MENEKÜLÉS ÁRKÁDIÁBA
A húszas évek elején színre lépő fiatal magyar festőgeneráció a most aukcióra kerülő festményhez hasonló, monumentális méretű, összetett kompozíciójú aktos csoportképekben alkotta meg programadó főműveit. Az egykor valóban létező görög tartomány, a később mitologikus színhellyé nemesedő Árkádia elevenedett meg ezeken a klasszikus ízű, nem egyszer sok-sok szereplőt mozgató alkotásokon. Ligetes tájai előtt modern nimfák, mitológiai alakok, bibliai hősök vagy éppen önfeledten fürdő lányok és férfiak vonultak fel. Rembrandt melegbarna fényei és plasztikus, tömör formálása jellemzi e műveket, időtálló, múzeumi rangú képek megalkotásának vágya érződik rajtuk. Festőiket a visszatérés akarata fűti: valami állandó, biztos, nemes tartalom és forma keresése, amely meghaladja az elmúlt évek modernizmusának percről percre változó kísérletezéseit, az izmusok izgalmas, de zsákutcásnak vélt „eredményeit”. A régiek követése stílusban és témaválasztásban talán önkéntelen menekülés volt az éppen csak lezáruló háború – Magyarország számára annyira elkeserítő – következményei elől, talán csupán a szárnyaikat próbáló fiatalok egymás közötti versengésének eredménye, egymásra licitáló bizonyíték, hogy uralják már az emberi test pontos anatómiáját, s a legnehezebb feladatok kivitelezésére is alkalmasak. Az egész Európán végigvonuló klasszicizáló hullám az első világháborút követő évek jellegzetes irányzata, ám legfontosabb témája, a természeti tájba helyezett aktos csoportkép nem pusztán a rajongott reneszánsztól való kölcsönzés eredményeként vált népszerűvé. A húszas évek árkádikus, klasszicizáló festészete a közelebbi múltban is inspiráló mintákra lelhetett. a diszharmonikus külvilágban, az elidegenítő nagyvárosi hétköznapokban a természetközeli élet ideája, az időtlen harmónia utáni vágy ábrándja hívta életre a XIX. század utolsó harmadában a mitikus aranykor képi megfogalmazásának igényét. Első művelője a német Hans von Marées volt, hatását főleg Kernstok és a Nyolcak más tagjai közvetítették Magyarországra. a francia Puvis de Chavannes vagy éppen az idilli, árkádiai világot a déltengeri szigeteken kereső Gauguin művészete is illusztrálja az „aranykor-nosztalgia” elterjedését. De könnyedén ebbe a sorba illeszthetők Cézanne látványt analizáló, autonóm festői világ felépítését célul kitűző kompozíciói, a fürdőzök különböző variánsai. Hans von Marées mellett talán éppen az ő hatása mutatható ki legbiztosabban a Nyolcak művészetén, akik közül Pór, Kernstok, Orbán, Berény és Márffy is feltűnő előszeretettel nyúlt az aktos csoportkép témájához.
A MODERNIZMUS AKTJAI
A műteremi miliőből száműzött, természeti környezetbe helyezett hangsúlyos aktok nem véletlenül váltak oly népszerűvé a legmodernebb irányzatok képviselői között. Az újat kereső művészek minden bizonnyal a közvetlen elődök elleni lázadás eszközeként is tekintettek erre a témára, hiszen a tájban feltűnő meztelen emberi testek látványa ellentétes minden hétköznapisággal, így élesen szemben áll az impresszionisták azon doktrínájával, hogy a festő célja ne legyen több a környező, mindennapi valóság puszta ábrázolásánál. A művészet újra fogalmakkal, megszemélyesítésekkel kezdett dolgozni, autonóm módon akarta alakítani a környező világot, s érthetően ehhez elsőként az akt ábrázolása kínálkozott tökéletes eszközül. A művészek újra komponálni akartak, nem pedig puszta fényképezőgépként rögzíteni környezetük véletlen-teremtette szituációit.
A TEST MESTERE
Végigtekintve Aba-Novák Vilmos 1920 körül alkotott műveinek során, reprezentatív festményein és páratlanul gazdag rajzi hagyatékán, jól érzékelhető a meztelen emberi test iránti felfokozott művészi érdeklődése. Bibliai, mitológiai köntösbe bújtatott, vagy éppen hétköznapi kulisszák közé állított aktjain szinte úgy tűnik, kérkedik bámulatos formaérzékével, könnyű kezével és tökéletes anatómiai ismereteivel. A manierista festőket idézi, ahogy Michelangelo módjára csillogtatja mesterségbeli tudását, végletekig hangsúlyozva az ábrázolt testek plasztikáját, az izmok összetett, duzzadó, feszülő és elernyedő játékát. Most bemutatott festménye is ezt a szándékot illusztrálja: hiába kínál a három grácia története könnyű és kívánatos értelmezési lehetőséget a nézőnek, mégis azt érezzük, hogy képünk valódi témája maga a forma, az eleven test mozgása, a meleg fények játéka a vitalitástól duzzadó felületen. Az előtér monumentális, kontraposztba állított aktjainak széles, mégis nyugodt gesztusai, súlyos stabilitásuk éles kontrasztban áll a folyóban fürdő alakok heves mozgásával. az idilli jelenetnek tépett lombú fák összehajló lombjai, barokkos fénypászmákkal tagolt mélykék égbolt és a nap sugaraitól felfénylő háttéri táj adnak festői környezetet. E részletek Aba-Novák jellegzetes, gazdagon megmozgatott faktúrájával, érzéki felületkezelésével öltenek formát, s olyan színvilágban állnak előttünk, melyben egyszerre vannak jelen a korai képek Rembrandttól örökölt barnái, és a következő, felsőbányai, zugligeti korszak mályvás árnyalatai. a fürdőző nők Aba-Novák korai periódusának egyik legfontosabb, méretében is kiemelkedő alkotása. Nem csupán az életműben, de a magyar újklasszicista festészet egészében is kitüntetett hely illeti meg.
Molnos Péter
IRODALOM:
B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006.
Molnos Péter: Aba-Novák, a „barbár zseni”. (a debreceni MODEM Aba-Novák kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008.