KIÁLLÍTVA
Akt-kiállítás. Műcsarnok, Budapest, 1925. december–1926. január. (Fésülködés)
Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962. (Kat. 31. Fésülködés)
Aba-Novák emlékkiállítás. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1962. november– december (Kat. 31.)
Vilmos Aba-Novák (1894–1941) Wystava malarstwa. Centralne Biuro Wystaw Artystycznych, Varsó, 1963. április (Kat. 12.)
Vilmos Aba-Novák (1894–1941) Madarsko. Národni Galerie, Palác Kinskych, Prága, 1963. május–június (Kat. 11.)
Vilmos Aba-Novák (1894–1941) Madarsko. Vychodoslovenská Galéria, Kassa, 1963. július–augusztus. (Kat. 11.)
Aba-Novák, a „barbár zseni". MODEM, Debrecen, 2008. április 21–július 6. (Kat. 28.)
Az élet villanásai: Aba-Novák Vilmos. Ernst Zmeták Művészeti Galéria, Érsekújvár, 2014.
REPRODUKÁLVA
A magyar akt-kiállítás albuma. Budapest, 1926. 91.
Aba-Novák emlékkiállítás. Kiállítási katalógus. Szolnok, 1962. (o. n.)
- Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 9. kép
Csongor Tibor: A Baumgartner-ház. Somogyi Néplap, 1978. augusztus13.
Modern magyar festészet 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2004. 203. kép.
Modern Hungarian Painting 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Budapest, 2004. 203. kép.
Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006. 46., 50. kép.
Molnos Péter: Aba-Novák, a „barbár zseni". Kiállítási katalógus. Budapest, 2008. 27. kép.
Die Moderne in der Ungarischen Malerei 1919–1964. Szerk.: Kieselbach Tamás. Berlin, 2008. 203. kép.
Aba-Novák Vilmos Fésülködés című festménye az egy esztendővel később született Fény mellett a művész korai korszakának vitathatatlan főműve, amely a két világháború közötti magyar festészet történetében is kiemelt helyet foglal el. E két kompozíció közeli rokonságát jól illusztrálja az a közel hat évtizeddel ezelőtt készült fényképfelvétel, amely Aba-Novák 1962-es emlékkiállításának részletét ábrázolja. A Magyar Nemzeti Galéria régi épületében a tárlat rendezői egymás közelében, szinte egymás párdarabjaiként akasztották a falra e két, méreteikkel is kiemelkedő kompozíciót, szoros kölcsönhatást teremtve a művek között. A fotó azt is bizonyítja, hogy a festmény szerencsére eredeti keretében vészelte át az elmúlt évtizedeket, s most egy frissen elvégzett tisztítás után olyan állapotban áll előttünk, ahogy a festőállványról 96 évvel ezelőtt lekerült.
Egy ihlető erdélyi nyár
Aba-Novák egyik legsikeresebb, korszak formáló utazása a húszas évek közepén Felsőbányára vezetett. A patinás, több évtizedes hagyományokkal rendelkező nagybányai művészteleptől csupán néhány kilométerre fekvő apró település az első világháborút követő években került a művészek látókörébe. A festőkolónia alapításának gondolata a budapesti Képzőművészeti Főiskolát és a nagybányai Szabadiskolát is megjárt Litteczky Endrétől származott. Az ő szervező ereje és a város polgármesterének támogatása vezetett oda, hogy 1922 nyarán kisebb művésztársaság ütött tanyát a településen.
A tisztes kismesterekhez sorolható alapítók közé 1925 tavaszán egy újabb, már a korábbi években jól összekovácsolódott fiatal festőcsoport érkezett. A közös erdélyi tanulmányút ötlete feltehetően Patkó Károlytól eredt, aki 1924-ben Nagybányán járva a közeli Felsőbányára is ellátogatott. Minden bizonnyal az ő biztatására érkezett ide Aba-Novák és baráti társasága, a festő zugligeti otthonában már évek óta összejáró művészközösség. Kelemen Emil, Bánk Ernő és Fonó Lajos mellé csatlakozott a nagyváradi Fleischer Miklós és a fiatal Borghida Pál, akinek visszaemlékezései segítenek rekonstruálni e remekműveket termő felsőbányai nyár eseményeit:
„A nagyvendéglő termét kapták meg műteremnek. Velük volt még Aba-Novákné is, a kis csoport modellje és kiváló szakácsnője. Engem, mint ifjú festőt, az a nagy megtiszteltetés ért, hogy megengedték, hogy velük dolgozzam, és mérsékelt díjazás ellenében velük is étkezhettem. Arra emlékszem, hogy Aba-Novák kisebb alakú, nagyon szép, ragyogó színekben tartott képeket festett, amiket csak otthon, Pesten dolgozott fel nagyobb kompozíciókban.”
