Festmények

Kérjük válasszon!

 

Festmények

 

Fotográfia

Szinyei Merse Pál (1845 - 1920)

Forrásnál (Faun nimfával), 1868

Témák:  erdő Tájkép faun zöldellő

Szinyei Merse Pál - Forrásnál (Faun nimfával), 1868 festménye

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

52x42 cm
olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Szinyei

Proveniencia: Egykor Grünwald Mór, Andaházy Kasnya Béláné, Chorin Ferenc tulajdonában

Aukcionálva: Ernst Múzeum, Budapest, 54. aukció, katalógus: 314/A., Kiállítva: - Ernst Múzeum, Budapest, 1912, katalógus: 81, - Ernst Múzeum, Budapest, 1932, 131. kiállítás, katalógus: 16. - Nemzeti Szalon, Jubiláris kiállítás, Budapest, katalógus: 92.

Reprodukálva: -Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei. Az Országos Ma gyar Szépművészeti Múzeum kiadása, Franklin-Társulat nyomdája, Budapest, 1935, 49. -Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál. Országos Magyar Szépművésze ti Múzeum; Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1943, 56. -Végvári Lajos: Szinyei Merse Pál 1845-1920. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1986, katalógus: 20.

Kategória:  Emberábrázolás Tájkép

Kérdése van?

Kapcsolat

Önnek is van Szinyei Merse Pál képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

  • Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
    Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.

  • Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
    Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez

  • Személyes megtekintés galériánkban
    Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.

  • Ingyenes festmény értékbecslés
    Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Szerelmi vágy

Zöldellő liget mélyén, egy forrás mellett üldögél – hanyagul keresztbe tett lábbal – a faun. Hátát a hatalmas tölgyfának veti, kezében pánsípot tart. Mintha az ösztönök által uralt árnyékok közül tekintene ki a napfénnyel megvilágított domboldalon kutakodó nimfára. A vörös hajú mezítelen leány – a pánsíp hangjának forrását keresve – bekémlel a lombok között az erdő mélyére. Szinyei Merse Pál korai festménye a 19. század jólnevelt allegóriákba csomagolt eszköztárával beszél a szerelmi vágy és a buja ösztönök örök emberi késztetéséről.

Az első Szinyei

A későbbi magyar „festőfejedelem”, Szinyei Merse Pál a széles nyilvánosság előtt az 1868-as Faun című mitológiai kompozíciójával debütált, előbb Bécsben, majd Pesten. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött képhez (olaj, vászon, 106×91 cm) Szinyei három változatot festett. Bellák Gábor kutatásai szerint a most vizsgált variáció – a méretbeli különbségek ellenére – gyakorlatilag azonos a nagy képpel. Ugyanabban a müncheni akadémikus miliőben születtek, ahol a kiérlelt kompozíció tökéletesre csiszolása kiemelkedően fontos volt. A reményteli fiatal magyar tehetség Karl von Piloty növendékeként tanult ekkoriban a müncheni Akadémián. 1867 októberében vázolta fel először az erdőben üldögélő faun alakját, az alkotói folyamatot szigorúan felügyelő Piloty óvó tekintete előtt. Az akadémizmus ünnepelt müncheni mestere az élő modellek utáni festést vallotta, hogy a részletrealizmus életszerűvé varázsolja át a történeti vagy akár mitológiai ábrázolásokat is. A fiatal Szinyei hűségesen követte a kor festészeti elveit, mégis belecsempészte a valós, „erdőben meglátott színhatás”-okat a készülő alkotásba.

Piloty nyomában

A téma kidolgozásával jól haladó Szinyei 1868 tavaszán levélben számolt be a nagy munkáról édesapjának: „utolsó időkben nagy küzdelmeket s katzenjammereket kellett kiállanom, mert legnehezebb mikor egy képet készre kell csinálni, a frissességet a gondolatba fenntartani, s Piloty nagyon szigorúan veszi, nem bocsájtja ki az embert míg valamit ki tud belőle sajtolni; úgy hogy az ember kényszeríti önmagát fölülmúlni, mint mondani szokás. Már mikor gondoltam, hogy készen leszek, a tanár egész kiforgatott, új fejet kell rátenni, ez nem ér semmit, itt is, ott is még egészen másnak kell lenni s evvel elutazott falura azon ígérettel, hogy minden pénteken be fog jönni corrigálni.” A legnagyobb kihívást a kaján mitológiai figura fejéhez illő modell megtalálása jelentette. Szerencsére München bábeli sokaságában erre is volt megoldás: „Egy fiatal görög festő segített ki a bajból, ki eddig majdnem neheztelt rám, hogy én faunt festek s őt nem kérem fel, hogy nekem üljön, mert ő szinte büszkének látszik lenni faunkarakterű fejére. Ezt nagyon jól használhattam s midőn a tanár úr múlt pénteken itt volt, meg volt elégedve s mondá, hogy jövő péntekig készen leszek.”

A művész allegóriája

A kecskelábú, fején szarvakat viselő Faun a görög mitológia dionüszoszi, sötét oldaláról származik (kísérői a szatírok, nyomában pedig páni félelem jár). Az egyik hozzá kötődő klasszikus történetet Ovidius mesélte el az Átváltozásokban: az Árkádiában élő, szépséges Syrinx forrásnimfára szemet vetett Pán, addig üldözte, míg a szűz leány belevetette magát a folyó habjai közé és ott az istenek nádszállá változtatták. A keserű Pán a nádszálakból sípot készített („pánsíp”), hogy azon fújhassa a reménytelen szerelem elégiáit. A klasszikus történetből az európai irodalom és festészet romantikus anekdotát faragott, pajkos ördögöcskével. Pán modernizált figuráját a svájci festő, Arnold Böcklin elevenítette föl 1859-ben készült és azóta Münchenben őrzött Pán a nádasban című képén. Ahogy a festmény történetét feltáró Bellák Gábor írja: „Pán Böcklin festészetében egyszerre természeti, isteni és emberi lény. Annak az érzékeny, érzelmes, gyengéd és tiszta, ám mások szemében mégis félelmetes lénynek a prototípusa, akiben a modern ember a Művészt ismerhette föl. Pán szabad és ösztönös figura, akinek állati külseje érzékeny lelket takar. Böcklin úgy festi meg a nádas árnyékában ülő Pán alakját, mint akinek számára a szerelem már végleg elveszett. (…)  Ez a modern, Pán-Művész azonosság jelenik meg a századforduló olyan fontos műveiben is, mint Mallarmé egyes szám első személyben írt verse, az Egy faun délutánja (1887), Debussy hasonló című zenéje (1894) vagy Knut Hamsun Pán című regénye (1894).”

A boldog faun

Szinyeire nagy hatást gyakorolt Böcklin példaértékű művészete müncheni évei alatt. Saját Faun-kompozícióját is a svájci festő képe inspirálta, ami 1859-től a müncheni Neue Pinakothekban volt közszemlére téve. Böcklin a maga faunját beleszövi a természetbe, Szinyei viszont egy erdőmélyi tisztáson mutatja be, az előtérben, amint sípját fújja, hívogatva vele szépséges kedvesét, aki nem menekül előle, hanem kíváncsian várja a találkozót.

Szinyei Merse Pál korábbi aukciós alkotásai

Hasonló alkotások

Készpénzes, azonnali megvételre keressük a felsorolt művészek kvalitásos alkotásait

Részletek

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön elsőként aukcióinkról, kiállításainkról és aktuális ajánlatainkról!

Kapcsolat

1055 Budapest, Szent István körút 5.
Nyitvatartás: Hétfőtől-Péntekig 10:00-18:00.
Kövessen minket!