Irodalom
A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla–Bardoly István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010. (katalógus)
Majoros Valéria Vanília: Tihanyi Lajos. Monument Art, 2002.
Bölöni György: Három magyar festő, Nyugat, 1914/1., 497.
Mezei Ottó: Megjegyzések Tihanyi Lajos ismeretlen portréjához. Művészet, 16, 1975, 9. 19–20.
Tihanyi Lajos autográf képjegyzéke, MNG, Adattár, Ltsz.: 18803/73.
Nyolcak körében
Az arcképen kivételes expresszív festői energiákkal ábrázolt, simlis sapkás, csibészes kamaszfiú látható. A kis profilportré eredetéről maga a festő, Tihanyi Lajos emlékezett meg a Magyar Nemzeti Galéria adattárában fellelhető képjegyzékében: „91. Fiú képe (fej sapkával) 1910 (?) Miklós Jenő”. A tulajdonosként feltüntetett Miklós Jenő a Nyugathoz kötődő író és hírlapíró volt, aki a Világ című lap egykori éjszakai szerkesztőjeként Tihanyi és a Nyolcak festőcsoport szűk baráti köréhez tartozott. A művész a csoport hivatalos megalakulásának évében, 1911-ben egy portrét is festett róla. Barátságuk feltehetően akkor vált szorosabbá, amikor Relle Pál hírlapíró kollégájával karöltve „tevékeny része volt az »Uj Képek« c. művészeti csoport megalakításában”, azaz a Nyolcakkal azonos, de még a csoportnevet nem használó társaság összekovácsolásában.
Újrafogalmazott képek
Tihanyi – a „kereső” művészek krédójához hűen – sokáig érlelte festményei vázlatait, kész műveiből kiemelt külön részeket a szigorúbb, feszesebb kompozíció érdekében. Így került két, egykor összetartozó festmény külön műtárgyként a saját kézzel összeállított életmű-katalógusába. A sapkás fiú modellje kapcsán több feltételezés is felmerült, bizonyos vélekedések szerint Tihanyi saját nagypolgári családjának valamelyik tagját jelenítette meg, de valószínűleg egy ismeretlen munkásgyereket ábrázol. Tihanyi tervezte a kompozíció újabb megfestését, Tersánszky Józsi Jenőhöz címezett 1911-es levelében így írt: „A nagy képemet, a gyerekekkel ujra és bővítve kezdtem el. A kiállításra és talán egyátalján se készülök el vele, de azért kínzom vele magam.” Barki Gergely feltételezése szerint a tervezett kép végül nem készült el, viszont a most vizsgált arckép a Nyolcak 1911-es kiállításán is szerepelhetett, olyan katalóguson kívüli vagy tévesen azonosított tételként, amelyekről a kritikusok híradásaiból tudhatunk.
A portréfestés fenegyereke
Tihanyi egyértelműen az egyik legmesszebbre merészkedő, legradikálisabb újítónak számított a Nyolcak csoportján belül, ráadásul fejlődése nem torpant meg, hanem tovább alakította modernista életművét, eljutva az absztrakcióban való kiteljesedésig. Azon kevés művész közé tartozott, akik a Nyolcak mindhárom tárlatán szerepeltek, ráadásul összekötötte a neósoktól kezdve a MIÉNK-en át a Nyolcakat a Kassák vezette aktivistákkal is, akikhez az első világháború végén csatlakozott. A „nyolcasok” polgárpukkasztásban élenjáró, különc fenegyereke elsősorban expresszív portéival hívta fel magára a figyelmet. Méltatói Bölöni Györgytől Fülep Lajoson át Kassák Lajosig leginkább portréfestészetében látták igazi erejét.
Expresszionista kiállás
A vizsgált kép keletkezésének idején az expresszionizmus – mint egy új festészeti irány terminus technikusa – még egyáltalán nem volt közkeletű fogalom. A Miklós Jenőről festett portréjával Tihanyi is képviseltette magát az expresszionizmus első nemzetközi seregszemléjén, a Kölnben rendezett Sonderbund tárlaton, majd kevéssel később Berény Róberttel és Pór Bertalannal közösen Bécsben állította ki expresszionista portréit, Bölöni szerint odafigyelve demonstratív fellépésükre is: „Ilyenkor esemény ennek a három piktornak a megjelenése, mert ők ott nemcsak a mi fejlett magyarságunknak képviselői, de amint egy bécsi kritikusuk is helyesen észrevette, védőbástyái az új művészetnek Bécsben. Megjelenésük azt fejezi ki, hogyha már kelet felől is ilyen talentumokkal süvít az új szellem, Kokoschkáék mégsem lehetnek olyan különcködők és bolondok.”
Korai expresszionista mű
Bár lehet képeit Kokoschka festményihez hasonlítani, Tihanyi nem másolta az osztrák festőt, hanem egyéni fejlődésén keresztül jutott el a kubofuturizmussal rokonítható, de csakis rá jellemző, összetéveszthetetlen stílushoz. Számos megnyilvánulásában tagadta azt is, hogy művészetének bármiféle köze lenne a festő lelkiségének interpretálásához, vagy akár az akkoriban izmosodó új tudományághoz, a pszichoanalízishez. Deklarált nézetei dacára a pszichoanalízis első számú hazai apostola, Ferenczi Sándor több művet is vásárolt Tihanyitól. A most vizsgált kép esetében a kifejezés erejét elsősorban a festői kvalitások határozzák meg. A szűkített képmezőbe sűrített rajzos erővonalak szinte szétfeszítik a keretet, miközben a fiú fejének síkmértani idommá egyszerűsített formája nyugalmat áraszt. A Fiú képe a magyar expresszionizmus egyik első markáns megnyilvánulása.