PROVENIENCIA
- A képet - Gulácsy Lajos saját kezű feljegyzése szerint - 1912-ben "Dr. Rajzné
Úrnő" vásárolta meg Orosházán, többek között a Régi instrumentumon játszó
nő című festménnyel együtt. Később Csáky Maronyák József
gyűjteményébe került
KIÁLLÍTVA
- Gulácsy Lajos gyűjteményes kiállítása. Rónai Dénes fotóművész műterme,
1912. március. (Feltehetően)
- Gulácsy Lajos és Erdei Viktor vándorkiállítása. Szeged, Békéscsaba,
Orosháza, 1912. június-július
- Gulácsy Lajos emlékkiállítás. Székesfehérvár, István király Múzeum, 1966.
- A varázsló kertje. Gulácsy Lajos festőművész gyűjteményes kiállítás,
KOGART, 2008.
REPRODUKÁLVA
- Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Budapest, 1979. XIV. színes kép.
- Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 1983. 149. l.
- Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 2007. 137. l.
- Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Budapest, 2008.
106. oldal és 122. színes tábla
IRODALOM
- Lehel Ferenc: Gulácsy Lajos dekadens festő. Budapest, 1922.
- Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Budapest, 1979.
- Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 1983.
- Gulácsy Lajos: A virágünnep vége. Budapest, 1989.
- Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 2007.
- Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Budapest, 2008.
"Nagyon szeretem Gulácsyt" - írta meglepő személyességgel 1909 őszén
Füst Milán a Nyugat hasábjain. "Meleg, kedves, intimus, egészen a szívem szerint való ez a művészet" - jellemezte a festő alkotásait, majd néhány mondatban Gulácsy sajátos képi világát, a történelmi múltból merítő, a régi korokból ihletet nyerő témaválasztását is megidézte: "
én ilyennek szeretném látni a festett történelmet. Tehát nem történelemnek, de művészetnek.
a festő ne kopizáljon, híven másolva a kort, hanem lelket adjon, és érzést, az impresszióját,
ahogyan megérezte a régi életet és embert."
Gulácsy élénk vonzalma a történelmi miliőhöz minden bizonnyal összefüggött
a jelentől való menekülés belső vágyával. Szinte minden alkotása az emlék
és az álom határán egyensúlyoz, s igazi ritkaságnak számít, ha egy-egy művét
a pillanatnyi látvány elbűvölő ereje ihletett. Maga is előszeretettel öltötte magára elmúlt korok - sokakat megmosolyogtató - kosztümjeit, sőt a hétköznapok során is gyakran járt reneszánsz vagy rokokó stílusú ruhadarabokban.
Képein az ábrázolt épületek és a szereplők által hordott kosztümök emelik
az ábrázolás témáját a jelenből a történelmi múlt kulisszái közé.
A Görögkert című festményen Gulácsy izgalmasan ütközteti a két korjelző képelemet: a háttérben feltűnő épület, egy ókori templom a görög antikvitás világába repíti a néző képzeletét, míg az előtérben feltűnő alakok ruházata
a reneszánsz hangulatát idézi. Ahogy Gulácsy monográfusa, Marosvölgyi Gábor írja, a képen valójában "kettős emlékezésről van szó, az antikvitásra 'emlékező' reneszánsz emlékképpé válásáról. A festmény legszembetűnőbb vonása a naplementét jelző vörös alaptónus szintén a múlt képi jele, amelyre vázlatosan felvitt ligetes facsoport között álldogáló, páros és magányos alakok simulnak,
akár egy színdarab szereplői. Itt is az idillikus, de már a hanyatlás sejtelmével terhelt múltidézés tanúi vagyunk, de Gulácsy a legkevésbé sem a múlt rekonstrukcióját hajtja végre, hanem az emlékké válás folyamatát érezteti."
A Görögkert című kép - melyet Szabadi Judit, a festő első monográfusa az oeuvre egyik legfontosabb darabjának tekintett - újra eszünkbe juttatja Edgar Allan Poe egyik híressé vált sorát, mely Gulácsy egész életművének mottója is lehetne: "Bizonyosság csak az álmokban van." Valóban: a pillanatról pillanatra változó,
új és új alakot öltő reális valóság csalfa tünékenysége helyett az élmény átszűrt
és letisztult, ösztönös tudással feldúsult eszenciája, az álom hordozhatja
a csalfa káprázat mögött megbújó felsőbbrendű igazságot. Gulácsy ezt a rejtőző, illékony tartományt kereste művészetével, ezt akarta meglátni, megragadni
és képein, így a Görögkert című alkotásán is mások számára láthatóvá tenni. Költő-festőként, művész-alkimistaként a bölcsek kövét kereste, a módszert, mellyel végre a függöny mögé tekinthetünk.
Molnos Péter