Irodalom:
Kassák Lajos: Műteremlátogatás Egry Józsefnél. In.: Magyar Nemzet, 1941. december 28.
Egry breviárium. Szerk.: Éri István, Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóság, Veszprém, 1973.
Egry József arcképe. Egry József írásai. Írások Egry Józsefről. Szerk.: Fodor András, Európa–Magyar Helikon, Budapest, 1980.
Kalandor Párizsban
A Balaton festőjeként ismert badacsonyi aszkéta, Egry József nagy utat tett meg, mire rátalált festészete és élete központi motívumára, a magyar tengerre. Kortársaihoz hasonlóan Párizsban szívta magába a modern művészet friss szellemiségét a 20. század hajnalán. A Művészet folyóirat jó szemű főszerkesztője, Lyka Károly támogatta a nincstelen szegény tehetséget, nála ismerte meg az egész más társadalmi ranggal rendelkező festőkollégákat, a felvidéki arisztokrata família örökösét, Mednyánszky és a pénzmágnás Wolfner fiát, Farkas Istvánt. Itt találkozott a fiatal Réth Alfréddal is, akivel 1905-ben eljut végre a modern művészet forrongó központjába, Párizsba. Eljárt a Julien Akadémiára, ahol a szabad szellemű avantgárd művészek képezték magukat. Hajlíthatatlanul etikus énjét a modern szabadiskolák üzemszerűsége taszított, kalandos körülmények között nyomorgott a ragyogó metropoliszban, hol késdobálóként kereste a kenyérre valót, hol egy szökött magyar katonával tervezte, hogy beáll az afrikai idegenlégióba. De ekkor rámosolygott a szerencse, egy neves pesti műgyűjtő megvette hazaküldött képeit, aminek hatására Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál is felfigyel rá. Bár rövid ideig bejárt ezek után a pesti Főiskola óriára, festeni valójában Párizsban tanult meg.
Modern csendéletek
Franciaországban nemcsak a múzeumokban töltött rengeteg időt, de látta Renoir és Gauguin fontos kiállításait is, csodálta Van Goghot, Matisse-t, Puvis de Chavannes-t és Braque-ot. Ahogy pályatársának, Kassák Lajosnak később megvallotta az örök újdonságot, örök egyedit kereső művészek attitűdje varázsolta el: „Nem az tetszett, ahogyan festenek a franciák, hanem az a problémákkal teli izgalmi állapot hatott rám vissza, amiben a francia festők élnek és újra és újra megújulva alkotnak. Kérdeznek és ellentmondanak nemegyszer önmaguknak is.” Ezt a küzdelmes, legegyszerűbb piaci témában is festői problémát találó esztétikai gondolkodást láthatjuk a most vizsgált, korai Egry remeklésen is. A csendélet Van Gogh szuggesztív robusztusságával közelít az egyszerű témához: a fonott kosárban sorakozó gyümölcsökhöz. A háttér és a padozat egynemű, redukált – de épp letisztultságában engedi hatni a türkizek és rózsaszínek szürkét lélekkel megtöltő éteri tónusait. A főszereplő a gyümölcsökkel teli kosár, amiben a modern festészet minimalizmusa érhető tetten. „Egy jól megfestett tarlórépa többet ér, mint egy rosszul festett Madonna” – jelentette ki Max Liebermann, a berlini Képzőművészeti Akadémia professzora, frappánsan foglalva össze a modern művészet műfaji alapvetését. Ebben ugyanúgy egyetértett a köteg spárgát megfestő Manet, mint a piskótahalmot megörökítő Cézanne vagy – kicsivel később – a palackok szürke rendjét halhatatlanná tevő Morandi.