055 Budapest, Szent István körút 5.
Nyitvatartás: Hétfőtől-Péntekig 10:00-18:00.
Kövessen minket!