A kép alkotója a dordrechti születésű portré és történeti, bibliai témájú művek festőjeként ismert Aert de Gelder. A mesterség alapjait a neves Samuel van Hoogstraaten tanítványként kezdte, majd 1660 körül, amikor Hoogstraaten Angliába utazott, már Rembrandt van Rijn amsterdami műhelyében folytatta tanulmányait egészen 1667-ig, mikor is visszatért szülővárosába. Rembrandt festői mentalitása oly erősen hatott művészetére, hogy ezt követő hatvan esztendei működése során készült alkotásai ezt igazolják. Aert de Gelder művészetét elsősorban Rembrandt kései műveinek erőteljes festőiséggel, intenzív szín és fény-árnyék viszonyok alkalmazásával teremtett finom lélekábrázolása, érzékeny hangulatok megragadása jellemzik.
Az európai festészetben csak "arany kor"-ként emlegetett 17. századi holland festészet egyik legnagyobb hatású meseterének legközelebbi tanítványát tisztelhetjük Aert de Gelder személyében. Művészetének jelentőségét már korán fölismerték a gyűjtők, így műveinek megszerzése a világ nagy múzeumai és legjelentősebb magángyűjteményei számára évszázadok óta a vágyott, elérendő cél. A festő művei közül megközelítőleg azonos időben két darab is került Magyarországra. A Szépművészeti Múzeum 1894-ben, Kölnben vásárolta az azóta is egyetlen Aert de Gelder művét (Eszter és Mardochái, 1685, olaj, vászon, 93 x 148, 5 cm, Ltsz.: 1342). Glück Frigyes kormányfőtanácsos budapesti gyűjteménye számára is ez idő tájt, a század utolsó éveiben szerezte az általa Az ifjú Dávid megnevezéssel ismertté tett Gelder művet. A Pannónia Szálló egykori legendás tulajdonosának gyűjteménye elsősorban a 17. századi holland festészetet bemutató részéről volt nevezetes. A gyűjtői becsvágy különös ironikus emlékeként maradt fenn az a történet Glück Frigyesről, amikor a Tanácsköztársaság idején "az értékes magángyűjteményeket zár alá vették és az általa többszörösen megajándékozott múzeumokba szállították, a zárolást végző hivatalos kiküldötteket ismételten figyelmeztette, hogy emerről vagy amarról a képről meg ne feledkezzenek: hazafiúi becsvágya, hogy képei a nemzet tulajdonául a nyilvános gyűjteménybe kerüljenek, ennyire leküzdötte benne a személyes birtoklás megszűntének fájdalmát." 1919-ben az Elkommunált javak kiállításán a Műcsarnokban itt aukcionált képünket is kiállították.
A Glück gyűjteményben még egy 18. századi pompőz - ornamentikája alapján valószínűleg német - faragott, aranyozott díszkeretben őrizték a képet, mint azt egy 1900 körüli fotó dokumentálja. (Witt Library no. 11.703) A festmény korábbi méltatói szerint újszerű kompozíciója, a képkivágat merészsége Aert de Gelder művészi leleménye. Már ez a díszkeret sem az eredeti lehetett. A festmény egy 19. század végi restaurálás során nyerte el mai méretét és kompozíciós formáját. Az eredeti hordozó, finom szövésű lenvászon minden oldalán körbevágott és újabb dublírvászonra ragasztott. Jelenlegi ékelhető feszítőrámája is ekkor készült.
A festmény később Weiss Fülöpnek a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének a gyűjteményébe került, mely elsősorban a modern magyar festészet jeles képviselőiről volt ismert, de tartalmazott egy kis számú, de nívós 17. századi holland és flamand mesterek műveiből álló részt. (Többek között Dirk Hals, Jan van Goyen, Salamon v. Ruysdael, Sebastian Vranx, David Vinckbons, Jan van Ostade stb) A sors különös hozadéka, hogy Weiss Fülöp gyűjteményének nagy részét a II. Világháborúban a németek, majd az oroszok hadizsákmányként elhurcolták, s csak az a néhány darab nem tűnt el, melyeket a Szépművészeti Múzeumban helyezett el letétként. Így maradt meg Magyarországon Aert de Gelder műve. A festmény 1949-ben már Dr. Valko Lajos volt kereskedelmi, majd külügyminiszter tulajdonából került újra a Szépművészeti Múzeumba. Ez a letét a kilakoltatások, kényszerlakhely kijelölések hozadéka volt. Ezek megszűnte után került vissza az 1953-ban tulajdonosához. Czobor Ágnes két alkalommal is publikálta ezt követően a festményt. Először az 1956-ban rendezett Rembrandt és köre c. kiállításon és annak katalógusában, majd az azonos című 1969-ben megjelent kötetben, mely a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének darabjai között, mint egyetlen magángyűjteményből származó művet mutatott be.
Aert de Gelder portréi között ismert néhány olyan mű, mely a Fiú mellképe c. kompozíció analógiájának tekinthető az életműben. Czobor Ágnes egy 1702-re datált és jelzett képmás alapján (1914-ben Br. Callot d'Eseury gyűjteményében volt ismert) határozta meg a kép készülésének idejét. Ezt a meghatározást erősíti a mester két másik műve (Fiatal fiúcska, olaj, fa, 45 x 35 cm, Berlin, Van Diemen, 1928, majd Jacob Goldschmidt gyűjteményében, Galerie Charpentier, 1960. Jun. 16; Fiatal férfi portréja, olaj, fa 50 x 43 cm, Witt Library, no. 57271) melyek olyan kompozíciós és atmoszférikus hasonlóságokat mutatnak, amely alapján a kép készülésének idejét 1700 körüli évekre datálhatjuk.
A rembrandti iskola minden festői erényét fölvonultatja Aert de Gelder műve. A meleg, sötét umbra tónusú alapból kivillanó erőteljes meggyvörösek, aranysárgák, és a festéktest felhordásának lendületes festésmódjából keletkező eleven faktúrák, valamint a fény- és árnyékhatások, különlegesen finom, érzelmes festői formanyelvet mutatnak. A fiúcska sejtelmes mozdulata, pompás ruházatának és egész lényének egyszerű, összefogott formai megjelenítése Aert de Gelder kitűnő festői kvalitásait bizonyítja. A mű valódi raritás a -Magyarországon föllelhető 17. századi holland mesterek művei között.
Lengyel László