Aristide Maillol - Francia táj (Banyuls-i táj), 1890

Aristide Maillol (1861 - 1944)

Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

33,5 x 48 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Maillol

Proveniencia: Egykor Samuel Josefowitz gyűjteményében

76. aukció / 210. tétel (2024-12-10)
Kikiáltási ár: 6 500 000 Ft / 15 680 EUR
Becsérték: 8 000 000 Ft- 12 000 000 Ft
/ 19 298 EUR - 28 947 EUR

Figyelem! A jelzett valuta árak kizárólag információs céllal szerepelnek a listában.
Az elszámolás alapja minden esetben a vételár kiegyenlítése napján érvényes valutaárfolyam.

Vásárlói regisztráció

Amennyiben személyesen szeretne részt venni aukciónkon vagy vételi megbízást adna, kérjük, kattintson ide!

Hozzájárulok, hogy személyes adataimat a Kieselbach Galéria Kereskedelmi Kft. vásárlói regisztráció céljából kezelje. Bővebb adatkezelési információ

Tárcsaregisztráció/Vételi megbízás

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Időpont:

2024. december 10. 18:00 - 22:00

Helyszín:

Budapest Marriott Hotel

Általános aukció feltételek

Kérésére szívesen küldünk tájékoztatást az alkotás aktuális állapotáról.

Állapotleírás kérése

Kérdése van?

Kapcsolat

Önnek is van Aristide Maillol képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Irodalom

Rippl-Rónai. Maillol. Egy művészbarátság története. Szerk.: Földi Eszter, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2014.

„Mondhatom, végtelen szép tájék” – lelkendezett Rippl-Rónai József testvérének Banyuls-sur-Mer-ben kelt 1899-es levelében. Ezt a délfrancia vidéket látjuk a most vizsgált képen, a meredek pireneusi domboldalakat, a hajladozó olajfákat és a barnás földhöz tapadó vidéki házakat. Bár a magyar művészettörténet számára Banyuls vidékét a modern festészet úttörője, Rippl-Rónai tette halhatatlanná, a világ múzeumai Aristide Maillol szülővárosaként ismerik. Nem véletlen a kapcsolódási pont, hiszen itt mélyült el egy páratlan magyar–francia művészbarátság. A magyar műértők lelki szemei előtt a világhírű modern szobrász, Maillol panamakalapban, nagy fekete szakállal, fehér kravátlival, zsebre dugott kézzel jelenik meg a pireneusi házak előtt. Jégkék tekintetét a portrét festő barátja, Rippl-Rónai József szemébe fúrja. A magyar festő Musée d’Orsayban őrzött korai remekműve annak a fontos művészbarátságnak a szimbóluma, amely összekötötte egymással a modern magyar festészet és a nemzetközi modern szobrászat úttörőjét. Maillol is festőként indult, szülőföldje tájait, házait és tengerpartjait örökítette meg az 1880-as években. Kivételes alkalom, hogy egy banyulsi festménye a magyar műkereskedelemben bukkanjon fel, különösen egy hasonszőrű lankákat és allékat ábrázoló Rippl-Rónai-festmény társaságában. A most vizsgált Maillol-képet a századvégi kolorizmus meleg fényű, földközeli színköltészete járja át, amelyben egyszerre tapintható ki a Nabis esztétikai közelsége és a későbbi szobrász letisztult tömegábrázoló ereje.

A festmény épp akkor készült, 1890 körül, amikor Maillol és Rippl-Rónai megismerkedett egymással skót származású közös művészbarátjukon, James Pitcairn-Knowles-on keresztül. A fiatal alkotók, a francia és a skót pár évvel korábban a párizsi Académie des Beaux-Arts növendékeként találkoztak először. Rippl-Rónai visszaemlékezései szerint Maillol akkoriban „saját otthonában, egy igen régi, elhagyott palotában, a Rue St.-Jacques-ban dolgozott: festett nagyobb vásznakat, nagy nélkülözések közepette, minden siker nélkül. A Szalón is rendesen visszautasította műveit, csak később, mikor kis objets-d’art-jait és tapiszériáit [szőnyegjeit] küldte be, vették észre és látták meg benne a finomult ízlésű művészt.” A jó szemű Knowles már ekkor meglátta benne a művészi nagyságot, de a híres portrén látható panamakalapot is ő adományozta a nincstelen tehetségnek. 1899-ben, amikor Rippl-Rónai ellátogatott hozzá szülőfalujába, Banyuls-sur-Mer-be, Maillol elsősorban gobelinek tervezésén szorgoskodott. (De épp Rippl-Rónai egyik festményén – Maillol festi Lazarine-t, 1899, magántulajdon – látjuk, ahogy Lazarine-t festi a pireneusi fák között.) A magyar kolléga biztatására folytatta kísérleteit a szobrászat terén is. „Szobrászkísérleteit is látva – írta Rippl-Rónai visszaemlékezéseiben –, mivel nagyon hallgatott rám, a szobrászat intenzívebb művelésére buzdítgattam őt. Mint láttuk, nem eredménytelenül, mert ez irányban fejlődött tovább mai nívójára.” Két évvel később, 1902-ben Maillol már plasztikáival mutatkozott be Vollard neves párizsi galériájában, elindulva a világhírű modern szobrásszá válás útján. A női aktok tömeghatásából és a görög klasszikusokból kiinduló iskolateremtő művészetét a modernizmus legnagyobb hatású krónikása, Herbert Read jellemezte pontosan: „Szobrainak nyomott, súlyos, szilárd formái mélyén az élet lüktet, és mi érezhetjük az erőt, a súlyt, a tömör létezést.”