Augusztus közepén az Ellenzék című lap riportere meglátogatta a művészeket és tapasztalatait hosszú cikkben közölte az olvasókkal: „Felsőbánya csöndesebb, szebb, vadregényesebb, mint Nagybánya – mondják az ottani festők. A hegyei is magasabbak. És itt nem nézik, hogy milyen a ruhánk, cipőnk, ingünk. Bizony a két hatalmas termetű és épp olyan tehetségű fiatal pesti piktor: Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly modellt állhatnának egymásnak valami »útszéli csavargó« című képhez. Szabad nyak, ócska, festékfoltos, olajos zubbony, meghatározhatatlan színű anyagú és kurta nadrág, mezítlábas szandál az öltözékük; de a széles karimájú, olcsó szalmakalap s a bozontos üstök alól a legdrágább, legértékesebb fény sugárzik felénk: a szebbet, igazabbat töretlen csapáson kereső, fiatal művészlélek, az erőt, hitet, öntudatot kifejező szemek ragyogása."
A Felsőbányára való megérkezés időpontját annak az 1925. július 1-én kelt levélnek a szövege alapján rekonstruálhatjuk, melyet Aba-Novák és Patkó küldött a budapesti Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Petrovics Eleknek. A két festő a Műcsarnok tervezett nagy Akt-kiállításának ügyéről, az arra küldendő képek sorsáról és kiválasztásáról érdeklődött, majd néhány szóban beszámoltak aktuális munkáikról: „Ezidőszerint Felsőbányán dolgozunk (6 hete), késő őszig szándékozunk itt maradni. A munka folyik, sajnos az idő nem kedvez.” A levélben közöltekből arra következtethetünk, hogy a két festő és barátaik május közepén érkeztek Felsőbányára, és feltehetően október első napjaiban távozhattak onnan. A fennmaradt vagy lappangó, de korabeli fotográfiákról ismert művek számbavétele alapján bizton állíthatjuk, hogy a megközelítőleg öt Felsőbányán töltött hónap rendkívül termékenynek bizonyult Aba-Novák számára. A mintegy másféltucat itt született festmény döntő többsége tájkép, de a nyár vitathatatlan főműve, a most bemutatott Fésülködés ugyanúgy az alakos kompozíciók sorába tartozik, mint párdarabja, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagító, a festőt és feleségét ábrázoló kettős portré.
Szárnyaló örömfestészet
A Fésülködés a többi nagylélegzetű kompozícióval, így a Fénnyel ellentétben nem a Budapestre való hazatérés után öltött végső formát, hanem Aba-Novák a kisebb méretű vázlathoz hasonlóan a monumentális, végső változatot is Felsőbányán festette meg. Ezt egy 1925. december 15-én kelt levélből tudjuk, amelynek vonatkozó passzusa így szól: „A Műcsarnok mostani akt-kiállításán látható képemet ez év nyarán festettem Felső-Bányán, Nagybányától 9 km-re.”
A frissen letisztított kép elsősorban mellbevágó erejű koloritjával nyűgözi le nézőjét. A fauve-ok színfokozását Aba-Novák a kubizmus plasztikai tanulságaival ötvözi, így hozva létre egyéni ízű, de klasszikus reneszánsz előképeket is felidéző kompozícióját. Ezen a képen is a korábbi években kialakított zsíros, pasztózus felületkezelés, a faktúra élénken megmozgatott, az ecset végével sűrűn rovátkolt, s így a felület legkisebb egységéig ritmizált jellege dominál, a paletta azonban a korábban megszokottnál sokkal szélesebb regiszterben szólal meg. A háttért lezáró lombok kaleidoszkóp-szerűen tördelt felülete, a csíkos vászonterítőből kialakított drapéria kékekkel és zöldekkel átszőtt világos foltja tökéletes alapot ad a narancs, mályva, rózsaszín, kék és zöld reflexekkel csodás gazdagságban beterített, érzéki domborulatokkal ábrázolt testeknek. Aba-Novák képe a szín és a forma önfeledt ünnepe, olyan, mint alkotója: egy akadályokat nem ismerő, az élet érzéki szépségeit a maguk teljességében megélő ifjú művész szárnyaló örömfestészete.
