"Muszereto és muvásárló közönségünk meggyengült figyelme másfelé irányult. Mindent kisajátít a napi politika. De mindenekfelett hiányzik a gazdasági biztonság érzése s az elengedhetetlen nyugalom. A muvészet mindig bizonyos fokú jólét és kiegyensúlyozottság kérdése volt. Ki beszél ma errol?" (Hétfo reggel 1939.) Súlyos problémák a magyar muvészeti élet intézményi és muködési életében egyfelol, ragyogó tisztaságú ég, pálmafák, harsány színek, világi boldogság a másikon. Nyugalom és kiegyensúlyozottság, ha tetszik, aminek a közelségébe jutni Európa mediterrán felén nem is olyan elérhetetlen idea. Talán éppen azért van szüksége Vaszarynak arra, hogy 1925-tol évenként egyszer vagy többször megmártózzék az Adriai tenger habjaiban, elmerengjen a jómódú nyaralóközönség nyaralási szokásairól, az aktuális fürdoruhadivatról, és az impresszionisták módjára figyelje a tenger és az égbolt változásait akár egyetlen szemszögbol órákon át. Párizs, Velence, Portorose, Rimini, Nervi, Viareggio a változó helyszín, Vaszary pedig mint egy vizuális krónikás jegyzi a hely szellemét.
Vaszary e szokása még 19o5-ös, spanyolországi útjára vezetheto vissza, ahol - ido hiányában - gyors egymásutánban rögzíti élményeit. Innentol kezdve válik módszerré a figuráit könnyed feldobása a vászonra, a lazább színszerkesztés és a vászon "kihagyása", mint építo elem, is ekkor kerül be Vaszary eszköztárába - egyelőre még sötét alapozással. A spanyol tánc, a corridák világa, Toledo és Madrid virtusa szerencsés pillanatban találkozik össze Vaszary festoi szenvedélyességével a századelon ( errol azért is tudhatunk ilyen sokat, mivel menyasszonyának rendszeresen tudósított sodró lendületű leveleiben a legapróbb impressziókról is, például arról, hogy "A spanyol táncról festeni is akarok egyet-mást, s azért Barcelonában is utánajártam. Roppant szenvedélyes és érzéki tánc: igazán tuzbe hozza az embert. Van benne valami a danse á ventre-ból, amirol azt hittem eloször, hogy kozmopolita keleti utánzat: de most már látom, hogy echt, azaz ugy gondolom, hogy régi mór hagyaték (...) A keleti népeknél a hastánc ugyanis nagyon kedvelt s roppant izgató - alig lehet nézni, úgy felizgatja az embert. - "A harmincas években az idosödo Vaszary változatlan szenvedélyességgel, teljes mellszélességgel az élet napos oldal felé - Vaszary kimondott elitszeretetével - kifehéredett palettával fordul a mediterráneum felé.
Ezúttal Vaszary színpadszeru teret ábrázol, szélesen elterülo parti sétánnyal, és meredeken a tengerhez vezeto strandsávval.
A napernyok még ráérosen el vannak fektetve a földön, a levego tiszta és áttetszo, minden okunk megvan azt feltételezni, hogy Vaszary a reggel órák tiszta színekben lükteto portréját festette meg. Ezek alapján okunk van-e impresszionizmust emlegetni? Rabinovszky Máriusz - Vaszary festészetének avatott ismeroje - szerint ez nem az, mert éppen "Csak meg kell figyelni, hogyan fest: mikép kényszeríti egyéni dinamikáját a jelenségekre; miként imputál érett paradicsomszínt a fakult napernyonek, miként feszíti szúró torré a lágy pálmaágat, miként sodorja széles világítótestté a tenger omló habját. Az o világa a rabszolgaanyag, hárem, melyben muvész az úr; itt minden csodálatos és pompás, ez a hivatása, ez létjogosultsága: hogy urának pompás legyen (...) tengerpart villogó fürdoruhákkal, kávéházi terasz, autó-oszlop, virágváza, templomtér; anyag, egyetlen anyag, nagy buja parádéjában egyetlen személytelen és egylelku; ezt az anyagot, a személytelent, a rabszolgát formálja és alakítja az úr: a muvész.
Vaszary expresszionista." És igaza lehet Rabinovszkynak, mert, ha a színek komplementer hatásaiban és a kolorit atmoszférateremto erejében megcsillanak is az impresszionizmus reflexei, a színek lokális (nem is feltétlenül kifejezo) ereje elnyomja a szemünk elott keletkezo látvány-jelenséget. A levegoperspektíva szabályai diktálnak: minél konkrétabb valami, annál harsogóbb a színezés: az árnyéksávban idozo sétálók és a napernyok jelenvalóságával áll szemben a fürdopalota vagy tengerparti erod híg ecsettel súlytalanná változtatott tömbje, a tenger bíbor sávja és az ég laza kékje. Mindezen átsugároz a krétával kevert éteri, fehér alap, ami Vaszary utolsó pályaszakaszának enigmatikus kulcsa.
Aknai Katalin