Rendhagyó pályaív
A zsidó gyökerű szegedi családból származó Góth Imre festőművész pályafutása egészen rendhagyó. Fiatalon harcolt az első világháborúban, de utána már – a numerus clausus miatt – nem vették vissza a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. A csalódottságában Berlinbe távozó művész egy őszi csoportos kiállításon – Koncert című képével – egy rangos szakmai díjat érdemelt ki 1921-ben, nagy ismertségre téve szert Németországban. Góth az új tárgyilagosság precizitását képviselő, hűvös fogalmazású portréival komolyan rangot vívott ki magának az 1920-as években. A Holbein és Dürer rajzos realizmusán felnőtt, illetve az Otto Dix-féle fanyar Neue Sachlichkeitért lelkesedő német művészeti közeg nagy örömmel fogadta a fiatal tehetséget. A magyar közönség leginkább az egykor Carl László gyűjteményében őrzött, 1928-as Art deco szépség című nő igéző realizmusáról ismerheti. (A kép szerepelt Molnos Péter A csábítás fegyvere című, 2018-as kötetének címlapján.)
Göring haragosa
A műkereskedelemben nagy ritkán felbukkanó Góth-képek miatt nehezen gondolnánk, hogy a magyar festő portréi – akárcsak Tamara de Lempicka art deco arcképei – rendszeresen feltűntek a kor divatos német magazinjainak címlapjain (Scherl's Magazin, UHU stb.). Felfigyelt tehetségére a rettegett nemzetiszocialista vezető, Hermann Göring is. Felkérte, hogy fessen róla és színésznő szeretőjéről portét 1934-ben. A nyakkendőben, házikabátban megfestett náci fővezér egy könyv felett üldögél karosszékében, késpenge élességgel megfestett arcvonásokkal és kifejezéstelen, jégkék szemekkel. Göring kifogásolta, hogy gombostűnyire szűkült pupillái árulkodnak – közismert – morfium-függőségéről. Góth azt válaszolta, hogy csak azt festheti, amit lát, majd gyorsan távozott. Az el nem fogadott náci portrét Góth Imre magával vitte Londonba, ahová a III. Birodalom térnyelése elől menekült. (Kérése szerinte meg kellett volna semmisíteni a képmást, de az pár éve felbukkant egy árverésen.)
Hírességek portretistája
Londonban kerülve portréi bejárást biztosítottak számára az elit köreibe. A magyar sajtó is tudósított arról, hogy Anthony Eden, a brit birodalom volt külügyminisztere – későbbi miniszterelnök – vele festette meg felesége arcmását. Az egyszerre sikkes, mégis metszően éles, realista stílusáról ismert Góth Imre természetszerűen sodródott közel a mozi világához. Festett egy elsőrangú, profilból készített, álmodozó portrét a híres német színésznőről, Lilian Harvey-ről (az 1928-as képét a Jugand magazin reprodukciójáról is ismerjük). De életrajzából azt is tudjuk, hogy Londonban a legendás filmrendezővel, Korda Sándorral dolgozott együtt. Bár a világháború kitörésekor internálták a Man-szigetre, az Egyesült Királyságban maradt hosszú élete végéig. Londonban hunyt el – nyolcvankilenc évesen – 1982-ben.
Art deco modellek
A most vizsgált festményen látható finom arcú fiatal női szépség ideális nyersanyag címlaphoz vagy reklámhoz. A modell divatosan rövidre vágott frizurájának tincsei rakoncátlanul hullámzanak, a precízen rajzolt – Góth Imre védjegyének számító – szemeivel a néző tekintetét keresni, miközben pajkosan harap bele az ujjai között tartott mandaringerezdbe. Hasonló aszimmetrikusan komponált, divatos art deco nőalakok kerültek a korabeli német magazinok címlapjaira, sok esetben épp Góth Imre jóvoltából, a jellegzetes GI monogrammal kísérve. A most vizsgált kép modellje Góth egyik legkedvesebb múzsája volt, visszatért az 1930-ban reprodukált egyik festményén is. A most vizsgált portré egy „kislányosabb”, kevésbé erotizált változata került fel a neves német képes magazin, az UHU 1932. októberi címlapjára. A most felbukkant kép jóvoltából egy kiváló darabbal bővült a magyar art deco portréfestészet mezőnye.