Az évtized kiállítása
A Fésülködés első ízben 1925 decemberében került a nagyközönség elé a Műcsarnok hatalmas érdeklődéssel övezett Akt-kiállításán. A már három évvel korábban tervbe vett tárlat annak köszönhette megvalósulását, hogy egy bőkezű mecénás, Barta Károly gyártulajdonos a húszas évek elején 100 angol font jutalmat ajánlott fel a legszebben megfestett vagy megmintázott akt jutalmazására. Ebből a pályadíjból született meg a kiállítás gondolata, amelynek 444 műtárgyból álló anyagát – hosszas előkészítés után – a Szépművészeti Múzeum legendás igazgatója, Petrovics Elek, a kitűnő műgyűjtő, Majovszky Pál, valamint a korszak elsőszámú művészeti írója, Lyka Károly válogatta össze. A festészeti részt Petrovics Elek, míg a szobrokat Strobl Alajos rendezte el.
Bár a Katolikus Hittantanárok és Hitoktatók Egyesülete közleményben szólította fel tagjait, hogy „óvják tanítványaikat az akt-kiállítástól”, a tárlatot ennek ellenére – vagy többek között éppen ezért – pillanatok alatt elözönlötték a látogatók. A nyitás követően alig két héttel már újra kellett nyomtatni a katalógusokat, sőt még a zárást követően is olyan nagy volt az érdeklődés, hogy reprezentatív albumot adtak ki a tárlat legszebb képeinek és szobrainak reprodukcióival. Aba-Novák képe természetesen helyet kapott a kötetben. A december 7-től január 31-ig nyitva tartó, csütörtökönként koncertekkel kísért bemutatót összesen 122 ezren látogatták meg. A Magyar Művészet beszámolója egyenesen úgy fogalmazott, hogy a tárlat „erkölcsi és anyagi siker tekintetében páratlanul áll a magyar kiállítások történetében”.
Egy baráti gyűjtemény
Aba-Novák művészi pályájának egyik legizgalmasabb periódusa a lankás dombokkal övezett, Somogy megyei Igalhoz kötődik. A falu művészetkedvelő körorvosa, Baumgartner Sándor és jogász végzettségű, de banktisztviselőként dolgozó testvére, Oszkár 1927-től több nyáron keresztül ideiglenes otthont nyújtottak néhány tehetséges fiatal festőművésznek. Legtöbbször Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Barcsay Jenő és Mattioni Eszter vendégeskedett a gyönyörű kerttel, sőt fénykorában négyholdas virágkertészettel övezett kedélyes hangulatú villában. A vendéglátók érdeklődése a művészetek teljes palettájára, így az irodalomra is kiterjedt. E kevésbé ismert, családias hangulatú „művésztelep” egyik visszajáró vendége volt Szabó Lőrinc is, aki 1946-tól szinte minden nyáron több hetet is eltöltött a Baumgartner-család igali házában. A kertet, ahol többek között a Tücsökzene című kötet számos verse is megszületett, a költő így festette le 1950 szeptemberében kelt levelében: „Most is a kert végi »kőlugasomban« ülök, ingujjban, és nem fázom, bár a nap lemenőben van már. Előttem a száz méter hosszú szőlő-folyosó, véges-végig két méter magasan tele gyönyörű fürtökkel, gyepszőnyege is zöld, felfrissült, végén ott az ampelopszisos ház, egész picike már a távolságtól, a ház körül néhány gömbölyű taxus vagy buxus zöldel, meg az ezüstfenyők, s egészen messze, ennek a zöld folyosónak a meghosszabbításában, de már fent, az égben, a nagy kékségben, az igali templom ezüstözött kalapja ragyog ide.”
A Baumgartner-testvérek rendszeresen vásároltak képeket az általuk támogatott, velük baráti viszonyt ápoló festőktől, sőt idővel ambíciójuk tovább nőve szélesebb palettáról válogattak múzeumi rangúvá fejlődő kollekciójuk számára. Az igali Baumgartner-házban éppen úgy helyet kapott Vaszary egyik legszebb korzó-képe, Rippl-Rónai József Szőlős csendélete, mint Barcsay Jenő és Patkó Károly életművének kiemelkedő darabjai. A csúcson azonban a házigazdák kedvence, a kertben Borbereki Kovács Zoltán jól ismert portréja révén is megidézett Aba-Novák Vilmos állt. A képeiből megszerzett, kisebb kamara-tárlatnak is beillő válogatás csúcsán a Fésülködés, valamint a szintén számos alkalommal kiállított Vurstli című kompozíció állt.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
